Szemöldöklés

Én az ön helyében helyére tenném azt a pernahajdert. Mondta a Kapitány Rókalánynak, és felállt az asztaltól. A ceruzája még mindig a kezében volt, azzal hadonászott. Kommunikáció, angyalkám, hányszor mondjam még, kommunikáció! Mondta, és egy reccsintéssel kettétörte a ceruzát Rókalány orra előtt. Hiszen a jobb láb nem tudja mibe rúg bele a bal. Honnan is tudhatnánk egymás érzelmeiről, ha nem beszélgetünk róla?
Rókalány tekintete az ablakra tévedt, ahol kint a párkányon egy kismadár küzdött Kapitány fóliába csomagolt uzsonnájával. Én a következőt csinálnám az ön helyében, kezdte a Kaptány és egy ugrással fenn termett az íróasztalán. Egy. Adnék egy találkát annak a lélekölőnek. Bezony. Aszondanám, hé pajtikám, ugyan igyunk már meg délután egy kávét valahol, szeretnék mondani valamit neked. A Kapitány az íróasztalon fél lábra állt, és lassan előre dőlve egy szabálytalan mérleget csinált. Olyan helyre vinném, ahol kettesben még nem voltak korábban, lényeg, hogy mindketten józan állapotban legyenek, hogy megértsék egymást, és föl is fogják majd amit ön közölni akar. A madárka eközben bejutott a második fólia borításon, és vad tempóban kezdte el tépni a zsemle rugalmas külsejét. A Kapitány folytatta. Én az ön helyében ezt mondanám. Figyelj drágám, nem tudom te hogy érzel irántam, de én még mindig szeretlek, azt hiszem, és csak el szeretném mondani neked, hogy mit okoznak a te hirtelen feltűnéseid, és a mi beborozott, éjszakai egymásra mászásaink, így mostanában. A Kapitány most a bal lábára állt, és az előbbinél valamivel tetszetősebb mérleget csinált az asztal tetején. És elmondanám neki, hogy mit érzek egy ilyen egymásba gabalyodás után. Hogy felkavar, hogy újabb vágyakat szül, melyek kielégíthetetlenek, űrt hagy maga után, mit megtölteni nem lehet, tudom is én magácska mit érez, és mivel az a léhűtőszerelő se tudja, hát magácska majd szépen elmondja neki. A madárkának jó napja volt, mert a zsemle két fele között nem csak vajat, de egy szép szelet szalámit is talált. Kommunikáció, angyalkám, mondta a Kapitány és a csillárba kapaszkodott, akár az a szakállas krapek az esti torna rajzfilmjében. Nem kérném meg rá, folytatta a Kapitány, és lassan elkezdett himbálózni a csilláron, hogy forduljon sarkon, amikor éjjel véletlenül rám talál egy bárban. Ezt nem kérhetjük senkitől. De tájékoztathatjuk arról, hogy közeledésével, és reggeli távozásával minket totálisan kicsinál. Hát meséljük el neki, ha még magától nem jött rá, himbálózott a csilláron a Kapitány. Mondjuk el neki milyen sebeket ejt rajtunk, amíg ő vidáman tovább áll. Mert nem tudják ám ezt az ilyen pernahajderek. Legtöbbször fogalmuk sincsen róla, úgy bizám.És ez, ennek tudása felelősséggel jár. A felelősséget pedig ki nem állhatják, attól menekülnek, árkon bokron át. Mielőtt a csillár leszakadt volna a Kapitány egy elegáns mozdulattal a díványra lendítette magát. És ha abban a ágytornászban egy szemernyi érzés, egy leheletnyi szív sem lakozik, és a következő alkalommal mégis magára gabalyodik, én az ön helyében rámosolyognék, őrá, aztán meg magamra mutatnék, és még mindig mosolyogva hüvelyk ujjammal egy olyan mozdulatot tennék, mintha elmetszenék a torkomat. Beszélgetésünkre így emlékeztetném. Azzal a Kapitány feltépte az ablakot, de a szendvicse helyén csak egy pufók, repülni képtelen madarat talált. Nocsak, hökkent meg, mint aki paranormális jelenséget lát és kisujjával lassan végig simított a szemöldökén.

Ulman Kowalsky - Zavaros vizek és a Hentes Kapitánya (részlet)

Acél

Ott ültek a kopott nádszékeken és egy hosszú szalmaszállal szívták a délután sárga napszirmait. Csendes langymeleg őszi idő volt, mint mikor bikaviadal előtt a torreádor orrot fújna, de már nincs idő.

Ha az ember egy olyan könyvet vesz a kezébe, melynek cselekménye Párizsban játszódik, íródjon az Henry Miller vagy akár Georges Simenon által, rögtön feltűnik, egy mindegyikre jellemző sajátság, hasonlóság. A történetben az útvonalak leírása olyan részletes, mintha az írónak nagyon fontos lenne, hogy mi olvasók, a világ minden tájáról, pontosan tudjuk, hova megy a főhős, abból az utcába melyik utca torkollik, hogyan néz ki a sarkon a ház, vagy mennyi időbe telik megkerülni az adott teret. Árulja már el nekem valaki, miért olyan fontos teletűzdelni a történetet francia utcanevekkel, melyeket kiolvasni sem lehet. Mit szólnátok hozzá, ha nekiállnék apró történeteket írni, melyek Budapesten játszódnak ebben az időben, amiben most vagyunk, 2013-ban, de a történetben részletesen vázolnám, hogy merre járunk, és arra felé milyen a város, hogyan néznek ki az utcák vagy a házak. Budapesten. Tegyük fel, hogy azt valljuk, amit néhány dekáddal korábban Ági énekelt: "Én nekem csak Pest a Párizsom."

olyan vagyok, mint te. mondta a sötétben. csak én nem gondolkodom. én inkább érzek. az nem olyan kézzelfogható, ezért jobban terjed, mint a hang vagy a fény. megmásítható, nyújtható, szétszedhető. te darabosabb vagy. végzetszerű. olyan, mint egy rügy. a jövőbe mutatsz. én elhatárolódom az időtől. szertefoszlok, akár a savba mártott anyag. a semmiből építkezem és a semmibe tartok. te szilárd kötőanyagot választasz folyton. ragaszkodsz. én gyorsan felejtek. olyan mélyen élem át, hogy soha ne maradhassak a felszínen. te szeretsz kiválasztott pontok között lebegni. utakat jelölni meg. szeretsz választani, dönteni. nálam a továbbjutás mindig ösztönszerű, a pillanat mezejében gázol. akár az ártér, soha nem tudni meddig tart. te szeretsz kezdeni és zárni, sőt méred az időt. én az időtlenségbe veszek, hogy meg se kelljen születnem. így csak vagyok, miközben meg se születek.

