Szán do Kán

Mire használták az indiánok a lóbőrt?

Abban tartották a lovat

Anyagmozgatók kora

Az asztalon megkezdett gyufa. Egy szál cigaretta, emlékül, keresztbe csippentve a fehér nyuszifülekben. Fogkefe az ordas fogai közt.
A kistollat végül is itt hagyta. Először kellett neki, aztán úgy látszik mégse nem.
Meggondolta magát. Akár csak én, amikor valahova érkezem.
Az utcán talált könyveimet, amiket kiválasztott, egy táska mögé rejtette. Megtaláltam.
Tömködöm hát az egérlyukakat a sportszelettel. Az is valami. Aztán fejlődöm.
A kispolchoz lépek, leemelem a filozófiai kisszótárt, amiben a megtakarított pénzem van. Kiteregetem szépen az asztalra. Simítgatom egy darabig, aztán fogom a gyufát és egyenként elégetem a bankókat. Először a huszasokat, aztán az ötvenes majd a százas bankjegyeket. Fejlődésben vagyok elvégre. Azon gondolkodom mi ez, most velem. Visszatérés az édenbe? Mikroőssejtté alakulási kísérlet? Materiális böjt?
Mindegy, most már mindegy. Rendben vagyok. Bár lelkemet ősszilánkok szurkálják.
Gondolkodom. Sajnos mindig van min. Szeretnék vízesés lenni, mondta Tarzan. A semmiből érkezni és a semmibe veszni. Nagy hűhóval, gyönyörűen.
Lehet, hogy ez sikerülni fog, mondta Jane, csak pótold ki a pénzemet a bundára.
Te nagyon megkomolyodtál, mondta Tarzan. Ami rendben volna, de szörnyen megöregedtél tőle. Folyton anyagi dolgokról papolsz.
Ahelyett, hogy egy pappal anyagoznál.

Erkölcspiknik a Bölcsőzsírban

Rambó félretolta a pacalt és megitta a szörpöt. Az erőspaprika, holnap reggel nagyon fog csípni, de szerette az erőset, épp azért mert nem szabad.
- Hívtak partizni, de nemet mondtam.- mondta Vazarelly. A völgyben piknikeztek, halovány tavaszi virágok között.
- Vége a színháznak, - mondta Rambó és letört a sajtból, az ajtófélfán hegyes üzenet az időtlenségről. Vazarelly még egy kockát rajzolt a fatörzsre és a Marsot kezdte el tanulmányozni.
- Maga egy hangulatember, - mondta Rambónak,- és ma nincs hozzá hangulatom. Amolyan erkölcsi dagonyába másztam megint és önmagamat okolom, ezúttal.
- Félsiker, ha legalább magadhoz őszinte vagy.
Rambó elnyomott egy vöröshangyát a combján, és letette a zászlót a lábtörlőre.

1. - Te tudod, hogy mit akarsz az élettől?- kérdezte Vazarellyt és izzadtan nyújtotta át a Sport szeletet.
2. Műhajtűkanyarfúrót, hogy sötétben is szipoghassak.

De későre járt.
Vazarelly megint befejezett egy festmény, mint minden nap.
Ezúttal sem mert háromszöget pingálni.
A görbe vonalak, még az egyenes jellemeket is megzavarják.

A szegénység boldog valósága

-" a Trabant útfekvése kiváló, gyorsulása kifogástalan, de ez nem szabad, hogy könnyelműságre csábítson..."- Trabant használati útmutató
Kint vagyunk a terepen, erdőszél, teperünk százzal, öcsémmel, meg a Trabanttal. A szülőktől kölcsönkapva, részegen begyakarolva...
És én nyomom, padlóig a gázpedált, a gyorsulás kifogástalan...
És repesztünk, minden kifogástalan...
De öcsém ismeri a terepet, felordít, :
- Fékezz, elfogyott az út!
Én meg automatikusan fékezek, a sárban megcsúszik a járgány, leszaladunk az útról...
Az árokban egy kisfa jön szembe, elgázoljuk szegényt...
Filmes derékbetörés, öcsém lelkendezik: olyan, mint a eurosportban....
Megállunk, elmélkedünk, egy autó szemből elporoszkál mellettünk...
Ez az a mi újjászületésünk, de nem vesszük komolyan.
A szülőknek hazudunk, nekik csak egy elképzelt valóság kell, mint a Trabant.
Az meg az övék, mi csak kölcsön kaptuk...
Mint az életet...

