Keret vető Vera

És miért akarsz a vetésről beszélgetni, kérdezte Vera kedvesen és a muslincákat kapdosta a tócsa mellett. Keret, aki viszont a tócsában állt, a poharába nézett, s minthogy nem volt benne egyetlen muslinca sem,csak megvonta a vállát. Már nem emlékszem, majd eszembe jut. De Verát nem lehetett ennyivel lerázni, gyere velem kertészkedni, az volt a kedvenc mesekönyve. De mond csak el, mosolyogta, nehezen megnyíló típus vagyok. És Keret megdöntötte derékszögben a poharát és eszébe jutott, Vera régen felhagyott a naplóírással. Később csak a sötét erkélyen álltak és egy ablakot figyeltek, ahonnan reggelente mézzel bevont hintalovakat vágnak ki az utcára. Vera egy kört rajzolt a levegőbe hosszú újjaival és megigazította térdében a nyilakat. Írd le egy mondattal Verát, mondta Keretnek ott a kék sötétben Keret a palackozott muskátlikat vizsgálgatta, amiket elhamvasztott a nap. Ezek a muskátlik még melegek, mondta ügyetlenül Verának időhúzásként. Bicegve mentek neki aznap a körmondatok. Persze, hogy melegek, nevetett Vera. Nemrég jöttek fel a portáról, ahol beadták a kulcsot. Ha nem maradnak meg, majd keretet vetek. Imádott kertészkedni, annak ellenére, hogy négy kicsiny nyílvessző állt ki a lábából. Te vagy az a finom kis kerítés a múltam és a jövőm között, szedte össze magát Keret, akit a jelenben nem tudok átugrani. Azzal átnyújtott egy messziről hozott gyűrött cigarettát és többet nem mondott.

Hazai ViZekeN

Rambó elrakta a gránátokat és a madárcsicsergésre figyelt. Azt látta, hogy a fákon levelek pörögnek és az asztaloknál emberek disputálnak. Minden olyan természetes, könnyed, és nyugodt volt körülötte, hogy úgy gondolta végleg felhagy a háborúzással és ezentúl csak a jelennek él. Csak egyetlen gránátot még, mosolyodott el, mint aki elvágódó embert lát a jeges úton. Belenyúlt a hátizsákjába, de nem volt abban már más csak paradicsom. Igazi, kertben ért paradicsom. Ez a paradicsom, gondolta Rambó és kikerült egy meztelen csigát. Egy nagyon fiatal meztelen csigát. A Sült Galamb Váró Klubbban maradt cimboráira gondolt, akik elszálltak, mint a kánfor, bizonyára megharagudtak rá, hogy felhagyott a harcokkal vagy csak elfelejtették, mint egy jól sikerült részeg estét. Üzenete érkezett.
Jó itt, de félek, hogy lemaradok valamiről, ha itt maradok, olvasta a húga sorait.
Mintha csak ma lenne, gondolta Rambó, mégsem ismert fel mindent, amit annak idején itt hagyott. Felnézett a fékra és azt számolgatta, a húga haza ér e teliholdra. Azok a levelek, gondolta magában, azokért a levelekért. Megérte.
Megérte, megérte.

Mindig tarts egy baltát készenlétben, ha nem látnád a fádtól az erdőt.

