Moln Áron : Legendás hajótörés című, vargányagrafikája egyetlen jelentős mondanivalóval bír: megzabolázni az egységnyi tudatra eső alanyt azaz az elszenvedett vereségből röhögő győztesként kikerülve, profánköpni a savanyú kritikát. Íme:
Az ebolainfláció rangos képviselője: Tom Henceg bemutatja az elkoptathatalan zabhegyet.
Tompa, már-már él nélküli humora levetkőzteti még az apácákat is, de ne szaladjunk annyira előre. Hiszen Tom Henceg a szerdán éjjel adott interjújában egy aprócska konzervdoboz, cserebogár alakú mikrofonjába beszélt, nagy megilletődöttséggel, hogy a technika így bemászott a tákolt falak és a pálmatető közé.
Futni szeretett volna, világgá ha lehet, de csak annyit mondott:
- Egy bogárba beszélek, de szeretlek örökkévaló... - és ezt mindenki úgy értelmezte, hogy ez visszafordíthatlan, mármint eleve kimondott és velősen megragadott, arccal egy üvegkalitka felé.
- Csőtésztát megyek főzni, - mondta a Filozófusnak és a tejfölre gondolt amit a szamovár mögé rejtett.
Nagy Hirtelen.
A Filozófus egy Bajúszóiskolai veresenyről kezdett el csiripelni, ahol a szakállak Szilveszter óta nőnek,de a bíró később azzal az indokkal fújta le a rangadót, hogy megette az összes tatárbífszteket, most majd lehet a betevőért dolgozni, meg csőtésztának öltözni, hogy a szomorúság majd fel ne ismerjen.
- Megmutatta a papucsát is- mondta Tom Henceg az interjú végén, szeme sarkában könny csillogott, mintha nem is lett volna jelen, valahogy annyira átlényegült, a pálmatetővel az üvegfalon túlra, hogy fülében talán még mindig csengnek a szavak, amit a Filozófus az időeltolódásról mondott:- Így néz ki a lábamon.
Másnap hajnalban szokatlan módon egy élére állított sajtot találtak a híres, francia Pütyipotya-i keltetőben.
A következő fesztivált már el is keresztelték: A Pántokkal Szabadon!
