- Van egy új weboldalam. -hencegett Birdki Pirsz és hunyorgott, mert a Nap épp kibújt egy bárány alakú felhő mögül.
- És ezúttal mi a neve? - kérdezte Dali, zsebébe visszasüllyesztette a festékestubust, amivel nemrégiben madárszarutánzatokat festett a pad háttámlájára.
- Nos, a legújabb weboldalam nagyban különbözik a többitől. Először is fekete-fehér, nem pedig rózsaszín, ugyanakkor művészies. Legújabb grafikáimat tartalmazza, amiket az elvonóban csináltam. A címe pedig www.ákombá.com így a gyerekek is könnyen megtalálják majd, Dekszon legalábbis ezt mondta.
- Ki az a Dekszon? - kérdezte Dali, és felírta a weboldalcímet.
- Egy jóbarátom. Tőle kaptam kölcsön a Lolitá-t. Kiváló apa válna belőle, mert imádja a gyerekeket, de nem akar hallani nősülésről, meg azt mondja biliárdgolyókkal nem randizik.
- Azt figyeld,- mondta Dali, és a szemben lévő padra irányította a közös távcsövet.
A padon egy tehetős házaspár sütkérezett,talpig nercben és kislánykájuk rosszul öltözött udvarlóját interjuvolták éppen, aki olyan bunkó volt, hogy a fal adta a másikat.
- Mi van velük,- kérdezte Birdki és megpróbálta levenni szemét a fénylő nercbundáról.
Erdménytelenül.
- Nézd, milyen puccosak, - kezdte Dali,- mennyire gondtalanok, milyen fölöslegesek, mekkora üvegfal feszül körülöttük...
Birdki Pirsz nem látott semmiféle üvegfalat de nem akart ellenkezni.
Dali pedig felállt, odament a csapathoz, elegánsan meghajolt előttük és így szólott:
- Már megbocsássanak, de nem vesztettek el véletlenül valamit?
Dali a kicsiny könyvecskére gondolt, ami az apa lába alatt hervert, "a te saját Bibliád" felirattal, de az úr elértette.
- Köszönjük, de mi már adtunk. - mondta kiváló angolsággal, s eközben olyan eleganciával rúgta be sarkával a kiskönyvet a pad alá, mint egy piszkos zsebkendőt szokás.
Dali ismét meghajolt és elégedetten nyomta ki tubusából a madárszart a fénylő nercbundára. Ezúttal méltó felületet talált szürrealista graffitijához.