--

Transzport

a Hajóskapitány buffaló szárnyakat rágcsált, amikor a hajója kifutott a nyílt vízre.
Szeme sarkából látta az üzleti negyed betonnyalábjai közül felszálló kerozinszitakötőket, orrába belenyalt a sós víz döglötthalszaga. Imádta a végtelen vízet maga körül. Hajója nem ment messzire, öltönyös fogaskerekeket transzportált a szemközti államba, onnan, ahol ő lakott: a Meg Nem Valósult Lehetőségek Hazájából. A hajótörött a gépház szögletében vacogott egy vastag pokrócba bugyolálva. Arról beszélt, mennyire nincs néha kibékülve önmagával. A hajóskapitány is gyakran érezte ezt, de nem szólt semmit, csak föltette forrni a teavizet. Mikor a hajó kikötött, s a rajta lévő polgárok végre kimászhattak, hogy bebújjanak békés otthonaikba, a hajótörött is feltápászkodott és megindult a kijárat felé. Vigyázzon magára, mondta a hajóskapitány. Vigyázok, mondta a hajótörött, bár inkább azt szeretném , hogy valaki más vigyázzon rám. A hajóskapitány a teafű után nyúlt, de a pokrócos már eltűnt a kikötő forgatagában. Ezt nem várhatjuk el igazán senkitől, gondolta magában a hajóskapitány, magunkra csak önmagunk vigyázhatunk, ez az egyetlen erő, amivel rendelkeznünk kell. És sziklaszilárdan állt a visszainduló hajó imbolygásában. S közben tudta, kapitány vagy sem, erő vagy lópikula, önmaga is csak egy gyenge ember, mint bármelyikünk. Az emberi jellem ugyanis nem alapos. Mindössze transzport az egyensúly ingatag végei közt.

VAKOLArT

Ulman Kowalsky, a neodadaista polihisztor, egy híres, soha meg nem festett képe, tulajdonképpen profán, idiotím önarckép.
Címe nem tűr ellentmondást:
A gyerek, aki frászt kapott Karácsonyra.

Nyerd el Korda György pénzét!

-Kispál és a Borz: Halszív-

Zsák Húsztó a kiegyenlítő kamrájában ült és papírkereteket húzgált a festményeire.
Az elmúlt hetekben azzal volt elfoglalva, hogy halszívmetszeteket és halpikkelyekkel díszített uszonyokat vitt át vászonra egy evezőmembrán segítségével. A képekből kiállítás készül és Húsztó éppen kiegyemlíti a művészeti mondanivaló - azaz szellemi üzenet- valamint a tálalás közti hézagot a keretezéssel.
- Hallom hazakészülsz, - mondta Kenszóda, mikor belépett és letette az áfonyatortát a fűrészbakra. Néha hozott áfonyatortát, nem mintha valakinek születésnapja lenne. Ez volt a szórakozása, néha csak úgy, hozott egy áfonyatortát.
- A nyári ragacs előtt szándékozom hazalapátolni,- mondta Zsák, aki öt éve érkezett erre a hatalmas korallzátonyra, de megunta a búvárkodást és most visszakészült Franciaországba, különösen, hogy azt hallotta, egy magyar arisztokrata lett a francia császár. Palack nélkül úszom vissza, mérgelődött magában, mikor a hírt meghallotta, egy búvárpipával tömöm be a pofáját.
Kenszóda komótosan szeletelni kezdte a tortát és arra gondolt, az álmok néha teljesen értelmezhetők, valamikor meg a fejük tetején állnak.
- Képzejle mi történt velem.- kezdte és úgy taposott el egy véletlen földre hullt áfonyát, mint egy férget. A padlón kék paca maradt. Áfonyafolt.
- Azt álmodtam, hogy nyertem egy vitorláshajót, erre reggel kimegyek az utcára és kiderül, hogy elvontatták a furgonomat.
- Nofene, -mondta Zsák, - az úgy tudom rengetegbe kerül.
- Nem is az - nyalta le a kést Kenszóda, - de nem tudok bemenni a városba. Metróra nincs pénzem, van egy biciglim, gondoltam majd azzal járok, de a bicigli kerekei benne vannak a furgonomban.
Megszólalt a telefon, de senki nem nyúlt utána. Mindenki szörnyen elfoglalt volt a kiegyenlítő kamrában.
- Biztos megint a SÜVÁK elnöke.- mondta Zsák Húsztó.- Ez az alak a Sültgalamb Váró Klubból nem akar békén hagyni. Legújabban azt találta ki, hogy dokumentumfilmet forgat rólam, hogyan bolyongtam körbe-körbe az amerikai zátonyokon. Mindent megtesz, hogy marasztaljon. Nem érti meg, hogy a szárnyasok közül, már a szárnyas hal sem érdekel. Csak a halszívek. Bizony, csak a halszívek.