Bábu vagy valaki agy Bú

-Az ember nem változik, ez szörnyű, de ez az igazság...
Két tojást vertek fel, a sárgáját meghagyták a kommunizmus emlékének.
- De mindig benne van a változás szelleme...
Vége a színháznak, mindenki önmagát alakítja ezentúl, az erotika törött tükör.
Szeretlek, és nem tudom mit értek ez alatt...
Vakond megigazította a nadrágját és felsikított:
- Hívtak partinzi, de nemet mondtam.
Minden kimondott mondatnak súlya van, mert a történés viszonylagos.
És akkor Fejsze feltette a mélyreható kérdést, már elnésést:
- Te tudod mit akasz az élettől?
A hangulat ember, akinek minden viszonylagos, aki semmiben nem alapos.
Pöttyös Panni, jó lenne megtudni, ki miért kivel,
talán senki nem felel, csak suttodó hangokat hallasz, ettől vagy mamlasz, amúgy a macsó, egy idegen tahó akiről csak azt hittted, de holnapra elfeljted...
A legjobb ishler Jászberényben van a Mini presszóban, ott krémt találsz a lekvár helyett, de lehet, hogy rájössz, ez a nem az általános.
Táncolj ruha nélkül, megmondom, ki vagy. Abban amiben hittél, harmatos...

Ánusz nonplusz ultra, már aki bírjA

Becsíptem, zavarok?kérdezte Wirág
Nem, én is csak a nyakamban egy ideget. Mondta a Wáza.
Nem tudom most részletezni, kezdte Wirág kislányosan, állandóan az időzítésekkel van baj. Az élet legnagyobb kudarca a rossz időzítés.
Az nem kudarc, mondta Wáza, az a próba. Akkor vagy próbára téve, amolyan lélekerősségmérő.
Köszönöm szépen, engem ha lehet ne méricskéljen senki. Mondta Wirág sértődötten. Eleget vesződöm a lehetőségek aránypárjaival.
A lehetőségek sosem lesznek arányban egymással, bölcselkedett Wáza, ha arányban lennének nem tudnánk választani közülük, illetve tudnánk, de a vászatás nem vinne bennünket magasabb tapasztalati síkra.
Én így is azt gondolom, hogy egy helyben topogunk néhány millió éve.
Azon nem tudsz segíteni, csendesedett el Wáza.
Az asztalnál ülő fiatalember ezalatt erotikus céljairól tett kinyilatkoztatást, rácsapott a pincérnő fenekére.
A pincérnő visszakézből bemutatott.
Késsel a hátában végezte a műszakot.
Közben meg egyetlen szirom se hullott.

Víz Alatti Tangó Tanfolyam

A buborékok vidáman úsztak felfelé. A víz langyos homályában szoknyák suhogtak. A táncosok nyakán békanyálként csillogot a felületi feszültség.
- Figyelmet kérek,- nyitotta ki legyezőjét Mr. Vatt, a tánctanár és a táncosokhoz úszott.
- A szünetnek vége, kérem rendeződjenek, onnan folytatjuk, hogy egy-két-há, né-gyöt-hat.
És a lábak édesen kalimpáltak a lassított sűrűben.
Balta szeretett volna leülni, de nem lehetett, a fulladás miatt, így csak tovább sziszegett a nyakát és a vállát bilincsként ölelő izomfájdalom kalodájában.
- Gyönyörű vagy.- mondta a párjának, az pedig elmosolyodott:- Te teszel engem gyönyörűvé.
- Szép vagy,- mondta Balta. Te teszel engem széppé.- mondta mosolyogva a párja.
A világot, abban a medencében a gondolatok és a rezonancia uralta, félre nem értelmezhető, valóságon túli elemekkel. A táncosok, a nehézségi erőt leküzdve suhantak a folyékony térben a tánctanár utasításaira. Leülni nem lehetett, de nem is akartak, mert a tartalékként felhalmozott energiák, mint az utcán talált akkumlátor, folyton friss vért pumpáltak, jól öblített ereikbe.
- Ha valaki úgy gondolja, hogy velem van a baj,- kezdte a tánctanár és hagyta, hogy a legyező a víz alá merüljön- az nyugodtan tudomásul veheti, hogy a probléma önnön magában gyökerezik, mert nincs állandóság mozgás nélkül, ahogy a felfordulást az egyensúlyi elemek tarják remek készenlétben.
Azzal maga is a víz alá merült.

