Ezer a valóság és egy a ruhája

szszAlonna vásárolni ment. Ha jobban belegondolt nem járt már ruha- vagy cipőboltban hovatovább 2 éve. Most se vett semmit csak csodálkozott mennyi szín, mennyi új motívum jelent meg a divatban mialatt ő önmagában járt és a mélységeket tisztogatta. A nap sütött, az emberek meg egymást tapodva költötték a pénzüket. Látott egy jó pólót. The freedom is dirty, ez volt egy zöld trikóra írva. Ez nagyon megtetszett neki. Dali egy villanypóznának támaszkodva cigarettázott. Mikor meglátta Szalonnát kiugrott a nadrágjából és körberohanta a teret. Szalonna azonnal elfeledte a boltokat, és visszatért a kénsavas összefüggések maró világába. Arra gondolt, majd halakat tart, hogy meg ne fulladjon ha otthon egyedül van. Megint olyat álmodott, amit magának sem mert még elmondani. Dali a madarakat hallgatta a tülkölő autók zaján keresztül. Egyszer úgyis felfogom, gondolta magában és visszabújt a nadrágjába. Szalonna szeretett volna csurdítani egyet, mint hajdanán, de nem látta sehol a bokrokat.

Áj kantt bí pozitív tudéj

Mikor a virágok nyíltak Kantt éppen villanypóznát gyomlált.Egyre melegebb napok jönnek, gondolta. Aa piros égen lila felhők úsztak és Kantt a tavasz első hírnökeit húzgálta ki komótosan a lámpavas és a járdaszegély rideg hézagjaiból. Úgysem hoznak semmi jó hírt, mosolygott magában. Ma nem tudott pozitív lenni. Ma nem . Olyan gyönyörű volt az idő. Ma nem tanulok semmit, gondolta. Felhagyok a filozofálással. Kényszerítem magam, hogy ne gondolkozzak. Ne okuljak semmiből. A túlzott agymunka egyszerűen az agyamra megy. Ma egyszerű leszek, mint egy gyerek.
Ma semmit nem teszek, mi előbbre visz. Ma abban hiszek, amiben mindenki hisz. Ma egyszerű és átlagos leszek. Eszem, iszom, alszom, leszek. Csak semmi feltűnés. Legyek csak egy a sok közül. Az okosságnak senki nem örül. Kantt az utolsó gyomnál tartott. Gyoma sem marad, viccelődött és azonnal el is szomorodott, mert megint kitalált valamit. A piros égen lila felhők lebegtek. Kantt éppen egy elhaladó káposztaárust nézett így nem vette észre a kocogót, aki félmeztelenül rohant el mellette. Hátára tetovált óriás angyalszárnyakkal. Kantt ma nem tudott pozitív lenni. Olyan gyönyörű volt az idő.

A Sültgalamb Váró Klub

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, amit úgy hívtak, Kukakirályság.
Ebben az országban, minden ember olyan pazarlóan élt, hogy észre sem vette, de minden lehetséges javát azonnal a kukába hajította. A szemét meg nőtt, mintha mi sem történt volna. De nem ez volt a legfurcsább ebben az országban. Hanem pedig, hogy volt ebben az országban egy körte alakú nagyváros, ahol mindenki csak a sültgalambot várta. Az ide költöző emberek mást se csináltak, de éveket töltöttek el a szobáikban ülve, azt várva, hogy a sültgalamb végre berepüljön a szájukba. Közben persze össze-össze jártak, kritizálták és imádták ezt a körte alakú várost, és folyton arról diskuráltak, milyen nemsokára itten lesz már az idő a berepülő sültgalambnak.
Addig vártak és diskuráltak, hogy egyre hülyébbek lettek, legtöbbje már azt is elfelejtette, hogy mit is vár valójában, de a Kukakirályság annyi földi jóval fürösztötte gyarló porhüvelyüket, hogy senkinek sem akaródzott elköltöznie. Így hát csak vártak és reménykedtek tovább, és mindenkit lebeszéltek, hogy elköltözzön onnan, mert a sültgalamb már itt jön nem sokára. Csak nagyon keveseknek sikerült a városból és az országból elmenekülnie és végre hazaköltöznie, mert itt mindenkit hülyének néztek aki nem a Sültgalamb Váró Klubbal tartott. A klubtagok száma mégis rohamosan csökken, sokan valamiért nem várnak tovább. Pedig a sültgalamb húsa nagyon finom, ezért meg lehet érteni azokat, akik még mindig várnak, ha ugyan meg nem haltak.