Ez az én harcom- Rambó

Rambo a Corvin áruház tetején állt és egy dinamitos nyíllal az ellenséget próbálta eltalálni, aki egy sziklán sütkérezett. Neki könnyű. A való életben minden sokkal bonyolultabb, mivel az ellenség legtöbbször nehezen körvonalazható, így csak állunk valaminek a tetején és lövöldözünk, anélkül, hogy tudnánk pontosan, hogy mit is akarunk eltalálni. Az ellenség meg közben szépen tovább sütkérezik, de mi állunk a dinamitos nyíllal, mert el akarunk találni valamit.
Rambó abban az időben majdnem teljesen felhagyott a harcokkal és pirosas barlangrajzokat festegetett, meg fémlemezeket faragcsikált ami a legjobb akkor, ha szellemi valónkat mikrofonra húzott óvszerekkel akarjuk betölcséresíteni. A tudat pókhálójában az egykedvűen életüket hátrahagyó legyek mélabús szonátákat zengenek az obszcén papírlapokat kapkodó miniegereknek.
A dinamit elfogyott így Rambó kibújt a szűk farmergatyájából és felsóhajtott. Ez az én harcom, mondta de nem gondolta már komolyan. A Jótündér mereven landolt előtte. Mit kívánsz, tőlem. Mondta kedvesen. A pálcika végén nem is csillag, de vattacukor fénylett. Rambó egy borjúféle pillantást vetett a lenge jótevőre és elmosolyodott.
Mit kíván a magyar nemzet. Idézte a forradalmi szavakat, és a Jótündért válszra se méltatva, újabb barlangrajzba kezdett. A dinamit ugyanis elfogyott.

Sz Éles L Átás

Van egy sz-éleslátókörű haverom. Nem én találtam ki, de a rágózás és a csipszzabálás mellet a kutyatartóknak van a legvagányabb esélye annak álcázására, hogy neagyiste magukban beszélnek. A barátom nagy ,sötét napszemüveget használ, és mosóporral hintőporozza az arcát, az átható tiszta illat a fákra tekeredik. Ma organizálok, mondta Sügér úr. Egy külföldön nyaralkodó ismerőse egy alkalmasabb időpontról beszélt. Sügér hálás volt és letette. Minek hallgatott volna hipózott fecsegést a semmiről, mikor annyi dolgot talált ki magának már megint, hogy nem rejtheti véka alá. Ma organizál és arra gondol, hogy Párizst bezárták. A Hilton nem börtön többé, az apró mellek alukanállal esznek. Már csak a Körte van nyitva. A férgek még utoljára nekifutnak a hamvas húsnak. Hiszen nagy a homály. Indokot találni pedig, hah, a kutyatartók kiváltsága. A többi világos. Philip Glass GUESS napszemüvegben a zongorája tartott palackpostájában megismétel egy már megismételt taktust és hátra vágja a fejét. Slampos satyagraha a loboncos kupacon. Az idén elhagytam egy kesztyűt és a bátorságomat a gyengeséghez. Azt is körbe lehet rajzolni egy vonallal. Olyan élesen lát. Olyan szélesen. Rajzolja körte.

Ezer a valóság és egy a ruhája

szszAlonna vásárolni ment. Ha jobban belegondolt nem járt már ruha- vagy cipőboltban hovatovább 2 éve. Most se vett semmit csak csodálkozott mennyi szín, mennyi új motívum jelent meg a divatban mialatt ő önmagában járt és a mélységeket tisztogatta. A nap sütött, az emberek meg egymást tapodva költötték a pénzüket. Látott egy jó pólót. The freedom is dirty, ez volt egy zöld trikóra írva. Ez nagyon megtetszett neki. Dali egy villanypóznának támaszkodva cigarettázott. Mikor meglátta Szalonnát kiugrott a nadrágjából és körberohanta a teret. Szalonna azonnal elfeledte a boltokat, és visszatért a kénsavas összefüggések maró világába. Arra gondolt, majd halakat tart, hogy meg ne fulladjon ha otthon egyedül van. Megint olyat álmodott, amit magának sem mert még elmondani. Dali a madarakat hallgatta a tülkölő autók zaján keresztül. Egyszer úgyis felfogom, gondolta magában és visszabújt a nadrágjába. Szalonna szeretett volna csurdítani egyet, mint hajdanán, de nem látta sehol a bokrokat.