Láppárbaj

- 10 percet kapsz, hogy megtaníts úszni - mondta gorombán Varázsló és Jótündérre fogta a csúzliját.
- Nem tudok úszni - húzta ki magát Jótündér, és megindult a láp felé.
A Nap éppen lehanyatlott és véletlenül szétnyomott egy kisbékát, aki éppen egy születésnapi tortát vitt a barátjának. Esőre állt.
- Add nekem a májad - mondta szelíden a varázsló és belehelyezett egy közepes méretű mogyorót a csúzli zacsijába.
- Nekem nincs májam - tódította Jótündér, de elkésett. A fejébe becsapódó mogyoró akkora lyukat ütött a halántékán, hogy egy maximalista harkály is megirigyelhette volna. Varázsló közelebb lépett és kivette Jótündér kezéből a csillagban végződő vékonyka botot. Azt gondolta, hogy elmosolyodik, de nem mert. A láp csendesen gőzölgött az egyre erősödő sötétben.

Agyregény 2001

Robin

- Látok! Újra látok! Végre látok! Látok! – üvöltötte Robin Williams, amikor hazaért. Aktatáskáját ledobta az ágyra és egyenest az ablaknak tartott, hogy határtalan kitárulkozásának, hogy hirtelen támadt megvilágosodásának teret engedjen. Szélesre tárta az ablaktáblákat, és még egyszer elbőgte magát: -Látok!
Karjait kitárta, miként Jézus és behunyt szemekkel rettenetesen mélyeket szippantott a csípős téli levegőből.
- Hé maga! – kiáltott le egy járókelőnek. – Maga lát? Ember! Maga lát? Mert én… látok!
- Dugd fel magadnak! – mordult rá lentről a járókelő és tovább vakarta lefelé a kutyaszart a cipőjéről, egy parkoló autó vonóhorgán.
Robin kedvét nem lehetett elvenni . Úgy ugrott a telefonhoz, mintha szárnyai nőttek volna. Lábai alig érintették a parkettát. – Felhívok valakit. - mondta átszellemülten és már tárcsázott is. Elvis Presley-t hívta, meg kellett valakivel osztania határtalan boldogságát, de Elviséknél senki nem vette fel a telefont. – Hol van ez ilyenkor. – mondta Robin Williams lüktető mellkassal A kedvét továbbra sem lehetett elvenni. Aztán olyasmi történt, amitől egy kötél idegzetű ember is frászt kap. Ha be nem szarik ott helyben, nevezetesen, amikor Robin éppen újra tárcsázni készült, megszólalt a telefon. Robin majdnem szívrohamot kapott.
- Te vagy az Robin? – kérdezte egy női hang, Williams pedig válaszolt: - Bö.
- Mit hülyéskedsz. Megint látsz? Mikor komolyodsz már meg. Add a bátyádat!
- Madonna. Ezerszer mondtam már, hogy a bátyám két éve kivándorolt Mexikóba.
- Ezt nem tudtam. – mondta Madonna, és a hangjából nem derült ki, hogy tényleg ilyen húgyagyú vagy csak viccel. – Nincs valami jó szavad?
Robin kedvét nem lehetett elvenni.
- Nincs. – mondta higgadtan. Madonna ugyanis napjában felhívta, egyrészt, hogy a bátyjával beszéljen, másrészt pedig szavak után kuncsorgott. Abszurd verseskötetet írt Kukikakafónia címmel.
- Te Robin, van már programod ma estére? Mi lenne, ha mi ketten… De Robin nem várta meg, hogy Madonna befejezze. Letette a telefont. Madonna kezdte a kedvét elvenni. Folyton a pöckölésen járt az esze, de Robin ma magasabb szférákban lebegett, nem volt kedve holmi földi gyötrelmekhez. Madonnától folyton elkapott valami nyavalyát. – Kinek mondhatnám el. – tűnődött Robin, - Ki az, aki megérteni, ki az aki tudja, mi is ez…

