A harmónia alapja: minden nap el kell élvezni.- SomaJenő, Sashegy2.Krisz/Tián nekiállt a harmadik ablakrács nyaldosásának. Azt képzelte, hogy egy réten legel, a fű szagát szívja és hexaméteres fallosza szonátákat ír. Ő volt az első kortárs költője Lappföldnek, aki meg merte vallani egy interjúban, hogy fű nélkül nem tud leírni egy sort sem. Ezért került ide, a fehérre fertőtlenített vaságyas zártOSZTájra. A művésztársadalom sikereit orvosolandó, nem tűrte tovább kreativitásának határait.
A fű írja azokat a verseket, nem ő, vetették ellen sokan. A szopásról írt lírai elégiáját nyilvánosan húzták le a Pűvészetek Malotájának női wc-jében. Mindennek van határa- írták a Halál és Ponyva című irodalmi lapban.
Krisz/Tián pedig megfordult, szája sarkában zöld nyál csillogott, ahogy a belépő ápolóra nézett. Az meg egy tolókocsit gördített be és kedvesen elmosolygott:
- Elég a nyálas költészetből, sárkányfűköltőkém. Várnak az elektródák, apukám.
No comments:
Post a Comment