Az embereken utcák mennek.
Egek felhőkön lebegnek.
Ledöntöm lábáról a szelet.
A város a nyakába vehet.
Ulman Kowalsky: Fordítás

Kérjük A kopogást rendeléssel ne zavarja!

Pól meg Kártni a Jelen Kórházának söntésében kvaterkáztak.
A bárpult fölött tábla volt kifüggesztve a következő felirattal:
KÉRJÜK A RENDELÉST KOPOGÁSSAL NE ZAVARJA!
Így hát csak csendesen rendeltek, túrórudiztak, hogy a szemük se kopogjon.
Pól legújabb művészeti tevékenységéről beszélt. A napokban kezdett el egérlábnyomokat kiönteni gipszből, melyeket aztán gézbe csavarva csepépbe ültet.
Kártni a mennyezetről hulló esőcseppeket számolgatta és megkérdezte.
- Szerinted mi az oka annak, hogy te meg a sógorod soha nem nőttök fel.
Pól a zsebeiben markolászta a játékkatonáit, letette a legóvárat a bárpultra és alig hallhatóan lemorzézte a választ.
- Ti-tá-ti-ti-ti-tá-ti-ti-ti-ti-tá.
-Látják mi van kiírva?- kérdezte zordan a kocsmáros. Oboatanárnak beillő hallása volt.
- Sajnos elhagytam a szemüvegemet- mondta őszintén Pól és ráült a befőttesüvegre, amiben Kártni a napraforgóit tartotta.
Szerencsére akadt még náluk túrórudi.

NEkEd a kisAGY mondJA + hoGY kiHaGY!

Lolka és Bolka egy bárányfelhőn ücsörögtek, szotyolázva és az eső lógó lábait himbálták egykedvűen. Egy rézszamovárra vetített horrorfilmet néztek, emlékezetből. Ez az idő tájt volt, amikor Lolkára meg Bolkára már jóformán senki nem emlékezett, már nem hívták el őket sehova, csak akkor csörgették meg a telefonjukat, ha bébiszittelni vagy időtagyonütni kívántak velük. A lekvár meg behorpad a spejzban, ha nem zabálják. Így hát Lolka tette fel először a mocsárszemüvegét, hogy mostantól aztán fittyfenét se lásson. Bolka csak egy amolyan papírzacskót húzott a fejére, hogy ezentúl lassabban lélegezzen. Így ütötték agyon akkoriban az időt. Hanem, hogy a filmnek vége lett, Bolka csak nem bírt magával. Ráhelyezte a téliszalámit a mézeskenyérre és megszólalt.
- Tudod-e, hogy miért szeretek annyira filmet nézni.- kérdezte, s minthogy Lolka csak illedelmesen a fejét csóválta, folytatta.
- Mert kiszakít a valóságból. Elvisz valahova, egészen pontosan oda, ahol a történet játszódik, és én meg, amikor filmet nézek, nem csak elképzelem, de ott is vagyok, teljes valómban a szereplőkkel együtt és képes vagyok átélni azt, amit azok átélnek. Ezért sírtam az előbb, amikor a börtönbe zárt gengszter csak fantáziálta, hogy a kislánya meglátogatta a sitten, mert én voltam ott, akkor az a gengszter és a kislányom engem nem látogatott meg.
Lolka, visszatette az ebihalakat a befőttesüvegbe,amivel az előbb Noé bárkáját játszott és belefújta a szappanbuborékokat a szivárványba.
- Az emberek a mindennapi élettől halálra unják magukat- folytatta Bolka- ezért aztán kitalálnak mindenféle marhaságot, hogy szórakoztassák magukat, hogy kiléphessenek végre az egyhangú valóságból. Lolka kinézett az ablakon.:
- Nekem viszont néha muszály visszamásznom egy kicsit a valóságba, abból az őrületből, amiben amúgy effektíve élek. Engem a valóság szórakoztat. Ezért nem értem az unott embereket.
Erre Bolka már nem tudott semmit mondani. Tenyerével felseperte a lehullott pattogatott kukoricákat és elmosolyodott, amikor az eső csendesen eleredt.