Nem jutott senki az eszébe, szóval úgy döntött, lemegy a kocsmába, ahová minden este lejárt. Abban reménykedett, hogy szerda lévén Jamariquai is lent lesz, hátul a biliárdteremben. Ő az egyetlen, aki jártas az ilyesmiben.
Kint megint havazott. A szemben lévő park fáin varjak kucorogtak, mint felpuffadt tojásszenek. Az emberek a megállókban dideregtek és a buszokat várták, amik nem jöttek. Robin Williams pedig átlebegett a szobán, hogy vizet eresszen a fürdőkádba. Mindig megfürdött mielőtt lement a kocsmába. Kocsmázni csak frissen ápoltan és tisztán lehet, vallotta, így lehet csak igazán, jól bemocskolódni. Bekapcsolta a rádiót. A csöndnél semmi sem rosszabb. A hangszórókból mézként folyt elő, hogy: la-la-la, la-la-la-la-la, la-la-la. Robin pedig csettintett a nyelvével. Mindig csettintett a nyelvével, ha ezt a számot hallotta. Az jutott mindig eszébe, milyen kár volt megcsalni Kyle Minoug- ot egy fogatlan lánnyal, akit csont részegen egy sötét lebujban szedett össze. Talán még mindig együtt járnának, talán még… de Kyle nem szerette a hűtlenséget. Két hónapja kiadta Robin útját. Szegény srác, fogalma sem volt, hogy Kyle regényt ír a kapcsolatukról ALQ az IQU – mal címmel és ebben a könyvében félnótás fatökűnek állítja be, aki fürdés után, külön még megmossa a hónalját, azzal az indoklással, hogy eltávolítsa az izzadtságot, ami a törölközés közben keletkezett. Ez egyébként igaz volt. Robin Williams ki nem állhatta az izzadtságot. Kedvenc oriásplakátja egy Secret dezodor reklám volt, amin egy izomagy kondizik, Teljes erővel a testszag ellen, felirattal.
- Látok. – mondta elégedetten Robin és beledobta a sárga kacsát a habos, gőzölgő vízbe. Ekkor megszólalt a telefon.
Robin szeretett volna már a kádban ülni, szeretett volna már a kocsmában lenni, szeretett volna már valami értelmes emberrel, komoly dolgokról beszélni, így annak reményében vette fel a telefont, hogy ez egy másmilyen nap, nem olyan mint a többi. Abban bízott, hogy ezúttal egy intelligens ismerőse hívja, mondjuk Tina Turner vagy Bono és végre megoszthatja egy arra érdemes földlakóval, földönkívüli, fékezhetetlen vágyát a világmindenségre, de tévedett. Ez is csak olyan nap volt, mint a többi. Robin anyja volt a vonal másik végén és ahogy hamarosan kiderült, megint jól felöntött a garatra.
- Anyádat csak megismered ! – kárálta a kagylóba. – Mikor látogatsz már meg minket? Tudod még, hogy hol lakunk, fiam?
- Persze mama. – mondta Robin és a kacsát nézte, - Amint lesz egy kis…
- Van már munkád, te haszontalan ?
- Folyamatosan ker…
- Idefigyelj ,- mondta az anyja komolyan- biztos, hogy meg tudod adni a tizenötezer forint tartozásodat ötödikén?
- Mondtam, ho…
- Megkaptuk a gázszámlát és nagyon kellene, mert képzeld…
Rosszabb nem is érhette volna Robin Williams-t, minthogy az anyja bebaszva felhívja valami rohadt gázszámla ürüggyel, hogy a száját jártassa, pont, amikor Robin épp LÁT !
Azért sem tudja elvenni feneketlen, igen, feneketlen jókedvemet, ismételgette Robin magában. Nem hallok, mondta, én látok.
- Hallod egyáltalán, amit beszélek? – kérdezte az anyja és szünetet tartott.
Sajnos Robin hallotta. És mivel kezdett egyre gyengébben látni, kimentette magát a jól ismert trükkel:
- Valaki keres a másikon, visszahívlak. – azzal letette. A gumikacsa csőrére apró habpamacs ragadt és úgy nézett ki, mintha ősz szakálla lenne. Ősz szakálla. Egy kacsának! Madonnának biztos tetszene. És Robin, hogy így megmenekült a mamától, fenemód sziszegve belemerült a kádba. A farka nem látszott ki. Hülye szokása volt, hogy alsógatyában fürdött. Egy gyilkostól tanulta a sitten.
Robin Williams a habot nézte, ami körülfogta jól kidolgozott testét, ahogy a kúszónövény öleli körül a fát. A kacsáját pöckölgette, ami nem tudott beszélni és most döbbent csak rá, hogy egyedül van. Lát, végre lát, megállíthatatlanul, de fájdalmas azt érezni, hogy más nem lát, nem látja amit ő. És mit ér a látás, ha más nem látja rajtunk kívül. Ha nem értjük a módját, hogy másokkal láttassuk, amit mi magunk látunk. Ha nincs közvetítőeszköz, ha nincs közös nyelvezet egy ilyen határtalan és féktelen érzet átviteléhez, átadásához, közléséhez. Robin csapdába került. Úgy érezte semmi esélye, hogy találjon akár egyetlen embert is, aki megérti amiről ő beszél, aki látja, amit ő lát. Nem létezik, hogy csak én látok ezen a kibaszott világon, mondta mégis magában. Hiába, örök optimista volt. Lelke mélyén, valahol a tudattalan tudat alatt érezte, oszló zsigereivel sejtette, hogy létezik, hogy van valami megoldás, van valami kiút, ami talán oly közel van, hogy csak egy lépés választja el tőle. Csak azt nem tudja, hogy ezt a lépést milyen irányba kell megtennie. Érezte, hogy lát, teljes erővel, minden jól kidolgozott porcikájával érezte. Látta a sárga kiskacsát, amint a sűrű habon egyensúlyozva a combja mellé úszik, látta a fürdőkád körül sorakozó hófehér csempéket, amint katonásan, egyenes sorokban és oszlopokban egymáshoz illeszkednek, ahogy a falon szinte körbefolynak, ahogy egyetlen, képlékeny, tömör fehérséggé, egy nagy fehérré, fehér tömbbé állnak össze. Volt kedvesét, Kyle Minoug- ot látta, amint a fehérségben derékig áll, piros kabátban és csizmában, hólapáttal a kezében, vidáman, dudorászva hányja a havat egy limuzin hátsó ülésére. Ahogy meglátja Robint, abbahagyja a lapátolást és letámaszkodik a lapát nyelére. Látok, mondja Robin Williams és kitárja a karját Kyle felé, de a szó valahogy erőtlenül hangzik. Látok, ismétli meg, de Minoug csak a fejét csóválja és a limuzin kitárt ajtajára mutat. Szállj be, utasítja Robint. Hangja nem ellenséges, de nem is barátkozó. Szállj be a kocsiba, mondja és Robin megindul a limó felé. Ahogy a kocsi ajtajához ér, azt látja, hogy egy feketekabátos ember az autó sárvédőjével kaparja le a kutyaszart a cipőjéről. Fejével Kyle felé bök és rámordul Robinra. Dugd fel magadnak. Robin lehajol, hogy az autóba szálljon és meleg légáramot érez a nyakszirtjén. Máskor ne menj el improvizált lányokkal privát, önteremtő szeánszokra, hallja Kyle Minoug hangját. A limuzin hátsó ülésén Madonna és Robin anyja ül, nyakig hóba temetve és egy kevertes üvegből szopogatnak. Amikor Robin bekecmereg a hóval telehányt luxuskocsiba, az anyja éppen azt mondja: már nyolc éves koromban ki tudtam mondani, hogy paralelepipedon. Már nagyon nehezen forog a nyelve, láthatóan csontrészeg. Madonna egy vonalas füzetbe írja Robin anyjának szavait és nagyot húz az üvegből. Ez nagyon jó, ez nagyon jó, lelkendezik, még sok ilyet kérek. Robin befúrja magár melléjük a hóba és arra gondol, vajon bent lesz e Jamariquai a biliárdteremben. Kyle közben tovább hányja befelé a havat, énekelve, már csak az orruk látszik ki és a kevertes üveg. Robin fázik. Először nagyon, később rettenetesen kezd fázni a fehér hó alatt és azt érzi, hogy didergő combjának belső feléhez hozzáér egy hideg kéz és egyre feljebb csúszik. Robin Madonnára, aztán az anyjára néz, akik most egy másik furcsa, abszurd szót próbálnak kitalálni és Robin képtelen eldönteni, hogy az egyre feljebb csúszó, jéghideg, simogató kéz vajon Madonnához vagy az anyjához tartozik e. Arra ébredt, hogy a víz, amiben fekszik jéghideg lett a fürdőkádban és hogy rettenetesen fázik és a sárga műanyag kacsa a combja között úszkál egy megmaradt, utolsó habpamacsban. Kikászálódott a fürdőkádból és amúgy, csurom vizesen, elgémberedett tagokkal a telefonhoz indult. Madonnát hívta és az iránt érdeklődött, bele írta e valamelyik abszurd versébe, hogy paralelepipedon, mostanában. A víz halkan csöpögött Robin testéről, le a padlóra és tócsát csinált formás lába körül.
- Figyelj, Madonna, - mondta Robin – azt hiszem mégis ráérek ma este.
Még mindig látott, de már kurvára nem érdekelte.

