Kint havazott. A lányok az utcán kis tavaszi szoknyácskákban lapátolták el a havat a tavaszi virágokról.
A Búvárfestő a nappaliban állt és a fejét fogta. Túl szép volt minden. A munkások körülállták, kezükben lakásnyűvő szerszámok, készen álltak mindent tönkretenni.
- A mennyezettel kezdjük.- adta ki a parancsot a Búvárfestő.
- Ketten felmásztok a létrákra és elkezditek rozsdásítani a vízcsöveket.
A munka elindult. A csőgurigákkal és az L alakú ecsetekkel vidáman haladt a rombolás, a fehér csillogó csövek hamarosan úgy néztek ki, mintha száz évesek lettek volna. A hűtőszekrényt telepakolták sajttal és fagyasztott csirkebéllel és nagy szakértelemmel leolvasztották.
A falakról speciális kapargikálókkal hántották le a tapétát, óvatosan, úgy hogy a fele csíkokban ott maradjon. Az új ablaktáblákat tompa üvegvágókkal karmolták össze, hogy minél nehezebb legyen átlátni rajtuk. A wc-t eldugították, a lefolyókba öreg zoknikat tömtek, hogy a víz ne tudjon lefolyni. Öröm volt nézni, a csodálatos átalakulást.
A parketta, az okozott egyedüli fejtörést. Vadonat új volt és a lakk is igen vastagon borította.
- Felhántjuk.- mondta a Búvárfestő, és pluszban még ráállított egy embert, aki apró lyukakat vájt a felületbe, hogy az óvatlan tulaj majd könnyen elbotoljon.
Egy ilyen lakásromboláshoz igen nagy szakértelem szükségeltetik. Egyrészt úgy kell szervezni a munkát, hogy határidőre minden szépen tönkre legyen téve, másrészt folyton a munkások körmére kell nézni, nehogy valahol ép felület maradjon.
A konyha és a fürdőszoba a legkritikusabb helyiségek. Itt rengeteg apró dologra oda kell figyelni. Ott vannak a kredenc fogantyúi, a csaptelepek, a sütő rácsai, vagy a csempék, amit csak egyenként lehet, kis kalapáccsal megrepeszteni.
- Gyerünk, dolgozni, mert nem kaptok fizetést.- isnspirálta munkásait a Búvárfestő, közben meg azt akarta kideríteni, a Biblia vagy a Darwin-i elméletnek lehet e hinni az ember származával kapcsolatban.- Az igazságot akarom.- fakadt ki néha egy-két villanykapcsoló rövidre zárása közt.- Mert elhiszem én mindkettőt, de tudni akarom biztosra. Nem ám egy év múlva megint találnak valamit én meg fölöslegesen tudtam az ellenkezőjét...- hiába, egy vállalkozónak is meg van a maga baja. Csupa fejtörés az élete.
A munkások az ősbummot átugorva nem akarták anyjukat a majmoktól származtatni, de megremegett kezükben a sorjázó, ha arra gondoltak Ádám és Éva gyermekei vérfertőzés és testvérházasság révén szaporították el a homo sapienseket.
- Az a fontos, hogy te miben hiszel.- szögezte le Panda és lesújtott csákányával a márvány padlókőre. Bár meg se szólalt volna. A Búvárfestő ugyanis berontott a szobába, kitépett két, még ép vezetéket a falból és úgy üvoltötte:
- De én nem hinni akarok, hanem tudni. Tudni akarom, mi az igazság! - és kikapta Panda kezéből a csákányt és nekiesett a téglafalnak, hogy csak úgy porzott.
Panda azonban kötötte az ebet a karóhoz. Hétköznapi féligazságok körmondatába kezdett, olyan semmitmondóan, hogy a Búvárfestő majdnem átjutott csákányával a szomszédba.
A munka remekül haladt, de nem jutottak dűlőre a származással kapcsolatban. A huszonegyedik században hiperkulturált munkásemberek a legújabb digitális technológiával a zsebeikben nem tudták biztosra, honnan származik az emberiség.
Hiába. Az emberi faj már tökéletes technológiával rendelkezik önmaga és környezete mind hatékonyabb elpusztítására, de a legalapvetőbb kérdésekkel még mindig hadilábon áll. Így csak békésen háborúzik tovább és vidáman szürcsöli a boltban vásárolt vizet a 16o évig sem lebomló ízlésesen dekorált műanyag flakonokból.
Ez a célba nem érő műanyag palackposták kora. Darwin és Da Vinci mikrocsippekkel matyóhímzett oldalbordáiból.