Az eGyéni szaBadság bolDog HatÁrai

Figyeld a téglákat!
Ma rájöttem valamire. Írta egyszer Petővi a naplójába, de a bejegyzés sajnos nem folytatódott.
Figyeld a téglákat. Ha észreveszed, belső elszántságod mennyire törvényszerű, mennyire kiforrott, tapasztalatok milliárdjait sűríti magába, megnyugszol, s elfogadod személyiséged gyönyörű korlátait. Figyeld a téglákat. Mert ha összegyűjtöd azokat az elemeket, melyek igazán inspirálnak, melyek valóban előbbre visznek és boldogsággal kecsegtetnek, megérted, hogy saját világod felépítése nem a külvilág kizárásával jön létre, hanem önnön választásod, saját döntésed eredményeképpen.
Figyeld a téglákat, hogy végre észre vedd, eddig semmit sem vettél észre.

Május 35-e volt. Madonna és Mócárt maltert kevertek. A malterkeverés csoportos, társas tevékenység. A maltert keverők összehangolt, figyelmes munkája hozza létre ugyanis a tökéletes keveréket, mely majd építeni fog.
- Bízok az anyag mennyiségében, amit beleraksz.- mondja Madonna.
- Bízok a vízedben, amivel felhigítod.- mondja Mócárt.
És a ház felépül.

Seprűvel Sepert Öntudat

" Intenzíven, csak a kontrasztot tudjuk élvezni, a tartós állapotot csak nagyon kevéssé."-Freud

Bilgétsz arrébb dobott egy tucatnyi billentyűzetet, lesöpörte az egereket a padlóra, egy fél tekercs dáktépet használt fel a monitorok beikszelésére, s mikor a kemény lemezeket kezdte el darabolni, az egyik számítógép alól egy fénymásolt lap került elő.
- Talán ez az,- lihegett Bilgétsz- itt az üzenet. És valóban, a fénymásolt lapon egy cikk lenyomatának részlete volt dokumentálva:
" A Dada nem a káoszt juttatja érvényre, hanem az észlelést, az érzékelést szabadítja ki az őt évszázadok óta gúzsba kötő béklyóból...(...) az igazi káosz valójában a ránk kényszerített rend, amit, mint a jól idomított háziállat, hajlamosak vagyunk nem megkérdőjelezni. A dadaisták ezt a fullasztó rendet utasították el- mélyen lélegeztek, szabadok voltak, mertek élvezni. "
- Ez az,- lelkendezett Bilgétsz- most már tudom. Dadaista leszek. Azzal kitépte az internetcsatlakozást a falból és megette a központi számítógép memóriáját.
- Új világ kezdődik,- harsogta diadalittasan- Nem akarok semmire emlékezni ami volt, csak arra, ami ezután lesz.- Azzal lement az utcára egy papír kávéspohárral pénzt kunyerálni.
A tőzsdén aznap mindenki a haját tépte. Sokan öngyilkosságot követtek el a mobiltelefonjukkal, vagy a légkondícionált wc-ben akasztották fel magukat.
Az IBN részvényei soha nem látott gyorsasággal zuhanni kezdtek, s nap végére sikertelen kényszerleszállást hajtottak végre.
Az anyagi világ túlélőit még most is keresik.

A Sajtot nézők Önforradalma

az egyéni tömegiszony kezelése...
- Veszek egy doboz mentolos cigit- döntötte el Lennin hosszas önkontroll után.
Akkor már második napja nem mozdult ki a vonatkocsijából. Teljesen lekötötte önforradalmának szervezése. De most megfájdult a feje és levegőre vágyott. A papírlapokba bugyolált konyak szopogatása és az újhagyma rágcsálás sem mutatkozott tökéletes gyógyírnak. Mentolos cigaretta a torokbaj ellenszere.
A piszkos utcán görbe kandelláberek kénes fénye kísérte. Az egyik kapualjban mosólányok árnyait látta derengeni. A fonott hajú, terebélyes hölgyek némán cigarettáztak. A bolt bejárata mellett az ICE feliratú gigászi fémkapszula tetején cigaretta piros doboza hevert. Lenninnek rossz szokása volt, minden elhagyott cigarettás doboz átvizsgálása. A piros doboz ezúttal valóban cigarettákat rejtett.
USA Gold 1oo -as gégelyukasztót, majdhogynem használatlan állapotban. Könnyed léptekkel hagyta el a meg nem érintett boltajtó kopott fogantyúját és rájött, hogy nincs gyufája. Hazafelé tartva, éppen a mosolányok kapualja előtti járdaszigeten félig szívott cigaretta még izzó csikkjére lelt. Azzal gyújtotta meg a méregerős USA Gold 1oo-as dohányfogpiszkálót és elakadt a lélegzete. Hiába volt ingyen, a legrosszabb egy erős cigaretta torokfájáskor. Visszatrappolt a bolthoz és még félúton elhajította az erős koporsókeszeget. Vett egy mentolos cigit, kilépett az utcára és rájött, hogy nincsen gyufája. Egy, az utcára kipillantó kínai csatár éppen elfordult, amikor Lennin határozott mozdulattal felkapta az imént eldobott, még izzó, talált erős dekket.
Azzal gyújtotta meg a vásárolt mentolosat és elégedetten fújta ki a gyenge, torokszellőztető füstöt. Úgy tűnt, ebben a világban, minden mozzanat a rászorulókat szolgálja, Lennin mégis önforradalomra vágyott. Hiába, a jellemek nem hajthatnak fejet a valóság hazug szaloncukrainak. Visszatért szobájába és elégedetten ült le a tv elé, amiben már két napja egy sajt, januárban kezdett érését nézte. Megbabonázva.

