Rambó félretolta a pacalt és megitta a szörpöt. Az erőspaprika, holnap reggel nagyon fog csípni, de szerette az erőset, épp azért mert nem szabad.
- Hívtak partizni, de nemet mondtam.- mondta Vazarelly. A völgyben piknikeztek, halovány tavaszi virágok között.
- Vége a színháznak, - mondta Rambó és letört a sajtból, az ajtófélfán hegyes üzenet az időtlenségről. Vazarelly még egy kockát rajzolt a fatörzsre és a Marsot kezdte el tanulmányozni.
- Maga egy hangulatember, - mondta Rambónak,- és ma nincs hozzá hangulatom. Amolyan erkölcsi dagonyába másztam megint és önmagamat okolom, ezúttal.
- Félsiker, ha legalább magadhoz őszinte vagy.
Rambó elnyomott egy vöröshangyát a combján, és letette a zászlót a lábtörlőre.
- - Te tudod, hogy mit akarsz az élettől?- kérdezte Vazarellyt és izzadtan nyújtotta át a Sport szeletet.
- Műhajtűkanyarfúrót, hogy sötétben is szipoghassak.
Vazarelly megint befejezett egy festmény, mint minden nap.
Ezúttal sem mert háromszöget pingálni.
A görbe vonalak, még az egyenes jellemeket is megzavarják.
