Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, amit úgy hívtak, Kukakirályság.
Ebben az országban, minden ember olyan pazarlóan élt, hogy észre sem vette, de minden lehetséges javát azonnal a kukába hajította. A szemét meg nőtt, mintha mi sem történt volna. De nem ez volt a legfurcsább ebben az országban. Hanem pedig, hogy volt ebben az országban egy körte alakú nagyváros, ahol mindenki csak a sültgalambot várta. Az ide költöző emberek mást se csináltak, de éveket töltöttek el a szobáikban ülve, azt várva, hogy a sültgalamb végre berepüljön a szájukba. Közben persze össze-össze jártak, kritizálták és imádták ezt a körte alakú várost, és folyton arról diskuráltak, milyen nemsokára itten lesz már az idő a berepülő sültgalambnak.
Addig vártak és diskuráltak, hogy egyre hülyébbek lettek, legtöbbje már azt is elfelejtette, hogy mit is vár valójában, de a Kukakirályság annyi földi jóval fürösztötte gyarló porhüvelyüket, hogy senkinek sem akaródzott elköltöznie. Így hát csak vártak és reménykedtek tovább, és mindenkit lebeszéltek, hogy elköltözzön onnan, mert a sültgalamb már itt jön nem sokára. Csak nagyon keveseknek sikerült a városból és az országból elmenekülnie és végre hazaköltöznie, mert itt mindenkit hülyének néztek aki nem a Sültgalamb Váró Klubbal tartott. A klubtagok száma mégis rohamosan csökken, sokan valamiért nem várnak tovább. Pedig a sültgalamb húsa nagyon finom, ezért meg lehet érteni azokat, akik még mindig várnak, ha ugyan meg nem haltak.