Nézze a sajtot Ön is Lenninnel tovább: www. cheddarvision.tv

Megutáltak a legyek. Azt akarják, az legyek, mint a többi. Illatos húsvéti kölni.
Egy névtelen senki a ház falán. Ez nekik jó talán, mint élet, de én szeretnék egy ezredévet élni tovább. Ott hagyni vakon, minden házfalon, lábamnak nyomát. Berepülni minden szobát. Megkóstolni azt a végtelen szemetet, mit lehet, hiába dobtak ki, legyek harmincadjára az, ki vagyok. Ne ebek harmincadjára élő légyrajok ostoba tagja, ki kiszámolt telekre rakja a petét, s a szomszéddal betép. Legyek egy érző lény, egy vérző légy helyett, kit nem csapnak le ideges kezek. És ha megutáltak ezért a legyek, akkor nélkülük legyek az a légy, mi leszek.

Ulman Kowalsky- Egyéni Légy, 2oo7.

Légy ott a kölnivízben

A Légy naplója. 8részlet8

Húsvét hétfő: Ma majdhogynem tavasz lett megint, szóval nekiiramodtam a környéknek. Az üzletek zárva, a szeméttárolók majdhogynem üresek, a kevés járókelő miatt, naszóval nem az én napom. Ugyanakkor ez évben először, berepültem egy szobába.
Az ablaka nyitva volt, a párkányon meg egy halkonzerves doboz, szóval gondoltam körülnézek, mi lehet bent, ha már tavasz lett megint.
Rettenetes kis szoba volt, szóval nem sok repkednivaló, annál több érdekesség.
A padlót szőnyegszerűen barna sörösüvegek borították, a fal színe meg nem látszott, a rápakolt kartondobozoktól. Hogy mi volt a dobozokban, nem sikerült kiderítenem, de azt igen, hogy a szoba lakója megrögzött szelektív hulladékgyűjtő. Az asztal alatt dudorodó zsákokban különféle hulladék, szépen szétosztva. A mennyezetre erősített fogasokról használt ruhák, felemás cipők és elhagyott kesztyűk lógtak alá, a fészer szerű egérlyukat kukadzsungellé alakítva. A szobatulajdonos egy füzetben rajzolt , amikor berepültem, sikertelen kísérletet tett, hogy kitereljen ismét az ablakon, egy ideig még hadonászott a szobában, amúgy vaktában, aztán visszaült a laptopja elé, amin 2 másik emberrel konferencia beszélgetést folytatott az interneten. A Vezér nevű, Győrből éppen arról beszélt, hogy magánprivatizálni kéne egy várat, többségi erővel, mert Fokosland-on, nem is a pénz számít, inkább a jó ötlet és a kitartás. Ahogy mondta, hinni kell, következetesnek kell lenni, persze százból kétszázan remek példákat hoznak majd fel, hogy lebeszéljenek, de itt a vár a fontos és az ötputtonyos kilencven fokos. A szoba lakójának azonnal remek kedve kerekedett, mert hát ő is pontosan így gondolta a távlati terveit, vagyis, kis pénzből nagy dolgot kipattintani. Ahogy a falon meglátott. eszeveszett csapdosásba kezdett, aztán mikor nem figyeltem, megfogott és kihajított az ablakon. Most megúsztad, mondta a levegőbe, de ha visszajössz, kinyírlak. Részmeről érdekelt volna még. hogyan folytatódott a disputa, de inkább nem mentem vissza.