Siker a sékerben

Lakásázsványítók

Mert két harcos állt a falaknak nekiesve, hólyagosították éppen a spakula nyomait, heccelve berzenkedtek,
de mert a snejdling nem horpadt megfelelőképpen, hát hajba kaptak, ahogy az már szokás, csak úgy barátilag szapulták egymást, ahogy a torkukon kifért.
Tücsök 1 dolgozni akart és mindenkit megvetett, aki rühellte a munkát, míg Tücsök 2 kifejtette még az elején, hogy hülye az, aki dolgozni szeret. Igy csak köpködték egymást tovább, malteroskanállal keverték bele az objektumot a szubjektumba, a világ szétesésétől fanyalogtak, és az emberiség akaratgyengeségével szántottak az őszi vetésben, míg a falak olyan foltosak nem lettek, mint egy hullafoltos szalamandra. Eközben csak a csokoládé fogyott, a Nap tedihengerrel festette kékre az eget, a reggelből délitán lett, a két tücsökből meg egy sziámi elektromos rája, így estére a csapat úgy szét esett, hogy egy kafkai per sem tudta volna helyreeszkábálni.

Hogy az emberi belső malterosvödrének legalján milyen anyag szárad, az továbbra is rejtély, de aki hajnalban kel, nemcsak a sötétben töményet ivó naprakészeket látja, hanem a munka otthonában is leheverhet a kanapéra.

Rosál szombaTja

A lélek kapitulációja

A langyos békanyál csendesen csordogált a falba rejtett csövekben. Néha lezúdult egy ölnyi méhviasz, röfögő hangot adva az esti kornéliumoknak, melyek a dübörgő betonfalak bütykös nagylábújjai között, a mára már közönyös felnőttekké érett facsemeték gyökérbordáin, dohányrudat szivogatva sétáltatták elhizott szobaebeiket. Átlagos szombat este volt tehát. Aznap senki nem gyújtott füstölőket, hogy meditációs gyakorlatokba kezdjen.
Megnyikordult tehát a hűtőszekrény hűtött ajtaja és kikecmergett belőle némi kolbász és három krokodiltojás, hogy Rosál jól képzett ujjai között esti táplálékká váljon. A sárga aszpik felizzott, a babméretű olajbuborékok végtelen lyukaknak álcázva martak bele a zsiros szövetekbe, hogy az összeszáradt só csak úgy sercegett.
Ekkor történhetett, hogy a horpadt serpenyő hullafoltos fenekén masszává állt össze a tükörszelet, hogy a kanári szinű rotyogás illata megtöltve a konyha húsfalú üregeit, mélyebb szférákba ette be magát.
Rosál előbb csak megnyikordult, kezében megállt a margóvágó kés, a kenyérszeletek kérdőn száradtak tovább, s egy sóhaj, aminek nem kellett volna ott lennie keserű hörgésbe csapott át. A lélek fennhangon kapitulált.
Rosál megtántorodott, látta ahogy a serpenyőben lassan végez a buborék, aztán fordult egyet és szomorúan azt tapasztalta, hogy még mindig ott van, ahol eddig is volt. Észrevette, hogy nem változott semmi, és változtatni hiába, ő maga se tud, de semmin nem ám, a kenyérszelet csak szárad tovább, hogy magából nem tud kimenni, bár tudja mi van odaát, pedig ott belül valami nagyon erőteljesen , mindjárt a felszinre tör, feltartóztatni minek is, nahát.
Határozottan lépett a felizzott lefolyóhoz és a kávé kihűlt levével bepólyált, jól ismert bögre csúszós teste a levegővel érintkezve megadta magát. A cserépszilánkok a hűtő mögött kerestek menedéket a visszaváltatlan borosüvegek között. Míg Rosál vizenyős szemekkel vette tudomásul, hogy minden elveszett. Próbálta a zsilipeket elzárni és felhúzni a horgonyt a keserűség vitorlásaiban, de a szél felélénkült és akkora hullám csapott át a vizlepergető rácson , hogy kénytelen volt szüneteltetni a tükörkanári etetést.
Rosál minden lehetőséget számba véve, úgy döntött, hogy ebből továbbá nincsen számára kiút, hogy az egek békatalpa zárt garázsajtók kulcslyukaiba tapadt, hogy a fizikális tér satupofáiban, érveivel alul maradt.
Leroskadt a linóleumra és belekönyökölt önmaga szétgurultságának lávakövei közé. Érezte, hogy erre forróbb a tér és egyre fagyosabb az idő, hogy ami volt, az csak titokban lecsurgó békanyál, hogy nem gyújthat többé füstölőt, a tévét majd nézi a halál. Hogy ezen a szombaton a egész lénye a semmi értelmébe kapitulál…

Dugi Otok, A romantika titkos szigete

Dugi Otok

A Romantika titkos szigete, Mészáros Péter Moha, 2oo7.

