"a kiegészithetetlen álmok kegyeibe"
A szekér vágtat, - Van itt egy másik könyvtár, mondja Bud Szpenszer. Soha nem voltam még este, csak egyszer délelőtt 11 kor. De amolyan igénytelen, neked tetszeni fog.
Tom Szellek, az utat figyeli. Egy nagyobbacska nyúl az egyik sarkon, jókora járókelőt rágicsál. A járókelő szájából kéjesen folyik a nyál, kabátja beleakadt a stop tábla agancsaiba. A lámpa sárgára vált, az útviszonyok megfelelőek, Bud meg sem próbál fékezni. A mellette haladó szekér csendesen lassít, és megáll. Bud irigylésre méltó nyugalommal hajt át a piroson. Mikor Tom megjegyzi, ártatlan arccal védekezik: - Nem érünk rá, könyvtárba megyünk, nehogy bezárjon mire odaérünk. Tom arra gondol, hogy furcsa dolog e ha két kocsi is kigyulladt a háza előtt az elmúlt 3 évben. Legalább nem én voltam, nyugtatja meg magát.
Madonna eléjük teszi a szalvétákat. Az amerikai könyvtárakban ezzel jelzik a látogatókkal, hogy olvasniuk kell. Madonna csak 22 éves. És ártatlan mint egy villanypásztorlány. Bud Szpenszer azonnal belészeret. Már el is felejtette az előző könyvtáros kisasszonyt, aki a bikinis képeit mutogatta amiket 2 éve a Holdon csináltak róla.
Tom Szellek ír irodalomra vágyik, Bud viszont marad az amerikainál, és megjegyzi halkan, hogy Madonna egyik szeme egy kicsivel lejjebb van.
-Egy fekete Menő Manót!- adja ki a parancsot Madonnának. Ez a híres fekete író, Johny Walker egyik regénye, meglehetős tömény olvasmány, de a könyvtár atmoszférájának éppen megfelel.
Madonna lesöpri a virágszirmokat a bojlerről és kedves érdeklődésbe kezd:
- Itt laksz a környéken? - kérdezi Bud Szpenszert és hajtincsei, mint fancsali kígyócskák, az arcát harapdicálják.
- Oh, igen - mondja Bud, - nemrég költöztem, ott vagyok lent egészen a partnál.
Madonna a könyvet lapozgatja.
- A sziklákon ? - kérdezi hirtelen.
Bud meg régi sajtdarabokra gondol meg félbehagyott szendvicsekre.
- Igen, - mondja nyugodtan, pedig nem is ott lakik. Be kell húnynia a szemét.
Madonna olyan gyönyörű számára, hogy elfelejti: a tömény olvasmányokat kandalló parazsa mellett szereti.
A fordító megjegyzése: A fent olvasható gyászirat iróniája egy apró félreértésből adódik. A parton, ahol Bud Szpenszer lakik, ugyanis valóban vannak sziklák, de a báros kisasszony kérdése a jégkockákra irányult. Köszönjük szíves megértésüket.
No comments:
Post a Comment