Lélektapogató Tornagyakorlatok 1.

Amikor megtelik szönddel a csoba, és átlényegülünk, és átmegyünk innen, oda, és emlékezünk, oh, mily csoda, hogy
megtörtént s mégse lettünk oda, és lázadunk, magunk vagyunk, mindenek ellen, s felnyögünk, úgyis elfelejtem, csak bennem ne visszhangozzon soha, az a szönddel telt végtelen csoba.

- Ulman Kowalsky, Szöndes Csoba, Meg nem történt valóságok,2oo7 - részlet-

Nem akarok locsolni, de mást se

Húsvéti feladat. A külföldön tartózkodó, tradíciókra fogékony olvasók figyelmébe.
Keressük meg a világhányón a böjt szó igazi jelentését.
Vigyázzunk, mert angol billentyűzetünk van! Most már késő.
bojt : kötött sapka végén vagy ruha szegélyén fityegő, labdácska alakú pamacs, anyaggumócska

A Bárány naplója (részlet)

Április: Az ám, nagyhét van, nem ettem húst hétfő óta, kopog a szemem, a környék összes pizzériáját végigpróbáltam, répát rágok és nyulakról álmodom.

A virágvasárnap utáni nagyhét a szellemi és testi felkészülés, megtisztulás és nyálcsorgató várakozás a húsvét vasárnapi sonkára és tormára. Ennek ellenére a héten, a hús evést leszámítva minden lehetséges bűnt elkövettem. Olyanokat, amiket amúgy is mindig véghezviszek mert gyarló egy állat vagyok, de ezen a héten, mivel önmegtartóztatást és önkontrollt igértem, a bűnök igazán fájnak, mert tudatosultak.
Én folyton tanulok az élettől valamit, ez borzasztó mert elgondolkodtat és befolyásolja az ez után következő cselekedeteimet, szóval megint hiába áhitozom stabil, kiforrott lelki életre, a folytonos belső átalakulás, nem hoz megnyugvást, de összezavarja az addig megtanultakat.
A réparágás jó, a körteevés már filozófikus síkokra terel, s a narancs felbontása magát őskozmoszt szeli apró darabokra.
Nagyszombaton utcai csinnadratta ébreszt. Az ablak alatt eltrappoló mazsorettek és fekete trombitások amerikai pop slágert fújnak a felhők fölé, kisuvickolt réztrombitáikból. A merika a tradíciók terrorja, mindent megtesz, hogy ne emlékezz arra ami ősi, ami eredeti, ami különbözik a műanyag kultúrától.
A művészi portéfilmben pedig csak az festhet félmeztelenül, akinek mellbimbóit ellentétes nemű emberi rajongók nézik, meleg csalódás a filmfesztiválon.
Az ember korlátokat emel maga magának. Ha nem építenénk házakat, nem lenne mit később ledönteni. Ugyanakkor felteszem a bárányi kérdést.
Létezik-e élet, húsvét vasárnap után.