A szigetről általában

Horvátország valósággal dúskál a szigetekben. Majdnem minden régióban találunk lakott vagy lakatlan, kisebb nagyobb szigetet vagy félszigetet. Az Észak- Dalmáciához tartozó Zadar szigetcsoport legnagyobbja, Dugi Otok. A név, bármennyire pikánsan hangzik is magyarul, horvátul mindössze hosszú sziget- et jelent. A szárazföldtől távol eső, mindössze 11 falvat és csaknem 3ooo lelket számláló sziget 43 km hosszú és 4.6 km széles. Zadartól komppal másfél óra alatt közelíthető meg. A sziget legnagyobb települése "fővárosa", a déli részen épült Sali.

Kocsival: A szezonálisan működő kompjárat, napi 3- 4 alkalommal szállítja oda és vissza a látogatókat. A komp Brbinj- be érkezik, ahonnan Északnak vagy Délnek vehetjük utunkat. A komphoz érdemes időben érkezni, különosen a sziget elhagyásakor, mivel megtörténhet, hogy nem férünk fel rá. A kompra magunkkal vihetjük autónkat is ( 1 személyautó és 2 személy kb. 16o kuna ). Sütkérezhetünk a fedélzeten, vagy megihatunk egy kávét a légkondícionált "szalon"- ban. A hajóút már magában is csodálatos, és időben egyáltalán nem tűnik soknak, mivel folyamatosan gyönyörű látvány tárul elénk a környező szigetekről.


Fekvése: A Hosszú Sziget északnyugat- délkeleti irányban nyúlik el az Adria középső részén, ezért mind időjárását, klímáját, mind pedig környezeti adottságait, növényzetét tekintve a szigeten erőteljesebb a mediterrán hatás, mint Dalmácia egyéb részein. A sziget legmagasabb pontja, Vela Straza, mely 338 m magas, és ahonnan lenyűgöző a kilátás a szigetet körülvevő aprócska miniszigetek kopár bálnahátaira vagy a nyílt tengerbe fejest ugró függőleges sziklafalak meredélyeire.

Dugi Otok Horvátország talán legromantikusabb szigete. Tökéletes azok számára, akik békés, nyugodt túristáktól mentes nyaralásra vágynak, ahol a változatos tengerpartok kísérte vadregényes táj és szinte érintetlen természet az aprócska halászfalvak által nyújtott meghitt és barátságos, tradícióval párosul. A Hosszú Sziget a strandolás mellett kiválóan alkalmas ugyanakkor búvárkodásra, erdőjárásra, bóklászásra, gyalogtúrára de kerékpározásra, horgászatra is.
A szigetet elsősorban olaszok látogatják, közelsége miatt, akik leginkább hajóval érkeznek augusztus első heteiben. A strandok és a falvak azonban még főszezonban sem zsúfoltak.
Aki nem yaht-tal érkezik, az is könnyedén bérelhet motorcsónakot ( Saliban 45o kuna 1 napra ), és elheverhet valamelyik közeli kissziget lakatlan partján, távol az emberektől. Vagy a településeket összekötő kiváló minőségű autóúton kényelmesen bejárhatja és felderítheti a sziget minden egyes zegzugát. Az autóútról pompás kilátás tárul elénk, bármerre is vezessen utunk, az azúrkék tengerben lubickoló lakott vagy lakatlan szomszédos szigetek, képeslapba illő látvánnyal varázsolnak el bennünket. A 6o km/h - val, megengedetten bevehető kanyarok, szerpentinek, az utakra jellemző gyér forgalom,pedig hozzájárul ahhoz, hogy gyorsan eljuthassunk bárhová a szigeten ( Hosszában 1 óra alatt átszelhető a sziget, próbáljuk csak ki! De előtte kössük be magunkat!)

Strandok: A szigeten számtalan, különböző adottságokkal rendelkező bícset találunk.A legtöbb strand sziklás (de ezek között is van különbség, legtöbbje pl. kényelmes, nagy, lapos kövekkel rendelkezik ), a lakott területeken vagy a falvakon belül betonozott és teraszos a partszegély, de találunk aprókavicsos vagy tojás alakú kavicsokkal fedett strandokat valamint, a hölgyek és gyerekesek körében közkedvelt homokos un. lightbícseket. A sziget szélei nem meredekek, ezért könnyen megközelíthetők mind a tenger, mind pedig a szárazföld felől.

A természet: A Hosszú Sziget varázslatos természeti csodákkal és lencsevégre való látványosságokkal rendelkezik. A délnyugati részen található Kornati Nemzeti Parkot 147 minisziget öleli körbe. Az ugyancsak délen elterülő Telascica Nemzeti Parkban pedig a csaknem 2 km hosszú Sós Tó felejthetetlen "lebegő" úszással kecsegtet. Az innen gyalogszerrel megközelíthető nyugati partszakaszon a végtelen, azúrkék tengerbe függőlegesen bevágódó, lélegzet elállító sziklafalak látványa felejthetetlen élményt nyújtanak. A barátságos, római stílusú, szinte érintetlen mediterrán halászfalvacskák, apró kikötők, vegyesboltok és éttermek lehetőséget nyújtanak a helyi specialitások kipróbálására.

Jó lehetőség van helyi jellegzetességek beszerzésére, úgyismint olivaolaj, méz, sajt, bor, törkölypálinka (grappa), sülthal, gyümölcsök, zöldségek.

Fesztivál: A Hosszú Sziget legnagyobb ünnepe az augusztus első hétvégéjén, Saliban megtartott Saljske Uzance. A 43 éve ünnepelt rendezvény, valóságos halászat- fesztivál, kirakodóvásárral, szamárversennyel, nemzeti táncbemutatókkal és egyéb sportakciókkal, kulturális eseményekkel.

