Lakásázsványítók
Mert két harcos állt a falaknak nekiesve, hólyagosították éppen a spakula nyomait, heccelve berzenkedtek,
de mert a snejdling nem horpadt megfelelőképpen, hát hajba kaptak, ahogy az már szokás, csak úgy barátilag szapulták egymást, ahogy a torkukon kifért.
Tücsök 1 dolgozni akart és mindenkit megvetett, aki rühellte a munkát, míg Tücsök 2 kifejtette még az elején, hogy hülye az, aki dolgozni szeret. Igy csak köpködték egymást tovább, malteroskanállal keverték bele az objektumot a szubjektumba, a világ szétesésétől fanyalogtak, és az emberiség akaratgyengeségével szántottak az őszi vetésben, míg a falak olyan foltosak nem lettek, mint egy hullafoltos szalamandra. Eközben csak a csokoládé fogyott, a Nap tedihengerrel festette kékre az eget, a reggelből délitán lett, a két tücsökből meg egy sziámi elektromos rája, így estére a csapat úgy szét esett, hogy egy kafkai per sem tudta volna helyreeszkábálni.
Hogy az emberi belső malterosvödrének legalján milyen anyag szárad, az továbbra is rejtély, de aki hajnalban kel, nemcsak a sötétben töményet ivó naprakészeket látja, hanem a munka otthonában is leheverhet a kanapéra.