Aki a Hazugok álmát AluSSza

Budspenszer és Terenszhil az autópályán csurogtak a város felé.
Opálos napsütés boronálta az utat, átellenben Manhattan góliátgyufaszálai úgy fénylettek, mint az Alfa Holdbázis egy Tavasz televízióban.
Bud megtúrta a szeméthalmot a kocsi padlóján, kotorászott egy kicsit a rekeszekben, leverte a zaccal rázkódó kávésflakonokat és rálelt a csonkra. Ráfüstölt és szelíden szívogatta a mágikus dekket, lélegzetét visszafolytva koncentrált a sávváltásra.
- Van egy haverom, Tom- kezdte mesélni Budspenszer- Azzal szoktam beszívni a kocsiban. Családos ember, egy munkából ismerem, találkozunk úgy hetente kétszer, felhív, hogy mi van, akarok e szívni egy kicsit, én meg, miért ne. Szóval eljön értem, egy vadiúj Mercedes-e van, beülök, ő meg megkínál fűvel, és elindulunk. Nem megyünk sehova, csak kocsikázunk föl meg le a környéken olyan negyven percig, szívjuk a füvet és annyi. Ő nem sokat beszél, szóval én is csak nézek ki az ablakon, aztán a kanyarok végén, mindig ugyanaz történik, arra hajt, amerre lakik, rámutat egy óriási házra és azt mondja:
- Az a házam. Szép nem?
Én meg bólogatok, hogy bizony Tom, a házad nagyon szép. És soha nem hív be, csak hazafuvaroz és annyi.
A múltkor arról beszélt, hogy valaki lehúzta harmincezer dollárral, szóval venni fog egy pisztolyt és lelövi az ürgét. Részletesen elmesélte, hogyan figyelteti az embert, tudja mikor megy dolgozni, meg mikor ér haza. Tom azt szervezi, hogy a szemközti ház tetején fog várakozni, onnan puffantja majd le.
Én nem igen szoktam beleszólni a dumájába, de aznap, nem álltam meg szó nélkül, nagyon be lehettem állva.
Szóval, azt mondtam Tomnak, ide figyelj, ez nem Szicília, itt nem lehet csak úgy valakit lepuffantani, mert elkapnak és akkor mész a dutyiba. A pénzedet se kapod vissza és még ülnöd is kell, nem is keveset és nem utolsó sorban megöltél egy embert. Megéri ez neked?
Azt mondtam Tomnak, figyelj ide, neked mindened megvan, vásárolj inkább egy repülőjegyet vigyél magaddal egy milliót és utazz egy évig, vagy kettőig. Járd be Európát meg az egész világot, ismerd meg más népek kultúráját, országait, annyi pénzből úgy nyaralhatsz bárhol, mint egy király. És amikor a pénzed elfogyott, szépen gyere haza, és ha még akkor is úgy érzed, hogy le akarod lőni azt az ember, hát egye fene, vegyél egy pisztolyt és lődd agyon.
Terenszhil otthon hagyta a napszemüvegét szóval csak hunyorgott a fakó napfényben:
- El tudom képzelni mit válaszolt az a tuskó- mondta mereven- Kösz a jótanácsot, de inkább lelövöm a ganét és elmegyek két évre utazni, hogy megünnepeljem, ott a házam szép egy ház ugye?
Budspenszer meg nevetett és a szeméttel telt, zörgő járgányával kihajtott az exiten.

Tátán Sangó

. Egy cselekedet, bármilyen ártatlan legyen is, nem enyészik el magában. Egy másik cselekedetet von maga után, események egész láncolatát indítja meg. Hol végződik az ember felelőssége cselekedeteiért, amely íly módon vég nélkül folytatódik, kiszámíthatatlanul és szörnyűségesen átalakulva?- Kundera

Az ember felelőssége ott ér véget, ahol önnön korlátai által szabott lelki mezsgyéje kaszálatlan területre nem ér.- Ulman Kowalsky, 2oo7

Legyen on line egy onlánnyal............

Látomás ott jártak az ifjak, a Látaomásban.
Közel a Nyagatihoz, keddenként.
És Vidra fázott. Hideg volt aznap éjjel, Vidra hideglelős volt. Lutrának meg volt egy inge. Lutra táncolt, izzadt is, nem fázott egyáltalán.
Szóval, Vidra, aki aznap éjjel fázott, elkérte Lutra ingét. Lutra meg oda adta.
Így telt az este. Mulattak, mint minden kedden a Látomásban.
Aztán egyszer Vidra odament Lutához.:
-Tetszik nekem az inged, nem adod el?
Lutra a falra vetített Jimihendrixet nézte:
- Nem, nem eladó.
- Adok érte ötszázat,- mondta Vidra.
- Ugyan már,- mondta Lutra a hangzavarban
- Jól van,- mondta Vidra, - legyen ezer...
Lutra meg megtelt a falravetített emlékekkel, és átlényegült:
- Figyelj, ez az ing egy mementó, ezer emlékem füződik hozzá, tudnád miket csináltam ebben az ingben, ....nem eladó...
Vidra azonban nem tűrt elletmondást.
- Adok érte títezret...TÍZEZRET!!!
Lutra buborékká vált a zene okozta légüres fénykáoszban.
- Tízezer?- hűlt el Luta a képtelenül magas összegen- Rendben, bazze, tízezerért eladom...tízezerért eladom....
Vidra, ördögien elmosolyodott, baljábal nyakon ölelte Lutrát és átüvöltötte a zenét:
- Látod, bazze, ennyit érnek az emlékeid...
Az idomított valóság mindig alul marad a pótszerek okozta angyali káoszon.

Tomán Ráncok

Különösen a zenei mű harmadik részét ajánlom mindegykinek.

