A hátsó udvaron, mindig ruhák lebbennek, mintha állandóan, mást se csinálnának, csak mosnának az ott lakók. Ma különosen nagy a lebegés, az ég sötét, kegyetlen a házak felett, én azt mondom vihar készül.
Persze Szpilberg meg se hallja, üti a billentyűzetet kegyetlenül, most egy haverjának ír, akitől régi kisfilmeket akar visszaszerezni. Az ég olyan sötét, olyan kegyetlen, hogy ki sem mer nézni az ablakon. A távolban harsog a Balaton.
A szombat estére gondolok Frézia lakásán.
Rúzsasándor meg Bobó nagyon jól elbeszélgettek egy furcsán újracsavart szivar passzolgatása közben. Az ablaknak háttal ültek, és komolyan fontolgattak valamit. Aztán Bobó hirtelen felkacagott csíkos inge felett fekete bársonymellény, a kalapját folyton lányok fejére teszi.
- Te figyelj, beszélek itt a Rúzsasándorral, vagy fél órája ecseteli miket fog tartani majd a farmján, ha egyszer hazamegy Magyarországra, azt mondja kurvákat, legalábbis én azt értettem, akkor fogtam gyanút, amikor aszonta hogy egy-két alacsony kurvát is akar, akkor jöttem rá hogy végig faszom lovakról beszél... már azon agyaltam hogy ejthetném szerét egy látogatásnak...
Havazik és Frézia szomorú, azt mondja nem szeretem igazán, ha nem akarok vele együtt élni. Lebaktattam a borbélyhoz. Vágja már le amit pénteken már elkezdtem. Nem ment bele, meg akkora újságpapírok tapadtak a lábamra, azt mondta menjek el inkább a csekkért. Nagy vihar készül. Hívtak az orosz fürdőbe, de ott inni kell, hívtak kisfilvetítésre, de ott inni kell, a csekkért is elmehetnék, de ott is inni kell.
Szpilberg végre befejezte a gépelést. Azt mondta semmiféle vihar nem lesz, csak kegyetlen az ég meg fúj a szél, semmi ok az aggodalomra. Kiskabátkába bújt, megtömte a pipáját és nekiállt vízfestményeket készíteni. Havazik. De szerintem vihar készül.
No comments:
Post a Comment