Plíz Bírd ki Pírsz!

Thinking of selling?

Gondolt arra, hogy eladó legyen? Vagy csak eladók a gondolatai?

"Próbáljuk meg pontosítani a kifejezéseket: egy ember akkor lesz híres, ha azoknak száma, akik ismerik, jóval meghaladja azoknak a számát, akiket ő ismer."- Kundera

Pszt! Birdki Pirsz! Én vagyok a managered. Én sztárt csinálok belőled. Mert most még csak egy ugrabugráló, pattanásos kis ibolya vagy, de meglásd egy év múlva amerikai pitén hízlalt ostoba ifjak fognak onanizálni a poszteredbe. Mert én akarom. S mert nem tudod, de te is akarod.
A szüleiddel kötünk majd szerződést. Mert az ördöggel nem tudunk. S ha majd felcseperedsz és már elég pénzt hoztál nekünk, ha majd nagykorú kiskorú leszel, hogy önmagad dönthess sorstalan sorsod felől, meglásd, akkor majd szabadon engedünk. Magadra hagyunk, ebek harmincadjára, hogy tombolhass szabadon. Akár a hajad is leberetválhatod, azokat a gyönyörű tincseket, melyekből ma még táncoló szívószálmikrofon sem áll ki. Hadonászhatsz esernyővel, elvonózhatsz, ahogy tetszik, akár még a kölkeidet se láthatod. Ez lesz majd akkor szabad akaratod. Nem akarunk mi téged örökre, ne félj, csak addig míg nekünk pénzt nem csinálsz, s cserébe sztár leszel, hogy csak úgy bolondulnak majd utánad.
Mert mi jót akarunk. Nem csak neked, de mindenki javát. Mert a fiataloknak példakép kell, s az te leszel. S ha majd a példakép kiég, valami módon elhasználódva az idegroncstelepre kerül, hát mi majd bohócot csinálunk belőle, hogy kacaghassunk, mert sírni nem szeretünk. Talán nem is tudunk, hiszen nincs miért. És aztán csak visszajövünk és választunk egy másik pattanásos ibolyát, egy másik példaképet, mert a fiataloknak az kell, ugye érted. Mert a sztár énekel, a pénz meg beszél, micsoda haszon. Mert az élet a haszon. Aki haszon nélkül él, annak élete haszontalan.
Ezért is mondom bírdki Pírsz, még nincs vége. Ki boldogul manapság boldogan, elvégre?

Ebből lesz a vadászeb?