Áj kantt bí pozitív tudéj

Mikor a virágok nyíltak Kantt éppen villanypóznát gyomlált.Egyre melegebb napok jönnek, gondolta. Aa piros égen lila felhők úsztak és Kantt a tavasz első hírnökeit húzgálta ki komótosan a lámpavas és a járdaszegély rideg hézagjaiból. Úgysem hoznak semmi jó hírt, mosolygott magában. Ma nem tudott pozitív lenni. Ma nem . Olyan gyönyörű volt az idő. Ma nem tanulok semmit, gondolta. Felhagyok a filozofálással. Kényszerítem magam, hogy ne gondolkozzak. Ne okuljak semmiből. A túlzott agymunka egyszerűen az agyamra megy. Ma egyszerű leszek, mint egy gyerek.
Ma semmit nem teszek, mi előbbre visz. Ma abban hiszek, amiben mindenki hisz. Ma egyszerű és átlagos leszek. Eszem, iszom, alszom, leszek. Csak semmi feltűnés. Legyek csak egy a sok közül. Az okosságnak senki nem örül. Kantt az utolsó gyomnál tartott. Gyoma sem marad, viccelődött és azonnal el is szomorodott, mert megint kitalált valamit. A piros égen lila felhők lebegtek. Kantt éppen egy elhaladó káposztaárust nézett így nem vette észre a kocogót, aki félmeztelenül rohant el mellette. Hátára tetovált óriás angyalszárnyakkal. Kantt ma nem tudott pozitív lenni. Olyan gyönyörű volt az idő.

A Sültgalamb Váró Klub

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, amit úgy hívtak, Kukakirályság.
Ebben az országban, minden ember olyan pazarlóan élt, hogy észre sem vette, de minden lehetséges javát azonnal a kukába hajította. A szemét meg nőtt, mintha mi sem történt volna. De nem ez volt a legfurcsább ebben az országban. Hanem pedig, hogy volt ebben az országban egy körte alakú nagyváros, ahol mindenki csak a sültgalambot várta. Az ide költöző emberek mást se csináltak, de éveket töltöttek el a szobáikban ülve, azt várva, hogy a sültgalamb végre berepüljön a szájukba. Közben persze össze-össze jártak, kritizálták és imádták ezt a körte alakú várost, és folyton arról diskuráltak, milyen nemsokára itten lesz már az idő a berepülő sültgalambnak.
Addig vártak és diskuráltak, hogy egyre hülyébbek lettek, legtöbbje már azt is elfelejtette, hogy mit is vár valójában, de a Kukakirályság annyi földi jóval fürösztötte gyarló porhüvelyüket, hogy senkinek sem akaródzott elköltöznie. Így hát csak vártak és reménykedtek tovább, és mindenkit lebeszéltek, hogy elköltözzön onnan, mert a sültgalamb már itt jön nem sokára. Csak nagyon keveseknek sikerült a városból és az országból elmenekülnie és végre hazaköltöznie, mert itt mindenkit hülyének néztek aki nem a Sültgalamb Váró Klubbal tartott. A klubtagok száma mégis rohamosan csökken, sokan valamiért nem várnak tovább. Pedig a sültgalamb húsa nagyon finom, ezért meg lehet érteni azokat, akik még mindig várnak, ha ugyan meg nem haltak.

Az embereken utcák mennek.
Egek felhőkön lebegnek.
Ledöntöm lábáról a szelet.
A város a nyakába vehet.
Ulman Kowalsky: Fordítás

Kérjük A kopogást rendeléssel ne zavarja!