Szállás: Dugi Otok szálláslehetőségek széles skálájával várja az ide látogatókat. A nagyobb falvakban (Sali, Bozava) hoteleket és több emeletes ikerappartmanokat is találunk, de szinte minden faluban megszállhatunk a helyiek lakóházaiban kialakított szállásokon. Kemping jelenleg még nincs, de a helyi jellegzetességeket, nyelvet és kultúrát leginkább úgy tapasztalhatjuk meg, ha az ott élő helybéliekkel elvegyülve szállunk meg egy appartmanban vagy kiadó szobában. Annak ellenére, hogy egy szigeten vagyunk az árak egyáltalán nem borsosak, különösen a kisebb falvakban. (45-55 Eu/ appartman, 25-35 Eu/ szoba)

Közlekedés: A Hosszú Sziget, kiváló célpont és központi pihenőhely a nagyobb hajókkal érkezőknek, akik hetekig hajózva sem érnek a végére a környező szigetek bejárásának. Autóval kényelmesen el lehet jutni a sziget valamennyi pontjára és csaknem minden standjára. A parkolás majdnem mindenhol ingyenes. Ne érkezzünk a szigetre csontszáraz tankkal, mivel csak egyetlen faluban van töltőállomás. Egyes falvak közt autóbuszjárat üzemel, de ritka, mint a fehér holló. A bátrak drótszamárral kerekezhetnek körbe, a meztelenül strandolók pedig motorcsónakot bérelhetnek, hogy lakatlan szigetet találjanak maguknak.

Pénzfelvétel, Bankkártya: Pénzváltás kizárólag Saliban, a fővárosban van, itt találunk bankautómatát is. Az északi ponton lévő másik nagyfaluban, Bozavaban kivehetünk pénzt MasterCard-ról, amit úgy mondanak: Májsztró!

Rómeó és a komponálási tilalom

hosszas gondolkodás után
egy üveg bor s a hamutál
tavasszal késő délután
a férfikor s egy női sál
Ulman Pelinkovacz- Tavaszi vaszi

Rómeó belépett a húsboltba és megemelte a kalapját. Kitapogatta zsebében a zsírpapírt amit Júloától kapott. A zsírpapíron gyermeteg betűkkel a következő vers állt.: Nem keveredek senkivel, a világ a hasamon táncol, egy pohár, tele whiskey-vel és a fények és a mámor, most itt vagyok, de lehetnék bárhol. Rómeó kívülről fújta a sorokat. A hentes ellenben rá se nézett. Egy félkarnyi hússzelet csontozásával bajlódott. Izzadt és véres volt. Rómeó arra gondolt, mi lyen számok születnének, ha központilag betiltanák új számok komponálását egy kerek évre s a zenészek csak a régebbi számok feldolgozásával foglalkozhatnának. Tökélyre lehet e fejleszteni egy zenemű feldolgozását vagy az átdolgozások száma végtelen. Melyik az a zenemű, melyet mindez idáig a legtöbbször feldolgoztak, mondta félhangosan és szemügyre vette a pult alatti üvegvitrin ízlésesen szétkaszabolt húscsodáit. Mennyi hús! kurjantotta Rómeó. Sosem fogy el, dünnyögte a hentes fel se nézve. Izzadt és véres volt.

ZuhanjRózsa lecsAVARva

A harmónia alapja: minden nap el kell élvezni.- SomaJenő, Sashegy2.

Krisz/Tián nekiállt a harmadik ablakrács nyaldosásának. Azt képzelte, hogy egy réten legel, a fű szagát szívja és hexaméteres fallosza szonátákat ír. Ő volt az első kortárs költője Lappföldnek, aki meg merte vallani egy interjúban, hogy fű nélkül nem tud leírni egy sort sem. Ezért került ide, a fehérre fertőtlenített vaságyas zártOSZTájra. A művésztársadalom sikereit orvosolandó, nem tűrte tovább kreativitásának határait.
A fű írja azokat a verseket, nem ő, vetették ellen sokan. A szopásról írt lírai elégiáját nyilvánosan húzták le a Pűvészetek Malotájának női wc-jében. Mindennek van határa- írták a Halál és Ponyva című irodalmi lapban.
Krisz/Tián pedig megfordult, szája sarkában zöld nyál csillogott, ahogy a belépő ápolóra nézett. Az meg egy tolókocsit gördített be és kedvesen elmosolygott:
- Elég a nyálas költészetből, sárkányfűköltőkém. Várnak az elektródák, apukám.

Ékezet az árkokon

"Először is Schopenhauerrel együtt hiszek abban, hogy a művészet és a tudomány felé irányuló egyik legerősebb motívum, a menekülés a fájdalmasan durva és vígasztalanul egyhangú mindennapi életből, az állandóan változó vágyak bilincseiből."
( A. Einstein: A tudományányos kutatás alapelvei )

Brúsz Vilisz kiszállt a kocsijából és ellentmondást nem tűrő határozott ábrázattal, csaknem borostásan taposta el a csikket a cipősarkával.
Remek, mondta. Megint tilosban kell parkolnom. Ebben a rohadt városban soha nincs egy átkozott parkolóhely, szitkozódott. És persze megint fáj a fejem és sehol egy rohadt patika. Cigim is csak két szál maradt.
Hiába, ez nem az ő napja volt. Zsebéből kikotort egy rúzsfoltos szalvétát, ismét ellenőrizte a pontos címet és megindult. Nem szeretett elkésni.