Hátizászlós Gazember

BékaTalp és KomLóSzörP

Mert nagyon fontos a merülésnél a fogkrém, a puding és a cipőpaszta. Mindegyik különbüző gyorsasággal tisztul ki a szervezetből. Ezt nehéz megérteni. Ezért is a táblázat, amit érteni kell, mert a ping-pong-ban ha melléütsz, a labda óhatatlanul leesik és föl kell venni, de a búvárzárásban ha elvéted az értéket, bizony megfulladsz. Véred fölpuffad s ereid hipermangánnal telnek meg, ugye. De merérteni, azt meg majd én fogom. Azt hiszed. Tévedsz.
A búvároktató próbálta világossá tenni a fontosat, kitartó volt, az ám:
- Rendben, mondok egy példát,- mondta a búvároktató- mondjuk te, meg tudsz inni tíz sört, rendben? Namármost, ez a maximum, amit meg tudsz inni.Szóval hány sört tudsz meginni?
- Tízet.
- Nagyszerű, pontosan. De most mondjuk megittál hatot, tehát hányat ittál meg?
- Tízet.
- Lópikulát! Elektrosokk! Nem. Hatot. Most hatot ittál meg.
- Ja, igen, hatot.
- Szóval mennyit tusz még meginni?
- Négyet.
- Úgy van. Nagyon jó. Szóval megittál hat sört, de megálltál. Rendben? Megálltál három órára. És minden órában egy sör kiürült a szervezetedből. Értem?
- Persze.
- Tehát hány sör van benned?
- Fú, hát hat.
- Frászfenét. Mondom, hogy óránként kiment belőled egy, megálltál három órára, tehát mennyi maradt benned, ha kiment belőled három?
- Izé.
- Hat minusz három, az.
- Három.
- Nagyszerű. Tehát mennyit tudsz most még meginni?
- Hatot?
- Elektrosokk! Mondom, hogy most csak három van benned, tíz a maximumod, mennyit ihatsz még meg?
- Hetet.
- Na látod, ez a második sor a táblázatban. A három sör az első, a négy meg a második. Egyszerű.
Azért inkább, csak menj haza és gondold át még egyszer. Igaz, hogy a merülésnél is úgy van, mint a sörökkel, de a kocsmában még sörtől nem fulladtak meg.

Miért nem rabolnak el az ufo-k normális embereket?

Ágacska egy vízipisztollyal játszik. Forgatja vékony újjai között és a gyomorproblémáiról beszél.

- Nehogy elsüljön,- rémüldözik Keszeg,- remélem nincs megtöltve.,- közben meg arra gondol, milyen jó lenne ha elsülne, mert akkor Ágacska fehér inge áttetszővé válna.

DE Ágacska megnyugtatja:
- Rum volt benne, de már megittuk.
- Miért nem rabolnak el az ufo-k normális embereket?- kérdezi hirtelen Keszeg.
Egy rágó borítóján olvasta a kérdést. Először ő sem értette a fakír szatírát, ahogy most Ágacska hallgat az uborka másik végén.
- Gondolkozz csak el rajta, milyen kérdés is ez.
Az ember sokszor attól retteg, hogy egyszer egy üdítő hátoldalán ott lesz a válasz minden kérdésére, egyetlen szóban akár, mintegy a reklám butácska részleteként.
Ezért is vigyázzunk az ilyen elrejtett feliratokkal.
- Az ufo-k pedig azért nem rabolnak el normális embereket,- mondja Keszeg titokzatosan,- mert akkor nem léteznének ők maguk sem.

