
- Tudod-e, hogy miért szeretek annyira filmet nézni.- kérdezte, s minthogy Lolka csak illedelmesen a fejét csóválta, folytatta.
- Mert kiszakít a valóságból. Elvisz valahova, egészen pontosan oda, ahol a történet játszódik, és én meg, amikor filmet nézek, nem csak elképzelem, de ott is vagyok, teljes valómban a szereplőkkel együtt és képes vagyok átélni azt, amit azok átélnek. Ezért sírtam az előbb, amikor a börtönbe zárt gengszter csak fantáziálta, hogy a kislánya meglátogatta a sitten, mert én voltam ott, akkor az a gengszter és a kislányom engem nem látogatott meg.
Lolka, visszatette az ebihalakat a befőttesüvegbe,amivel az előbb Noé bárkáját játszott és belefújta a szappanbuborékokat a szivárványba.
- Az emberek a mindennapi élettől halálra unják magukat- folytatta Bolka- ezért aztán kitalálnak mindenféle marhaságot, hogy szórakoztassák magukat, hogy kiléphessenek végre az egyhangú valóságból. Lolka kinézett az ablakon.:
- Nekem viszont néha muszály visszamásznom egy kicsit a valóságba, abból az őrületből, amiben amúgy effektíve élek. Engem a valóság szórakoztat. Ezért nem értem az unott embereket.
Erre Bolka már nem tudott semmit mondani. Tenyerével felseperte a lehullott pattogatott kukoricákat és elmosolyodott, amikor az eső csendesen eleredt.
No comments:
Post a Comment