A szegénység boldog valósága

-" a Trabant útfekvése kiváló, gyorsulása kifogástalan, de ez nem szabad, hogy könnyelműságre csábítson..."- Trabant használati útmutató
Kint vagyunk a terepen, erdőszél, teperünk százzal, öcsémmel, meg a Trabanttal. A szülőktől kölcsönkapva, részegen begyakarolva...
És én nyomom, padlóig a gázpedált, a gyorsulás kifogástalan...
És repesztünk, minden kifogástalan...
De öcsém ismeri a terepet, felordít, :
- Fékezz, elfogyott az út!
Én meg automatikusan fékezek, a sárban megcsúszik a járgány, leszaladunk az útról...
Az árokban egy kisfa jön szembe, elgázoljuk szegényt...
Filmes derékbetörés, öcsém lelkendezik: olyan, mint a eurosportban....
Megállunk, elmélkedünk, egy autó szemből elporoszkál mellettünk...
Ez az a mi újjászületésünk, de nem vesszük komolyan.
A szülőknek hazudunk, nekik csak egy elképzelt valóság kell, mint a Trabant.
Az meg az övék, mi csak kölcsön kaptuk...
Mint az életet...

Bábu vagy valaki agy Bú

-Az ember nem változik, ez szörnyű, de ez az igazság...
Két tojást vertek fel, a sárgáját meghagyták a kommunizmus emlékének.
- De mindig benne van a változás szelleme...
Vége a színháznak, mindenki önmagát alakítja ezentúl, az erotika törött tükör.
Szeretlek, és nem tudom mit értek ez alatt...
Vakond megigazította a nadrágját és felsikított:
- Hívtak partinzi, de nemet mondtam.
Minden kimondott mondatnak súlya van, mert a történés viszonylagos.
És akkor Fejsze feltette a mélyreható kérdést, már elnésést:
- Te tudod mit akasz az élettől?
A hangulat ember, akinek minden viszonylagos, aki semmiben nem alapos.
Pöttyös Panni, jó lenne megtudni, ki miért kivel,
talán senki nem felel, csak suttodó hangokat hallasz, ettől vagy mamlasz, amúgy a macsó, egy idegen tahó akiről csak azt hittted, de holnapra elfeljted...
A legjobb ishler Jászberényben van a Mini presszóban, ott krémt találsz a lekvár helyett, de lehet, hogy rájössz, ez a nem az általános.
Táncolj ruha nélkül, megmondom, ki vagy. Abban amiben hittél, harmatos...

Ánusz nonplusz ultra, már aki bírjA

Becsíptem, zavarok?kérdezte Wirág
Nem, én is csak a nyakamban egy ideget. Mondta a Wáza.
Nem tudom most részletezni, kezdte Wirág kislányosan, állandóan az időzítésekkel van baj. Az élet legnagyobb kudarca a rossz időzítés.
Az nem kudarc, mondta Wáza, az a próba. Akkor vagy próbára téve, amolyan lélekerősségmérő.
Köszönöm szépen, engem ha lehet ne méricskéljen senki. Mondta Wirág sértődötten. Eleget vesződöm a lehetőségek aránypárjaival.
A lehetőségek sosem lesznek arányban egymással, bölcselkedett Wáza, ha arányban lennének nem tudnánk választani közülük, illetve tudnánk, de a vászatás nem vinne bennünket magasabb tapasztalati síkra.
Én így is azt gondolom, hogy egy helyben topogunk néhány millió éve.
Azon nem tudsz segíteni, csendesedett el Wáza.
Az asztalnál ülő fiatalember ezalatt erotikus céljairól tett kinyilatkoztatást, rácsapott a pincérnő fenekére.
A pincérnő visszakézből bemutatott.
Késsel a hátában végezte a műszakot.
Közben meg egyetlen szirom se hullott.