Pól meg Kártni a Jelen Kórházának söntésében kvaterkáztak.
A bárpult fölött tábla volt kifüggesztve a következő felirattal:
KÉRJÜK A RENDELÉST KOPOGÁSSAL NE ZAVARJA!
Így hát csak csendesen rendeltek, túrórudiztak, hogy a szemük se kopogjon.
Pól legújabb művészeti tevékenységéről beszélt. A napokban kezdett el egérlábnyomokat kiönteni gipszből, melyeket aztán gézbe csavarva csepépbe ültet.
Kártni a mennyezetről hulló esőcseppeket számolgatta és megkérdezte.
- Szerinted mi az oka annak, hogy te meg a sógorod soha nem nőttök fel.
Pól a zsebeiben markolászta a játékkatonáit, letette a legóvárat a bárpultra és alig hallhatóan lemorzézte a választ.
- Ti-tá-ti-ti-ti-tá-ti-ti-ti-ti-tá.
-Látják mi van kiírva?- kérdezte zordan a kocsmáros. Oboatanárnak beillő hallása volt.
- Sajnos elhagytam a szemüvegemet- mondta őszintén Pól és ráült a befőttesüvegre, amiben Kártni a napraforgóit tartotta.
Szerencsére akadt még náluk túrórudi.

NEkEd a kisAGY mondJA + hoGY kiHaGY!

Lolka és Bolka egy bárányfelhőn ücsörögtek, szotyolázva és az eső lógó lábait himbálták egykedvűen. Egy rézszamovárra vetített horrorfilmet néztek, emlékezetből. Ez az idő tájt volt, amikor Lolkára meg Bolkára már jóformán senki nem emlékezett, már nem hívták el őket sehova, csak akkor csörgették meg a telefonjukat, ha bébiszittelni vagy időtagyonütni kívántak velük. A lekvár meg behorpad a spejzban, ha nem zabálják. Így hát Lolka tette fel először a mocsárszemüvegét, hogy mostantól aztán fittyfenét se lásson. Bolka csak egy amolyan papírzacskót húzott a fejére, hogy ezentúl lassabban lélegezzen. Így ütötték agyon akkoriban az időt. Hanem, hogy a filmnek vége lett, Bolka csak nem bírt magával. Ráhelyezte a téliszalámit a mézeskenyérre és megszólalt.
- Tudod-e, hogy miért szeretek annyira filmet nézni.- kérdezte, s minthogy Lolka csak illedelmesen a fejét csóválta, folytatta.
- Mert kiszakít a valóságból. Elvisz valahova, egészen pontosan oda, ahol a történet játszódik, és én meg, amikor filmet nézek, nem csak elképzelem, de ott is vagyok, teljes valómban a szereplőkkel együtt és képes vagyok átélni azt, amit azok átélnek. Ezért sírtam az előbb, amikor a börtönbe zárt gengszter csak fantáziálta, hogy a kislánya meglátogatta a sitten, mert én voltam ott, akkor az a gengszter és a kislányom engem nem látogatott meg.
Lolka, visszatette az ebihalakat a befőttesüvegbe,amivel az előbb Noé bárkáját játszott és belefújta a szappanbuborékokat a szivárványba.
- Az emberek a mindennapi élettől halálra unják magukat- folytatta Bolka- ezért aztán kitalálnak mindenféle marhaságot, hogy szórakoztassák magukat, hogy kiléphessenek végre az egyhangú valóságból. Lolka kinézett az ablakon.:
- Nekem viszont néha muszály visszamásznom egy kicsit a valóságba, abból az őrületből, amiben amúgy effektíve élek. Engem a valóság szórakoztat. Ezért nem értem az unott embereket.
Erre Bolka már nem tudott semmit mondani. Tenyerével felseperte a lehullott pattogatott kukoricákat és elmosolyodott, amikor az eső csendesen eleredt.

