a Hajóskapitány buffaló szárnyakat rágcsált, amikor a hajója kifutott a nyílt vízre.
Szeme sarkából látta az üzleti negyed betonnyalábjai közül felszálló kerozinszitakötőket, orrába belenyalt a sós víz döglötthalszaga. Imádta a végtelen vízet maga körül. Hajója nem ment messzire, öltönyös fogaskerekeket transzportált a szemközti államba, onnan, ahol ő lakott: a Meg Nem Valósult Lehetőségek Hazájából. A hajótörött a gépház szögletében vacogott egy vastag pokrócba bugyolálva. Arról beszélt, mennyire nincs néha kibékülve önmagával. A hajóskapitány is gyakran érezte ezt, de nem szólt semmit, csak föltette forrni a teavizet. Mikor a hajó kikötött, s a rajta lévő polgárok végre kimászhattak, hogy bebújjanak békés otthonaikba, a hajótörött is feltápászkodott és megindult a kijárat felé. Vigyázzon magára, mondta a hajóskapitány. Vigyázok, mondta a hajótörött, bár inkább azt szeretném , hogy valaki más vigyázzon rám. A hajóskapitány a teafű után nyúlt, de a pokrócos már eltűnt a kikötő forgatagában. Ezt nem várhatjuk el igazán senkitől, gondolta magában a hajóskapitány, magunkra csak önmagunk vigyázhatunk, ez az egyetlen erő, amivel rendelkeznünk kell. És sziklaszilárdan állt a visszainduló hajó imbolygásában. S közben tudta, kapitány vagy sem, erő vagy lópikula, önmaga is csak egy gyenge ember, mint bármelyikünk. Az emberi jellem ugyanis nem alapos. Mindössze transzport az egyensúly ingatag végei közt.
Naplótöredékek és Szakadt Gondolatok abszurd kálváriája a Képzelet leolvadt hűtőjében- Avantgárd agymozsár a mindennapok szolgálatában Olvassa Ön is Minden Nap!
Tuesday, May 22, 2007
Thursday, May 17, 2007
VAKOLArT
Wednesday, May 16, 2007
Nyerd el Korda György pénzét!
-Kispál és a Borz: Halszív-
Zsák Húsztó a kiegyenlítő kamrájában ült és papírkereteket húzgált a festményeire.
Az elmúlt hetekben azzal volt elfoglalva, hogy halszívmetszeteket és halpikkelyekkel díszített uszonyokat vitt át vászonra egy evezőmembrán segítségével. A képekből kiállítás készül és Húsztó éppen kiegyemlíti a művészeti mondanivaló - azaz szellemi üzenet- valamint a tálalás közti hézagot a keretezéssel.
- Hallom hazakészülsz, - mondta Kenszóda, mikor belépett és letette az áfonyatortát a fűrészbakra. Néha hozott áfonyatortát, nem mintha valakinek születésnapja lenne. Ez volt a szórakozása, néha csak úgy, hozott egy áfonyatortát.
- A nyári ragacs előtt szándékozom hazalapátolni,- mondta Zsák, aki öt éve érkezett erre a hatalmas korallzátonyra, de megunta a búvárkodást és most visszakészült Franciaországba, különösen, hogy azt hallotta, egy magyar arisztokrata lett a francia császár. Palack nélkül úszom vissza, mérgelődött magában, mikor a hírt meghallotta, egy búvárpipával tömöm be a pofáját.
Kenszóda komótosan szeletelni kezdte a tortát és arra gondolt, az álmok néha teljesen értelmezhetők, valamikor meg a fejük tetején állnak.
- Képzejle mi történt velem.- kezdte és úgy taposott el egy véletlen földre hullt áfonyát, mint egy férget. A padlón kék paca maradt. Áfonyafolt.
- Azt álmodtam, hogy nyertem egy vitorláshajót, erre reggel kimegyek az utcára és kiderül, hogy elvontatták a furgonomat.
- Nofene, -mondta Zsák, - az úgy tudom rengetegbe kerül.
- Nem is az - nyalta le a kést Kenszóda, - de nem tudok bemenni a városba. Metróra nincs pénzem, van egy biciglim, gondoltam majd azzal járok, de a bicigli kerekei benne vannak a furgonomban.
Megszólalt a telefon, de senki nem nyúlt utána. Mindenki szörnyen elfoglalt volt a kiegyenlítő kamrában.
