Seronszton kilépett az autómosóból és ruganyos léptekkel megindult a mosoda felé, ahol a ruhái forogtak. Felhős volt az idő.
A mosodában épp Seron mosógépe mellett Szupermen küzködött egy alsógatyával, ami beragadt a dobtárcsába.
- Na szevasz,- köszönt Seronnak, - egy kicsit beragadtam.
Seronszton gyengéden arrébblökte a verejtékező öregharcost és egyetlen mozdulattal rántotta ki a beragadt alsót. A gatyán pálmafák virítottak.
- Mit csinálsz te erre,- köszönte meg Szupermen.
- Itt festek az autómosóban,- mondta Seron,- az olasz tulaj ezer rugót fizet, ha a panoráma ablakkereteit átvarázsolom aluminiumról fára. Most tartok az erezetnél.
- Nem semmi ,- mondta Szupermen és hajtogatni kezdett.
- Ugyanakkor kitaláltam egy komédiasorozatot, - mondta Seron- tudod vannak ezek a szappanoperák, amik viccesek, mint a Jóbarátok, meg a Rémondos. Szóval, az enyém egy paródia lenne, hasonló díszletekkel, aláröhögéssel, meg minden. Ugyanakkor az én filmemben semmi vicceset nem mondanának, a hangulatot csak az aláröhögés szolgáltatná. Pölö, hé anya, megjöttem... hol voltál ennyi ideig...beugrottam a szupermárketbe bevásárolni (röhögés) tejet vettél?....persze (röhögés, tappssal) ....szóval valami ilyesmi. Meg kell írni rendesen a szöveget, hogy véletlenül se legyen benne humoros dolog.
- Zseniális, - ismerte el Szupermen, - Az ingeket így hajtják ugye?
És Seronszton ismét gyengéden arrébb lökte az öregharcost és két egyszerű mozdulattal összehajtotta az inget. Amin pálmafák virítottak. Felhős volt az idő.