Az eGyéni szaBadság bolDog HatÁrai

Figyeld a téglákat!
Ma rájöttem valamire. Írta egyszer Petővi a naplójába, de a bejegyzés sajnos nem folytatódott.
Figyeld a téglákat. Ha észreveszed, belső elszántságod mennyire törvényszerű, mennyire kiforrott, tapasztalatok milliárdjait sűríti magába, megnyugszol, s elfogadod személyiséged gyönyörű korlátait. Figyeld a téglákat. Mert ha összegyűjtöd azokat az elemeket, melyek igazán inspirálnak, melyek valóban előbbre visznek és boldogsággal kecsegtetnek, megérted, hogy saját világod felépítése nem a külvilág kizárásával jön létre, hanem önnön választásod, saját döntésed eredményeképpen.
Figyeld a téglákat, hogy végre észre vedd, eddig semmit sem vettél észre.

Május 35-e volt. Madonna és Mócárt maltert kevertek. A malterkeverés csoportos, társas tevékenység. A maltert keverők összehangolt, figyelmes munkája hozza létre ugyanis a tökéletes keveréket, mely majd építeni fog.
- Bízok az anyag mennyiségében, amit beleraksz.- mondja Madonna.
- Bízok a vízedben, amivel felhigítod.- mondja Mócárt.
És a ház felépül.

Seprűvel Sepert Öntudat

" Intenzíven, csak a kontrasztot tudjuk élvezni, a tartós állapotot csak nagyon kevéssé."-Freud

Bilgétsz arrébb dobott egy tucatnyi billentyűzetet, lesöpörte az egereket a padlóra, egy fél tekercs dáktépet használt fel a monitorok beikszelésére, s mikor a kemény lemezeket kezdte el darabolni, az egyik számítógép alól egy fénymásolt lap került elő.
- Talán ez az,- lihegett Bilgétsz- itt az üzenet. És valóban, a fénymásolt lapon egy cikk lenyomatának részlete volt dokumentálva:
" A Dada nem a káoszt juttatja érvényre, hanem az észlelést, az érzékelést szabadítja ki az őt évszázadok óta gúzsba kötő béklyóból...(...) az igazi káosz valójában a ránk kényszerített rend, amit, mint a jól idomított háziállat, hajlamosak vagyunk nem megkérdőjelezni. A dadaisták ezt a fullasztó rendet utasították el- mélyen lélegeztek, szabadok voltak, mertek élvezni. "
- Ez az,- lelkendezett Bilgétsz- most már tudom. Dadaista leszek. Azzal kitépte az internetcsatlakozást a falból és megette a központi számítógép memóriáját.
- Új világ kezdődik,- harsogta diadalittasan- Nem akarok semmire emlékezni ami volt, csak arra, ami ezután lesz.- Azzal lement az utcára egy papír kávéspohárral pénzt kunyerálni.
A tőzsdén aznap mindenki a haját tépte. Sokan öngyilkosságot követtek el a mobiltelefonjukkal, vagy a légkondícionált wc-ben akasztották fel magukat.
Az IBN részvényei soha nem látott gyorsasággal zuhanni kezdtek, s nap végére sikertelen kényszerleszállást hajtottak végre.
Az anyagi világ túlélőit még most is keresik.