- Biztos megint a SÜVÁK elnöke.- mondta Zsák Húsztó.- Ez az alak a Sültgalamb Váró Klubból nem akar békén hagyni. Legújabban azt találta ki, hogy dokumentumfilmet forgat rólam, hogyan bolyongtam körbe-körbe az amerikai zátonyokon. Mindent megtesz, hogy marasztaljon. Nem érti meg, hogy a szárnyasok közül, már a szárnyas hal sem érdekel. Csak a halszívek. Bizony, csak a halszívek.
Wednesday, May 09, 2007
Ez az én harcom- Rambó
Rambo a Corvin áruház tetején állt és egy dinamitos nyíllal az ellenséget próbálta eltalálni, aki egy sziklán sütkérezett. Neki könnyű. A való életben minden sokkal bonyolultabb, mivel az ellenség legtöbbször nehezen körvonalazható, így csak állunk valaminek a tetején és lövöldözünk, anélkül, hogy tudnánk pontosan, hogy mit is akarunk eltalálni. Az ellenség meg közben szépen tovább sütkérezik, de mi állunk a dinamitos nyíllal, mert el akarunk találni valamit.
Rambó abban az időben majdnem teljesen felhagyott a harcokkal és pirosas barlangrajzokat festegetett, meg fémlemezeket faragcsikált ami a legjobb akkor, ha szellemi valónkat mikrofonra húzott óvszerekkel akarjuk betölcséresíteni. A tudat pókhálójában az egykedvűen életüket hátrahagyó legyek mélabús szonátákat zengenek az obszcén papírlapokat kapkodó miniegereknek.
A dinamit elfogyott így Rambó kibújt a szűk farmergatyájából és felsóhajtott. Ez az én harcom, mondta de nem gondolta már komolyan. A Jótündér mereven landolt előtte. Mit kívánsz, tőlem. Mondta kedvesen. A pálcika végén nem is csillag, de vattacukor fénylett. Rambó egy borjúféle pillantást vetett a lenge jótevőre és elmosolyodott.
Mit kíván a magyar nemzet. Idézte a forradalmi szavakat, és a Jótündért válszra se méltatva, újabb barlangrajzba kezdett. A dinamit ugyanis elfogyott.
Rambó abban az időben majdnem teljesen felhagyott a harcokkal és pirosas barlangrajzokat festegetett, meg fémlemezeket faragcsikált ami a legjobb akkor, ha szellemi valónkat mikrofonra húzott óvszerekkel akarjuk betölcséresíteni. A tudat pókhálójában az egykedvűen életüket hátrahagyó legyek mélabús szonátákat zengenek az obszcén papírlapokat kapkodó miniegereknek.
A dinamit elfogyott így Rambó kibújt a szűk farmergatyájából és felsóhajtott. Ez az én harcom, mondta de nem gondolta már komolyan. A Jótündér mereven landolt előtte. Mit kívánsz, tőlem. Mondta kedvesen. A pálcika végén nem is csillag, de vattacukor fénylett. Rambó egy borjúféle pillantást vetett a lenge jótevőre és elmosolyodott.
Mit kíván a magyar nemzet. Idézte a forradalmi szavakat, és a Jótündért válszra se méltatva, újabb barlangrajzba kezdett. A dinamit ugyanis elfogyott.
Monday, May 07, 2007
Sz Éles L Átás
Van egy sz-éleslátókörű haverom. Nem én találtam ki, de a rágózás és a csipszzabálás mellet a kutyatartóknak van a legvagányabb esélye annak álcázására, hogy neagyiste magukban beszélnek. A barátom nagy ,sötét napszemüveget használ, és mosóporral hintőporozza az arcát, az átható tiszta illat a fákra tekeredik. Ma organizálok, mondta Sügér úr. Egy külföldön nyaralkodó ismerőse egy alkalmasabb időpontról beszélt. Sügér hálás volt és letette. Minek hallgatott volna hipózott fecsegést a semmiről, mikor annyi dolgot talált ki magának már megint, hogy nem rejtheti véka alá. Ma organizál és arra gondol, hogy Párizst bezárták. A Hilton nem börtön többé, az apró mellek alukanállal esznek. Már csak a Körte van nyitva. A férgek még utoljára nekifutnak a hamvas húsnak. Hiszen nagy a homály. Indokot találni pedig, hah, a kutyatartók kiváltsága. A többi világos. Philip Glass GUESS napszemüvegben a zongorája tartott palackpostájában megismétel egy már megismételt taktust és hátra vágja a fejét. Slampos satyagraha a loboncos kupacon. Az idén elhagytam egy kesztyűt és a bátorságomat a gyengeséghez. Azt is körbe lehet rajzolni egy vonallal. Olyan élesen lát. Olyan szélesen. Rajzolja körte.
Subscribe to:
Posts (Atom)