LakásÁzsványítók

Kint havazott. A lányok az utcán kis tavaszi szoknyácskákban lapátolták el a havat a tavaszi virágokról.
A Búvárfestő a nappaliban állt és a fejét fogta. Túl szép volt minden. A munkások körülállták, kezükben lakásnyűvő szerszámok, készen álltak mindent tönkretenni.
- A mennyezettel kezdjük.- adta ki a parancsot a Búvárfestő.
- Ketten felmásztok a létrákra és elkezditek rozsdásítani a vízcsöveket.
A munka elindult. A csőgurigákkal és az L alakú ecsetekkel vidáman haladt a rombolás, a fehér csillogó csövek hamarosan úgy néztek ki, mintha száz évesek lettek volna. A hűtőszekrényt telepakolták sajttal és fagyasztott csirkebéllel és nagy szakértelemmel leolvasztották.
A falakról speciális kapargikálókkal hántották le a tapétát, óvatosan, úgy hogy a fele csíkokban ott maradjon. Az új ablaktáblákat tompa üvegvágókkal karmolták össze, hogy minél nehezebb legyen átlátni rajtuk. A wc-t eldugították, a lefolyókba öreg zoknikat tömtek, hogy a víz ne tudjon lefolyni. Öröm volt nézni, a csodálatos átalakulást.
A parketta, az okozott egyedüli fejtörést. Vadonat új volt és a lakk is igen vastagon borította.
- Felhántjuk.- mondta a Búvárfestő, és pluszban még ráállított egy embert, aki apró lyukakat vájt a felületbe, hogy az óvatlan tulaj majd könnyen elbotoljon.
Egy ilyen lakásromboláshoz igen nagy szakértelem szükségeltetik. Egyrészt úgy kell szervezni a munkát, hogy határidőre minden szépen tönkre legyen téve, másrészt folyton a munkások körmére kell nézni, nehogy valahol ép felület maradjon.
A konyha és a fürdőszoba a legkritikusabb helyiségek. Itt rengeteg apró dologra oda kell figyelni. Ott vannak a kredenc fogantyúi, a csaptelepek, a sütő rácsai, vagy a csempék, amit csak egyenként lehet, kis kalapáccsal megrepeszteni.
- Gyerünk, dolgozni, mert nem kaptok fizetést.- isnspirálta munkásait a Búvárfestő, közben meg azt akarta kideríteni, a Biblia vagy a Darwin-i elméletnek lehet e hinni az ember származával kapcsolatban.- Az igazságot akarom.- fakadt ki néha egy-két villanykapcsoló rövidre zárása közt.- Mert elhiszem én mindkettőt, de tudni akarom biztosra. Nem ám egy év múlva megint találnak valamit én meg fölöslegesen tudtam az ellenkezőjét...- hiába, egy vállalkozónak is meg van a maga baja. Csupa fejtörés az élete.
A munkások az ősbummot átugorva nem akarták anyjukat a majmoktól származtatni, de megremegett kezükben a sorjázó, ha arra gondoltak Ádám és Éva gyermekei vérfertőzés és testvérházasság révén szaporították el a homo sapienseket.
- Az a fontos, hogy te miben hiszel.- szögezte le Panda és lesújtott csákányával a márvány padlókőre. Bár meg se szólalt volna. A Búvárfestő ugyanis berontott a szobába, kitépett két, még ép vezetéket a falból és úgy üvoltötte:
- De én nem hinni akarok, hanem tudni. Tudni akarom, mi az igazság! - és kikapta Panda kezéből a csákányt és nekiesett a téglafalnak, hogy csak úgy porzott.
Panda azonban kötötte az ebet a karóhoz. Hétköznapi féligazságok körmondatába kezdett, olyan semmitmondóan, hogy a Búvárfestő majdnem átjutott csákányával a szomszédba.
A munka remekül haladt, de nem jutottak dűlőre a származással kapcsolatban. A huszonegyedik században hiperkulturált munkásemberek a legújabb digitális technológiával a zsebeikben nem tudták biztosra, honnan származik az emberiség.
Hiába. Az emberi faj már tökéletes technológiával rendelkezik önmaga és környezete mind hatékonyabb elpusztítására, de a legalapvetőbb kérdésekkel még mindig hadilábon áll. Így csak békésen háborúzik tovább és vidáman szürcsöli a boltban vásárolt vizet a 16o évig sem lebomló ízlésesen dekorált műanyag flakonokból.
Ez a célba nem érő műanyag palackposták kora. Darwin és Da Vinci mikrocsippekkel matyóhímzett oldalbordáiból.

Az öregharcos

Két Dart Véder megy a sivatagban.
- Nálam van az erő...- mondja az egyik szuszogva.
- Nálam meg a kulacs- szökell mellette a másik.

(DiákTibi- Gyöngyös viccek)

