Urszula a 7-es metrón ült, kék télikabátban és egy hatalmas kék tollal a férjének írt levelet, aki akkor éppen Indiában volt maláriát szerezni. Maláriát egyébként az Egybesült Állatokban is lehet kapni, de Indiában meg az ahhoz hasonló nyaralóhelyeken sokkal egyszerűbb beszerezni. Ursula egy piros sálat kötött a fejére, hogy agyát le ne vigye a huzat és egy sárga napszemüveget törölgetett egy zsebkendővel, mintegy időtöltésként. A kalauz felismerte benne régi diákkori szerelmét, de inkognyitóban maradt. Az inkognyitó egy olyan apró nyakékszer, mellyel nyári fesztiválokon akár konzervet is ki lehet bontani. Tél volt.
- Szabadna a jegyét, kérem.- mondta a kalauz Ursulanak és megpödörte a bajúszát.
Urszula a zsebeiben kezdett el kotorászni és arra gondolt, vajon vitt e váltás alsóneműt a férje, olyan sebbel-lobbal távozott. Még a nagykofferét se vitte magával.
- Tessék,- mondta a kalauznak és átnyújtott egy félig elnyalt málnanyalókát.
A kalauz kilyukasztotta, még mindig inkognyitóban.
És akkor hirtelen, a huzattól kivágódott egy ablak, berepült rajta egy légy, Ursula a nyakához kapott, a nagy kék toll megállt a levegőben. És.
A kalauz megpördült a sarkán, s a kék télikabátba súgta:
- Tudja meg, Ursula, szeretni fogom... míg a halál el nem választ.
A légy kiszállt a következő megállóban, de a kalauz szerelme nem tartott soká.