A Sajtot nézők Önforradalma

az egyéni tömegiszony kezelése...
- Veszek egy doboz mentolos cigit- döntötte el Lennin hosszas önkontroll után.
Akkor már második napja nem mozdult ki a vonatkocsijából. Teljesen lekötötte önforradalmának szervezése. De most megfájdult a feje és levegőre vágyott. A papírlapokba bugyolált konyak szopogatása és az újhagyma rágcsálás sem mutatkozott tökéletes gyógyírnak. Mentolos cigaretta a torokbaj ellenszere.
A piszkos utcán görbe kandelláberek kénes fénye kísérte. Az egyik kapualjban mosólányok árnyait látta derengeni. A fonott hajú, terebélyes hölgyek némán cigarettáztak. A bolt bejárata mellett az ICE feliratú gigászi fémkapszula tetején cigaretta piros doboza hevert. Lenninnek rossz szokása volt, minden elhagyott cigarettás doboz átvizsgálása. A piros doboz ezúttal valóban cigarettákat rejtett.
USA Gold 1oo -as gégelyukasztót, majdhogynem használatlan állapotban. Könnyed léptekkel hagyta el a meg nem érintett boltajtó kopott fogantyúját és rájött, hogy nincs gyufája. Hazafelé tartva, éppen a mosolányok kapualja előtti járdaszigeten félig szívott cigaretta még izzó csikkjére lelt. Azzal gyújtotta meg a méregerős USA Gold 1oo-as dohányfogpiszkálót és elakadt a lélegzete. Hiába volt ingyen, a legrosszabb egy erős cigaretta torokfájáskor. Visszatrappolt a bolthoz és még félúton elhajította az erős koporsókeszeget. Vett egy mentolos cigit, kilépett az utcára és rájött, hogy nincsen gyufája. Egy, az utcára kipillantó kínai csatár éppen elfordult, amikor Lennin határozott mozdulattal felkapta az imént eldobott, még izzó, talált erős dekket.
Azzal gyújtotta meg a vásárolt mentolosat és elégedetten fújta ki a gyenge, torokszellőztető füstöt. Úgy tűnt, ebben a világban, minden mozzanat a rászorulókat szolgálja, Lennin mégis önforradalomra vágyott. Hiába, a jellemek nem hajthatnak fejet a valóság hazug szaloncukrainak. Visszatért szobájába és elégedetten ült le a tv elé, amiben már két napja egy sajt, januárban kezdett érését nézte. Megbabonázva.

Nézze a sajtot Ön is Lenninnel tovább: www. cheddarvision.tv

Megutáltak a legyek. Azt akarják, az legyek, mint a többi. Illatos húsvéti kölni.
Egy névtelen senki a ház falán. Ez nekik jó talán, mint élet, de én szeretnék egy ezredévet élni tovább. Ott hagyni vakon, minden házfalon, lábamnak nyomát. Berepülni minden szobát. Megkóstolni azt a végtelen szemetet, mit lehet, hiába dobtak ki, legyek harmincadjára az, ki vagyok. Ne ebek harmincadjára élő légyrajok ostoba tagja, ki kiszámolt telekre rakja a petét, s a szomszéddal betép. Legyek egy érző lény, egy vérző légy helyett, kit nem csapnak le ideges kezek. És ha megutáltak ezért a legyek, akkor nélkülük legyek az a légy, mi leszek.

Ulman Kowalsky- Egyéni Légy, 2oo7.

Légy ott a kölnivízben

A Légy naplója. 8részlet8

Húsvét hétfő: Ma majdhogynem tavasz lett megint, szóval nekiiramodtam a környéknek. Az üzletek zárva, a szeméttárolók majdhogynem üresek, a kevés járókelő miatt, naszóval nem az én napom. Ugyanakkor ez évben először, berepültem egy szobába.
Az ablaka nyitva volt, a párkányon meg egy halkonzerves doboz, szóval gondoltam körülnézek, mi lehet bent, ha már tavasz lett megint.
Rettenetes kis szoba volt, szóval nem sok repkednivaló, annál több érdekesség.
A padlót szőnyegszerűen barna sörösüvegek borították, a fal színe meg nem látszott, a rápakolt kartondobozoktól. Hogy mi volt a dobozokban, nem sikerült kiderítenem, de azt igen, hogy a szoba lakója megrögzött szelektív hulladékgyűjtő. Az asztal alatt dudorodó zsákokban különféle hulladék, szépen szétosztva. A mennyezetre erősített fogasokról használt ruhák, felemás cipők és elhagyott kesztyűk lógtak alá, a fészer szerű egérlyukat kukadzsungellé alakítva. A szobatulajdonos egy füzetben rajzolt , amikor berepültem, sikertelen kísérletet tett, hogy kitereljen ismét az ablakon, egy ideig még hadonászott a szobában, amúgy vaktában, aztán visszaült a laptopja elé, amin 2 másik emberrel konferencia beszélgetést folytatott az interneten. A Vezér nevű, Győrből éppen arról beszélt, hogy magánprivatizálni kéne egy várat, többségi erővel, mert Fokosland-on, nem is a pénz számít, inkább a jó ötlet és a kitartás. Ahogy mondta, hinni kell, következetesnek kell lenni, persze százból kétszázan remek példákat hoznak majd fel, hogy lebeszéljenek, de itt a vár a fontos és az ötputtonyos kilencven fokos. A szoba lakójának azonnal remek kedve kerekedett, mert hát ő is pontosan így gondolta a távlati terveit, vagyis, kis pénzből nagy dolgot kipattintani. Ahogy a falon meglátott. eszeveszett csapdosásba kezdett, aztán mikor nem figyeltem, megfogott és kihajított az ablakon. Most megúsztad, mondta a levegőbe, de ha visszajössz, kinyírlak. Részmeről érdekelt volna még. hogyan folytatódott a disputa, de inkább nem mentem vissza.