BankóCsíptető

Hammurapinak kicsiny, cellaszerű szobácskája volt a külvárosban, távol mindentől. Abban mászkált néha fel és alá, papír kávéspohárral a kezében. Lehetőségeit vette számba ilyenkor:
- Lehet, hogy most majd rézgálic, de lehet, hogy nem. -tünődött Hammurapi, és rótta a minikilómétereket.
Egy ízben elment Egonnnak segíteni szőlőt taposni. Egon régi szőlészetében, a Bestiában éppen megüresedett egy teknő, abba álltak bele, minden indoklás nélkül, úgy taposták. A Bestia azonban olyan bogyós állapotban volt, hogy még mustfokolás előtt le kellett lépniük, ampullázni, hogy föl ne robbanjanak.
A rendelőben egy kínai és egy fekete ápolónő mérte a pulzusokat, meglehetős tapasztalattal s a két taposó, mivel nem volt bekötve a szájuk, néhány injekció után olyan kapatos lett, hogy a Bestiamódosító témákat suttbavágva újabb ampullákat szuggeráltak magukba az avantgarde erotikus művészet megalkotásának alapanyagaként.
Az enyhe időben, az Uborkefejű közbenjárásaként úgy hullottak, a Jéger bombák mint a ciroktövis s mivel egy tükör hiányzott, Hammurapinak olykor előre kellett hajolnia, hogy fékezze a képzelet zárványkulcsának finom nyikorgását.
A rendelő sarkában Rotyna, a tűzoltó térdelt és egy rock számot keresett a lefolyóban, olyan vörös arccal, hogy félő volt, a porraloltót ezúttal maga ellen fordítja, míg Uborkafejű lézerrel festett graffitiket a kopó hátára.
Egon mégegyszer megpróbált szót érteni a Bestiával, mintegy békülésképpen, de végül el kellett hagyni a rendelőt, mert várható volt hogy csak a veszéllyességi osztály szívsebészete lesz az egyedüli gyógyír a régi sebek behintőporozására. Azt meg nem akarták.
Az orvosok küldözgették is Egont egyik klinikáról a másikra, mindhiába. Az orosz de még a brazil orvoslás is csődöt mondott azon a napon. Csak Hammurapi táncoltatta a fogaskerekeit és mosolygott egyvégtében, különösen mikor a Nagy Fekete Vágybálna vette kezelésbe. Egonnak ekkor azonban sürgős mehetnékje támadt, félt, hogy a BankóBiggyesztő berendezések túlhevülnek, szóval még átugrottak a Bohémbe olasz csirkekeltetőket hallgatni, de végül Athén halszemeivel a vízimatracot kihalászva végleg elszenderedtek.
Hammurapi és Egon még mindig hisznek az analitikus jóságban és nem tudják, hogy néha nem a szőlő belét kell kitaposni.

Alumínium Pálmafák

Seronszton kilépett az autómosóból és ruganyos léptekkel megindult a mosoda felé, ahol a ruhái forogtak. Felhős volt az idő.
A mosodában épp Seron mosógépe mellett Szupermen küzködött egy alsógatyával, ami beragadt a dobtárcsába.
- Na szevasz,- köszönt Seronnak, - egy kicsit beragadtam.
Seronszton gyengéden arrébblökte a verejtékező öregharcost és egyetlen mozdulattal rántotta ki a beragadt alsót. A gatyán pálmafák virítottak.
- Mit csinálsz te erre,- köszönte meg Szupermen.
- Itt festek az autómosóban,- mondta Seron,- az olasz tulaj ezer rugót fizet, ha a panoráma ablakkereteit átvarázsolom aluminiumról fára. Most tartok az erezetnél.
- Nem semmi ,- mondta Szupermen és hajtogatni kezdett.
- Ugyanakkor kitaláltam egy komédiasorozatot, - mondta Seron- tudod vannak ezek a szappanoperák, amik viccesek, mint a Jóbarátok, meg a Rémondos. Szóval, az enyém egy paródia lenne, hasonló díszletekkel, aláröhögéssel, meg minden. Ugyanakkor az én filmemben semmi vicceset nem mondanának, a hangulatot csak az aláröhögés szolgáltatná. Pölö, hé anya, megjöttem... hol voltál ennyi ideig...beugrottam a szupermárketbe bevásárolni (röhögés) tejet vettél?....persze (röhögés, tappssal) ....szóval valami ilyesmi. Meg kell írni rendesen a szöveget, hogy véletlenül se legyen benne humoros dolog.
- Zseniális, - ismerte el Szupermen, - Az ingeket így hajtják ugye?
És Seronszton ismét gyengéden arrébb lökte az öregharcost és két egyszerű mozdulattal összehajtotta az inget. Amin pálmafák virítottak. Felhős volt az idő.

Talpas Nyolcas

Hegedűs Hedvig éppen galambokat etetett a háztetőn , amikor a toronyóra megszólalt. Delet ütött, szóval Hedvig nekieresztett 5 postagalambot. Így a tegnapiakkal együtt 13 galamb volt már úton Európa felé. Hedvig meg még mindig csak a háztetőn.