Nuhor gyomra két nappal élete első kínai kajája után (LÉPA)

Napok óta nem tudom kialudni magam. Vallom meg Nuhornak reggel. Nekem meg napok óta nem múlik el a másnaposságom, mondja Nuhor és retket vagdos egy óriási fémedénybe. Attól a rohadt ráktól hülyeségeket álmodok, mondja morcosan.
Az nem attól van, szól ki a wc-ből Velente. Dehogynem, kiállt vissza Nuhor, az a rohadt kínai kaja úgy megfeküdte a gyomromat, hogy még most is érzem. Persze, mert nem szokta meg, hogy ételt eszel, mondja a hang a wc-ből. Tudod, a bélbolyhok felhördültek: hol van a jó kis hántolt árpánk? Vagy azok a szép kerek borsók...különben is. Nincs benne tejföl!
Nuhor, erre már nem szól semmit csak felkiállt: Hát akkor lakoma! Mondja és levágja magát az asztalhoz egy kis maradék, megszáradt kínai rizzsel- nincs pazarlás- meg a vízes lábosával, amiben mint hóbortos tündérrózsák örömtáncot lejtve forgolódnak az apróra vágott nyers retek, répa és paprikadarabok. Velente a wc-n olvas tovább.

A vállalkozások veteránjai

- Gyűjtsél valamennyi pénzt, és ha hazajössz, majd valamit vállakozunk
Annyiszor hallottam ezt már anyámtól, hogy a végén csak ráhagytam, nem kezdtem el kérdezősködni, hogy mit, meg minek , meg hogyan, teljesen fölösleges. A mi családunk a vállakozásról ábrándozók nagy meste. Öcsémmel az élen. A minap azzal állított haza, hogy tud egy bizniszt, méghozzá a bábszínházat, mert beszélt valakivel és azt hallotta, hogy ötvenezer egy fellépés, szóval veszünk majd bábokat, meg beiratkozunk az állami bábszínházba a gyerekek végül is megűrülnek érte. Nem említem a szépségszalont, a riksabizniszt, a szalzaklubbot, a csónakházat, az országos fűnyírást. Ezek ugyanis annyira tuti vállakozások voltak, amik el sem indultak, még gondolati síkon sem, csak amolyan jól kidolgozott tervekként lebegtek a vasárnapi kerti asztal kövekkel lesúlyozott felülete fölötti térben. Egy ilyen alkalommal húzta ki magát öcsém a kerti széken, villáján csokoládétortát egyensúlyozva:
- Kitaláltunk egy új bizniszt- és jelentőségteljesen pillantott végig a családon- illetve a Záron.
- Mit? - kérdezem, az öcsém meg mégegyszer körbenéz, hogy megbizonyosodjon, ő van az érdeklődés középpontjában.
- Még nem lehet róla beszélni... nem lehet senkinek elmondani...tök új...még senki nem csinálja....
- Mi az? - kérdezzük egyszerre. Öcsém meg végre kiböki.
- Mosószóda. - és elégedetten bólogat.
- Ja vagy úgy, a mosószódabiznisz, az igen - gúnyolódom, de öcsém hozzáteszi.
- Úgy fogjuk hívni, hogy FELEZÖLD. A mosógépbe való. Fél rész mosópor, fél mosószóda...- és körbenéz és várja a hatást.
Mindenki röhög.
És az utcán befordul előttem egy fehér wartburg, a rozsda potyog róla, mint sajtról a penész, kész roncs az egész, de oldalán büszkén feszül a felirat, a tulajdonos vállalkozása, egy matricabetűkből összetákolt frappáns szöveg: KUTYACSIZMA. Pirossal. És hogy a szemlélő abszolút tisztában legyen, mi a frászkarikáról van itt szó, a felirat és a telefonszám fölé csinos matricakutyát biggyesztettek szép pici csizmácskákban, hogy majd hanyatt dőltem a röhögéstől, mert ez a rendszer bármit elkövet, nem vághatja ki még ollóval sem belőlünk a lehetőségekbe vetett rózsaszín hitünk illatos mézesmadzagjait.

AZ üveg nem törik el ( LÉPA, A Léhűtők Paradicsoma)

Velente arról panaszkodik már napok óta, hogy Boberto szülinapi bulija után állandóan fosni jár a wc-re.
Kedd éjjel 1 óra van és megállapítom, hogy Velente a wc-n van és szarik.
- Te mit csinálsz ? Szarsz?
- Ja,- szól ki Velente.
- Még mindig kurva sokat fosol?- érdeklődöm.
- Nem, csak az utolsó pár oldal van hátra és kurva izgalmas.
Az utcán valami búg. Valaki felrúg egy üres üveget. Az üveg nem törik el.

Keret vető Vera

És miért akarsz a vetésről beszélgetni, kérdezte Vera kedvesen és a muslincákat kapdosta a tócsa mellett. Keret, aki viszont a tócsában állt, a poharába nézett, s minthogy nem volt benne egyetlen muslinca sem,csak megvonta a vállát. Már nem emlékszem, majd eszembe jut. De Verát nem lehetett ennyivel lerázni, gyere velem kertészkedni, az volt a kedvenc mesekönyve. De mond csak el, mosolyogta, nehezen megnyíló típus vagyok. És Keret megdöntötte derékszögben a poharát és eszébe jutott, Vera régen felhagyott a naplóírással. Később csak a sötét erkélyen álltak és egy ablakot figyeltek, ahonnan reggelente mézzel bevont hintalovakat vágnak ki az utcára. Vera egy kört rajzolt a levegőbe hosszú újjaival és megigazította térdében a nyilakat. Írd le egy mondattal Verát, mondta Keretnek ott a kék sötétben Keret a palackozott muskátlikat vizsgálgatta, amiket elhamvasztott a nap. Ezek a muskátlik még melegek, mondta ügyetlenül Verának időhúzásként. Bicegve mentek neki aznap a körmondatok. Persze, hogy melegek, nevetett Vera. Nemrég jöttek fel a portáról, ahol beadták a kulcsot. Ha nem maradnak meg, majd keretet vetek. Imádott kertészkedni, annak ellenére, hogy négy kicsiny nyílvessző állt ki a lábából. Te vagy az a finom kis kerítés a múltam és a jövőm között, szedte össze magát Keret, akit a jelenben nem tudok átugrani. Azzal átnyújtott egy messziről hozott gyűrött cigarettát és többet nem mondott.