Bartók Béla Amerikában. Modern zene, magyar népzenei motívumokkal és elemekkel.
Előzenekar : Barbaró , VHK, Anima Sound System (akiknek még nem sikerült)

Bartók volt a legtrükkösebb abban, hogy világhírűvé tudta tenni a magyar népzenét. Nem úgy, hogy népzenésszé vált és külföldön turnézott. Magyar népzenei elekre épülő modern zenét fabrikált, komolyzenét szerzett, vagyis egy olyan évszázadok óta ismert közvetítő csatornát használt, melynek kódja (kotta) minden nyelvre lefordítható, ezáltal bárkinek átadható, lejátszható.

Bartók egy modálatos csandarin. Béke Vele!

A felejtés eltöröl, az emlékezés átalakít

A Galamb naplója )részlet(

Aprilis 1.---Aznap, virágvasárnap volt és eme szent ünnep tiszteletére a röptetés dupla annyi ideig tarthatott. Sütött a Nap, az égen kósza felhők futbaloztak, mi meg a csapattal fáradhatatlanus nyomtuk a köröket a ház felett. Az épület kéményéről is ellátni messzire, de ha magasra szállsz, főleg ha az úgynevezett külső peremen repülsz, akár Manhattanbe is átlátni. Ha együtt repülünk, az maga a fiatalság. Nincs bennünk becsvágy, hogy jobbak legyünk. Nincs bennünk irígység, azon dolgok iránt amit korlátaink miatt el nem érhetünk. Eszünket nem zavarja szerelem, Szívünket nem zsugorítja páni félelem. Ha repülünk, szellemünk légüres térbe kerül, ez egyfajta mámor, mely kitép a valóságból, szétszed és újra összerak. Ez egy olyan szeánsz, melyet nem érthet senki, csak aki köztünk repül. Ahogy a repülésirányító lejjebb száll, lassít és landol a barakkunk tetején, s mi követjük példáját, és mi is letelepszünk pihenni egy kicsit, életünkbe máris visszatérnek a hétköznapok. Én például olyankor mindig szomjas vagyok, de lusta vagyok bemenni a barakkba, szóval csak a lánygalabokkal szemezek, de amint megint verdesést hallok, és nekiiramodok az egeknek a többiekkel, minden földi apróságot elfelejtek. Csak tartom a távolságot és gyönyörködöm, milyen csodás a világ.
Gondoltam arra, hogy városi galamb leszek, akinek a kajája bizonytan ugyan, de bármikor szabadon repkedhet, de a helyzet az, hogy én itt a csapatban mindenkit ismerek, a mag ingyen van, minden délután repülés, amit egyébként egész nap várunk a barakkban, addig meg elvagyunk bent, egymást, meg magunkat analizáljuk, és nem szökünk meg soha reptetés alatt, mert egy biztos társaság jobb, mint a bizonytalan.

Vers Mindegy Kinek ( EgoEMbólia)

A művészet, szellemi konditerem. Ha művész vagy, fitogtasd a képzelőerőd.- Ulman Kowalsky

S. kitalált egy kisfilmet. A metróaluljáróban játszódik, végülis nem is kisfilm, csak egy olyan állókép, a metróra várakozó emberekről. Azokat a módszereket mutatja be, melyeket az emberek az évek során kifejlesztettek, hogy biztonságosan mind jobban be tudjanak hajolni a peronról a sínek fölé, hogy megnézzék, jön e már a vonat. Emberi láncokat látunk, akik egymásba kapaszkodva nyúlnak át a biztonsági sávon, egymás lábát , karját tartva. Nyugdíjasok botokból eszkábált állványait csodálhatjuk, melyekre tükröket szereltek. Fiatalok, hegymászókötelekkel biztosítják magukat a peronon álló oszlopokhoz és úgy lengenek be az alagútba.
G. kiskorában sokat gondolkodott egy pappá lett amerikai író könyvrészletén. Az író azzal ironizált a "Már az óvodában mindent megtanultam, amit az életről tudni érdemes" című könyvében, hogy miért gondolják az emberek, hogy előbb jön a metró, ha benéznek az alagútba, vagy miért hiszik, hogy gyorsabban jön a lift, ha többször nyomják meg a hívógombot.
G. ma már tudja, hogy az emberek egyáltalán nem buták. Tudják, hogy nem jön gyorsabban, ha benéznek. A metró nem tudja.