- Kedves mindenki. Üdvözöljük, az imént érkezett festőlányt.

Bravó, kedveskéim- asszem a szalvétákat is megtaláltátok.

De meg ám, és felhívnám a figyelmedet, hogy volt egy királyotok, aki aztán a miénk lett. Ott egy asztal , üljél le. - Köszönöm, de te magyar vagy?
-Nem , székely vagyok, ott egy szék, ej ülj már le.
És
határozott mozdulattal rántottuk ki a dugókat az üvegekből, mert a nemzetek összefogása a legkisebb összejöveteleken a legnagyobb és legegyértelműbb.
- Bolhapiacot nyitok, mondtam a kutyámnak reggel , az meg hevesen vakarózott.

A lusta makaróni visszavág

Kedves hiányosságaim. Azzal a kéréssel fordulok a fény felé, hogy a réten talált fagylaltoskanalakat ezúttal ne a szögre akasszák fel.

Rambó a piszkos edényeket vette kezelésbe, míg Madonna szöcskéket gyűjtött a réten. Az előző éjszaka elhagyta a szemüvegét egy bárban, így minden egyes gazt kénytelen volt végigtapogatni, halcsaliért.
Rambó ezalatt nem bírt magával. Az evőeszközöket beáztatta, a mosogatóba pedig nefelejcset ültetett, hogy emlékezzen ezentúl minden ki nem mondott szavára.
Szőlőtermesztésről beszélgettek. Ez volt Madonna kedvenc témája. Azok a bogyók...
Azok a kacsok, azok a vitorlák, meg apró rügyek. Nem is volt ennél hálásabb téma.
- Mit iszol, amikor nem töményet?- érdeklődött Rambó. Madonna kinyitotta résnyire a gyufásfatyulát.
- Vodkát. - mondta higgadtan, ahogy már azt szokás. A gyufásdoboz vékonyka nyílásában apró kalimpáló lábacskák jelentek meg és kibújni akaró csápokkal verekedtek. A réten élő, nyári haledelek ugrabugráltak.
Rambó elzárta a vizet. A nefelejcs ki sem látszott a csillogó edények hulló csöppjei alól. Szőlőtermesztésről beszélgettek.

Sebaj, jövünk!

MűvéSzékek

Pixasso sokáig aludt. Azt álmodta, hogy a stúdiójának a bérlete ki van fizetve, hogy van vacsora a hűtőjében és, hogy galambokat fest egy tányérra a tengerparton.
Felkelt, a stúdió olyan hideg volt, hogy jégkrémet is simán tarthatott volna a zoknis fiókjában. Begyújtott a kályhába a tegnapról megmaradt karosszék maradványaival és szeme megakadt a kerékpáron. Hohóóó, tél van, eladhatná a brinyót , úgy sem használja, tavasszal majd szerez egy másikat. Egy kis extra mani, nagyon jól fog jönni.
- Tikkiritik tik mik lilik.- mondta Apolyner, mikor megjött. Pixasso feltörte a jeget a borospohárban és átnyújtotta a költőnek.
- Remélem ma igazán alkotunk, mert lemondtam egy igen remek programot.- mondta a festőnek.
- Itt a vászon, itt az ecset, itt a toll, itt a papír.- mondta elegánsan Pixasso és ezzel letette a művészet és az alkotási folyamat alaptéziseit.
Galambot ettek és rozsdás vízzel koccintottak, néha felálltak körbeugrálni a szobát, hogy nehogy megfagyjanak.
Remekül telt az idő.
A padláson találtak egy másik karosszéket. Erre sem ültek rá.
- Te figyelj csak, -mondta egyszer Apolyner- tulajdonképpen, miért csináljuk mi ezt?
Mármint, miért nem keresünk munkát, mint mindenki más, szóval normális helyen lakhatnánk és mindig lenne mit ennünk.
Pixasso megtörölte az ecsetét a nadrágjában. Egyet hátralépett, hogy jobban megnézhesse a képet, amit festett.
- Tudod, nekem ez nap mint nap eszembe jut, - mondta Pixasso - de aztán felmegyek a padlásra és mindig találok egy karosszéket valahogyan.