Rómeó és a komponálási tilalom

hosszas gondolkodás után
egy üveg bor s a hamutál
tavasszal késő délután
a férfikor s egy női sál
Ulman Pelinkovacz- Tavaszi vaszi

Rómeó belépett a húsboltba és megemelte a kalapját. Kitapogatta zsebében a zsírpapírt amit Júloától kapott. A zsírpapíron gyermeteg betűkkel a következő vers állt.: Nem keveredek senkivel, a világ a hasamon táncol, egy pohár, tele whiskey-vel és a fények és a mámor, most itt vagyok, de lehetnék bárhol. Rómeó kívülről fújta a sorokat. A hentes ellenben rá se nézett. Egy félkarnyi hússzelet csontozásával bajlódott. Izzadt és véres volt. Rómeó arra gondolt, mi lyen számok születnének, ha központilag betiltanák új számok komponálását egy kerek évre s a zenészek csak a régebbi számok feldolgozásával foglalkozhatnának. Tökélyre lehet e fejleszteni egy zenemű feldolgozását vagy az átdolgozások száma végtelen. Melyik az a zenemű, melyet mindez idáig a legtöbbször feldolgoztak, mondta félhangosan és szemügyre vette a pult alatti üvegvitrin ízlésesen szétkaszabolt húscsodáit. Mennyi hús! kurjantotta Rómeó. Sosem fogy el, dünnyögte a hentes fel se nézve. Izzadt és véres volt.

ZuhanjRózsa lecsAVARva

A harmónia alapja: minden nap el kell élvezni.- SomaJenő, Sashegy2.

Krisz/Tián nekiállt a harmadik ablakrács nyaldosásának. Azt képzelte, hogy egy réten legel, a fű szagát szívja és hexaméteres fallosza szonátákat ír. Ő volt az első kortárs költője Lappföldnek, aki meg merte vallani egy interjúban, hogy fű nélkül nem tud leírni egy sort sem. Ezért került ide, a fehérre fertőtlenített vaságyas zártOSZTájra. A művésztársadalom sikereit orvosolandó, nem tűrte tovább kreativitásának határait.
A fű írja azokat a verseket, nem ő, vetették ellen sokan. A szopásról írt lírai elégiáját nyilvánosan húzták le a Pűvészetek Malotájának női wc-jében. Mindennek van határa- írták a Halál és Ponyva című irodalmi lapban.
Krisz/Tián pedig megfordult, szája sarkában zöld nyál csillogott, ahogy a belépő ápolóra nézett. Az meg egy tolókocsit gördített be és kedvesen elmosolygott:
- Elég a nyálas költészetből, sárkányfűköltőkém. Várnak az elektródák, apukám.

Ékezet az árkokon

"Először is Schopenhauerrel együtt hiszek abban, hogy a művészet és a tudomány felé irányuló egyik legerősebb motívum, a menekülés a fájdalmasan durva és vígasztalanul egyhangú mindennapi életből, az állandóan változó vágyak bilincseiből."
( A. Einstein: A tudományányos kutatás alapelvei )

Brúsz Vilisz kiszállt a kocsijából és ellentmondást nem tűrő határozott ábrázattal, csaknem borostásan taposta el a csikket a cipősarkával.
Remek, mondta. Megint tilosban kell parkolnom. Ebben a rohadt városban soha nincs egy átkozott parkolóhely, szitkozódott. És persze megint fáj a fejem és sehol egy rohadt patika. Cigim is csak két szál maradt.
Hiába, ez nem az ő napja volt. Zsebéből kikotort egy rúzsfoltos szalvétát, ismét ellenőrizte a pontos címet és megindult. Nem szeretett elkésni.

Nuhor gyomra két nappal élete első kínai kajája után (LÉPA)

Napok óta nem tudom kialudni magam. Vallom meg Nuhornak reggel. Nekem meg napok óta nem múlik el a másnaposságom, mondja Nuhor és retket vagdos egy óriási fémedénybe. Attól a rohadt ráktól hülyeségeket álmodok, mondja morcosan.
Az nem attól van, szól ki a wc-ből Velente. Dehogynem, kiállt vissza Nuhor, az a rohadt kínai kaja úgy megfeküdte a gyomromat, hogy még most is érzem. Persze, mert nem szokta meg, hogy ételt eszel, mondja a hang a wc-ből. Tudod, a bélbolyhok felhördültek: hol van a jó kis hántolt árpánk? Vagy azok a szép kerek borsók...különben is. Nincs benne tejföl!
Nuhor, erre már nem szól semmit csak felkiállt: Hát akkor lakoma! Mondja és levágja magát az asztalhoz egy kis maradék, megszáradt kínai rizzsel- nincs pazarlás- meg a vízes lábosával, amiben mint hóbortos tündérrózsák örömtáncot lejtve forgolódnak az apróra vágott nyers retek, répa és paprikadarabok. Velente a wc-n olvas tovább.