Hazai ViZekeN

Rambó elrakta a gránátokat és a madárcsicsergésre figyelt. Azt látta, hogy a fákon levelek pörögnek és az asztaloknál emberek disputálnak. Minden olyan természetes, könnyed, és nyugodt volt körülötte, hogy úgy gondolta végleg felhagy a háborúzással és ezentúl csak a jelennek él. Csak egyetlen gránátot még, mosolyodott el, mint aki elvágódó embert lát a jeges úton. Belenyúlt a hátizsákjába, de nem volt abban már más csak paradicsom. Igazi, kertben ért paradicsom. Ez a paradicsom, gondolta Rambó és kikerült egy meztelen csigát. Egy nagyon fiatal meztelen csigát. A Sült Galamb Váró Klubbban maradt cimboráira gondolt, akik elszálltak, mint a kánfor, bizonyára megharagudtak rá, hogy felhagyott a harcokkal vagy csak elfelejtették, mint egy jól sikerült részeg estét. Üzenete érkezett.
Jó itt, de félek, hogy lemaradok valamiről, ha itt maradok, olvasta a húga sorait.
Mintha csak ma lenne, gondolta Rambó, mégsem ismert fel mindent, amit annak idején itt hagyott. Felnézett a fékra és azt számolgatta, a húga haza ér e teliholdra. Azok a levelek, gondolta magában, azokért a levelekért. Megérte.
Megérte, megérte.

Mindig tarts egy baltát készenlétben, ha nem látnád a fádtól az erdőt.

--

Transzport

a Hajóskapitány buffaló szárnyakat rágcsált, amikor a hajója kifutott a nyílt vízre.
Szeme sarkából látta az üzleti negyed betonnyalábjai közül felszálló kerozinszitakötőket, orrába belenyalt a sós víz döglötthalszaga. Imádta a végtelen vízet maga körül. Hajója nem ment messzire, öltönyös fogaskerekeket transzportált a szemközti államba, onnan, ahol ő lakott: a Meg Nem Valósult Lehetőségek Hazájából. A hajótörött a gépház szögletében vacogott egy vastag pokrócba bugyolálva. Arról beszélt, mennyire nincs néha kibékülve önmagával. A hajóskapitány is gyakran érezte ezt, de nem szólt semmit, csak föltette forrni a teavizet. Mikor a hajó kikötött, s a rajta lévő polgárok végre kimászhattak, hogy bebújjanak békés otthonaikba, a hajótörött is feltápászkodott és megindult a kijárat felé. Vigyázzon magára, mondta a hajóskapitány. Vigyázok, mondta a hajótörött, bár inkább azt szeretném , hogy valaki más vigyázzon rám. A hajóskapitány a teafű után nyúlt, de a pokrócos már eltűnt a kikötő forgatagában. Ezt nem várhatjuk el igazán senkitől, gondolta magában a hajóskapitány, magunkra csak önmagunk vigyázhatunk, ez az egyetlen erő, amivel rendelkeznünk kell. És sziklaszilárdan állt a visszainduló hajó imbolygásában. S közben tudta, kapitány vagy sem, erő vagy lópikula, önmaga is csak egy gyenge ember, mint bármelyikünk. Az emberi jellem ugyanis nem alapos. Mindössze transzport az egyensúly ingatag végei közt.

VAKOLArT

Ulman Kowalsky, a neodadaista polihisztor, egy híres, soha meg nem festett képe, tulajdonképpen profán, idiotím önarckép.
Címe nem tűr ellentmondást:
A gyerek, aki frászt kapott Karácsonyra.

Nyerd el Korda György pénzét!

-Kispál és a Borz: Halszív-

Zsák Húsztó a kiegyenlítő kamrájában ült és papírkereteket húzgált a festményeire.
Az elmúlt hetekben azzal volt elfoglalva, hogy halszívmetszeteket és halpikkelyekkel díszített uszonyokat vitt át vászonra egy evezőmembrán segítségével. A képekből kiállítás készül és Húsztó éppen kiegyemlíti a művészeti mondanivaló - azaz szellemi üzenet- valamint a tálalás közti hézagot a keretezéssel.
- Hallom hazakészülsz, - mondta Kenszóda, mikor belépett és letette az áfonyatortát a fűrészbakra. Néha hozott áfonyatortát, nem mintha valakinek születésnapja lenne. Ez volt a szórakozása, néha csak úgy, hozott egy áfonyatortát.
- A nyári ragacs előtt szándékozom hazalapátolni,- mondta Zsák, aki öt éve érkezett erre a hatalmas korallzátonyra, de megunta a búvárkodást és most visszakészült Franciaországba, különösen, hogy azt hallotta, egy magyar arisztokrata lett a francia császár. Palack nélkül úszom vissza, mérgelődött magában, mikor a hírt meghallotta, egy búvárpipával tömöm be a pofáját.
Kenszóda komótosan szeletelni kezdte a tortát és arra gondolt, az álmok néha teljesen értelmezhetők, valamikor meg a fejük tetején állnak.
- Képzejle mi történt velem.- kezdte és úgy taposott el egy véletlen földre hullt áfonyát, mint egy férget. A padlón kék paca maradt. Áfonyafolt.
- Azt álmodtam, hogy nyertem egy vitorláshajót, erre reggel kimegyek az utcára és kiderül, hogy elvontatták a furgonomat.
- Nofene, -mondta Zsák, - az úgy tudom rengetegbe kerül.
- Nem is az - nyalta le a kést Kenszóda, - de nem tudok bemenni a városba. Metróra nincs pénzem, van egy biciglim, gondoltam majd azzal járok, de a bicigli kerekei benne vannak a furgonomban.
Megszólalt a telefon, de senki nem nyúlt utána. Mindenki szörnyen elfoglalt volt a kiegyenlítő kamrában.
- Biztos megint a SÜVÁK elnöke.- mondta Zsák Húsztó.- Ez az alak a Sültgalamb Váró Klubból nem akar békén hagyni. Legújabban azt találta ki, hogy dokumentumfilmet forgat rólam, hogyan bolyongtam körbe-körbe az amerikai zátonyokon. Mindent megtesz, hogy marasztaljon. Nem érti meg, hogy a szárnyasok közül, már a szárnyas hal sem érdekel. Csak a halszívek. Bizony, csak a halszívek.