Balett a Hóhér előtt puma mackóban

A Balettáncos felrúgta a kecsöpöt ( lőrinci tájszólással kecsupot) és belekapaszkodott a csillárba.
Evőpálcika lába számszeríjként feszült a gerendák sínsávjaira. Tavasz lett, vállán megpihentek a hajnal műanyag koszorúi.
A hóhér a pultra támaszkodva számolgatta az asztalon feszülő sörcseppeket. Reggel kigyulladt a gyufa a zsebében, de nem történt semmi baj. A gyufa mellé gyűrt könnyes zsebkendendő ügyesen eloltotta a feléledő lángokat.
- Igaz, hogy minden balett táncosnő lezbikus? kérdezte az asztalon homorító harcsadamilt.
- Nem igaz, mondta a Balettáncos, mint ahogy az is téveszme, hogy kiskorunkban a szüleink eltörték a lábújjainkat, hogy spiccesek legyünk.
Na lám, a máktea nem orvosol minden lelki bajt. A zaccban mindig marad egy kis keserűség.
- Szóval a perui macsómen dobott, gonoszkodott a Hóhér, egyáltalán magasabb, mint te?
- Egy kicsivel, pördült meg a balettbéka és lespiccelte a sajttálat a padlóra.
- Azt hallottam, régebben rókakereső voltál.
- Ez igaz, és olyan jól ment, hogy Bulgáriában edzőtáboroztunk. Reggel a tengerparton futottunk a helybéli fiúk kúrjongatásai között. Szegények, olyannyira el voltak maradva, sehogy sem fért a fejükbe, miért hívnak mindenkit közülünk Ritának. Ismerték a ciril betűket.
Mi meg mind PUMA melegítőben voltunk. Akkor rókáztam először külföldön.
- Az még nem lenne baj, csipegette fel a sajtot Hóhér, de hamis számot adtál meg nekem, sőt még a villanyposta címed is hamis mint a pásztorlány.
- Ne haragudj, mosolyodott el a Balettáncos, de mint említettem, nem vagyok lezbikus.
És a hajából egy apró antenna állt ki és ravaszul vörösödni kezdett.
Mán akkora a kisjányom, hogy négyujjam belefér. Mondta erre annó Bada Dada.
Az igazság odaát kan.