Hegedűs Hedvig éppen galambokat etetett a háztetőn , amikor a toronyóra megszólalt. Delet ütött, szóval Hedvig nekieresztett 5 postagalambot. Így a tegnapiakkal együtt 13 galamb volt már úton Európa felé. Hedvig meg még mindig csak a háztetőn.
- Kedves mindenki. Üdvözöljük, az imént érkezett festőlányt.
Bravó, kedveskéim- asszem a szalvétákat is megtaláltátok.
De meg ám, és felhívnám a figyelmedet, hogy volt egy királyotok, aki aztán a miénk lett. Ott egy asztal , üljél le. - Köszönöm, de te magyar vagy?
-Nem , székely vagyok, ott egy szék, ej ülj már le.
És
határozott mozdulattal rántottuk ki a dugókat az üvegekből, mert a nemzetek összefogása a legkisebb összejöveteleken a legnagyobb és legegyértelműbb.
- Bolhapiacot nyitok, mondtam a kutyámnak reggel , az meg hevesen vakarózott.
Kedves hiányosságaim. Azzal a kéréssel fordulok a fény felé, hogy a réten talált fagylaltoskanalakat ezúttal ne a szögre akasszák fel.
Rambó a piszkos edényeket vette kezelésbe, míg Madonna szöcskéket gyűjtött a réten. Az előző éjszaka elhagyta a szemüvegét egy bárban, így minden egyes gazt kénytelen volt végigtapogatni, halcsaliért.
Rambó ezalatt nem bírt magával. Az evőeszközöket beáztatta, a mosogatóba pedig nefelejcset ültetett, hogy emlékezzen ezentúl minden ki nem mondott szavára.
Szőlőtermesztésről beszélgettek. Ez volt Madonna kedvenc témája. Azok a bogyók...
Azok a kacsok, azok a vitorlák, meg apró rügyek. Nem is volt ennél hálásabb téma.
- Mit iszol, amikor nem töményet?- érdeklődött Rambó. Madonna kinyitotta résnyire a gyufásfatyulát.
- Vodkát. - mondta higgadtan, ahogy már azt szokás. A gyufásdoboz vékonyka nyílásában apró kalimpáló lábacskák jelentek meg és kibújni akaró csápokkal verekedtek. A réten élő, nyári haledelek ugrabugráltak.
Rambó elzárta a vizet. A nefelejcs ki sem látszott a csillogó edények hulló csöppjei alól. Szőlőtermesztésről beszélgettek.