Lélektapogató Tornagyakorlatok 1.

Amikor megtelik szönddel a csoba, és átlényegülünk, és átmegyünk innen, oda, és emlékezünk, oh, mily csoda, hogy
megtörtént s mégse lettünk oda, és lázadunk, magunk vagyunk, mindenek ellen, s felnyögünk, úgyis elfelejtem, csak bennem ne visszhangozzon soha, az a szönddel telt végtelen csoba.

- Ulman Kowalsky, Szöndes Csoba, Meg nem történt valóságok,2oo7 - részlet-

Nem akarok locsolni, de mást se

Húsvéti feladat. A külföldön tartózkodó, tradíciókra fogékony olvasók figyelmébe.
Keressük meg a világhányón a böjt szó igazi jelentését.
Vigyázzunk, mert angol billentyűzetünk van! Most már késő.
bojt : kötött sapka végén vagy ruha szegélyén fityegő, labdácska alakú pamacs, anyaggumócska

A Bárány naplója (részlet)

Április: Az ám, nagyhét van, nem ettem húst hétfő óta, kopog a szemem, a környék összes pizzériáját végigpróbáltam, répát rágok és nyulakról álmodom.

A virágvasárnap utáni nagyhét a szellemi és testi felkészülés, megtisztulás és nyálcsorgató várakozás a húsvét vasárnapi sonkára és tormára. Ennek ellenére a héten, a hús evést leszámítva minden lehetséges bűnt elkövettem. Olyanokat, amiket amúgy is mindig véghezviszek mert gyarló egy állat vagyok, de ezen a héten, mivel önmegtartóztatást és önkontrollt igértem, a bűnök igazán fájnak, mert tudatosultak.
Én folyton tanulok az élettől valamit, ez borzasztó mert elgondolkodtat és befolyásolja az ez után következő cselekedeteimet, szóval megint hiába áhitozom stabil, kiforrott lelki életre, a folytonos belső átalakulás, nem hoz megnyugvást, de összezavarja az addig megtanultakat.
A réparágás jó, a körteevés már filozófikus síkokra terel, s a narancs felbontása magát őskozmoszt szeli apró darabokra.
Nagyszombaton utcai csinnadratta ébreszt. Az ablak alatt eltrappoló mazsorettek és fekete trombitások amerikai pop slágert fújnak a felhők fölé, kisuvickolt réztrombitáikból. A merika a tradíciók terrorja, mindent megtesz, hogy ne emlékezz arra ami ősi, ami eredeti, ami különbözik a műanyag kultúrától.
A művészi portéfilmben pedig csak az festhet félmeztelenül, akinek mellbimbóit ellentétes nemű emberi rajongók nézik, meleg csalódás a filmfesztiválon.
Az ember korlátokat emel maga magának. Ha nem építenénk házakat, nem lenne mit később ledönteni. Ugyanakkor felteszem a bárányi kérdést.
Létezik-e élet, húsvét vasárnap után.