Ha az ember egy olyan könyvet vesz a kezébe, melynek cselekménye Párizsban játszódik, íródjon az Henry Miller vagy akár Georges Simenon által, rögtön feltűnik, egy mindegyikre jellemző sajátság, hasonlóság. A történetben az útvonalak leírása olyan részletes, mintha az írónak nagyon fontos lenne, hogy mi olvasók, a világ minden tájáról, pontosan tudjuk, hova megy a főhős, abból az utcába melyik utca torkollik, hogyan néz ki a sarkon a ház, vagy mennyi időbe telik megkerülni az adott teret. Árulja már el nekem valaki, miért olyan fontos teletűzdelni a történetet francia utcanevekkel, melyeket kiolvasni sem lehet. Mit szólnátok hozzá, ha nekiállnék apró történeteket írni, melyek Budapesten játszódnak ebben az időben, amiben most vagyunk, 2013-ban, de a történetben részletesen vázolnám, hogy merre járunk, és arra felé milyen a város, hogyan néznek ki az utcák vagy a házak. Budapesten. Tegyük fel, hogy azt valljuk, amit néhány dekáddal korábban Ági énekelt: "Én nekem csak Pest a Párizsom."