A művészet, szellemi konditerem. Ha művész vagy, fitogtasd a képzelőerőd.- Ulman Kowalsky
S. kitalált egy kisfilmet. A metróaluljáróban játszódik, végülis nem is kisfilm, csak egy olyan állókép, a metróra várakozó emberekről. Azokat a módszereket mutatja be, melyeket az emberek az évek során kifejlesztettek, hogy biztonságosan mind jobban be tudjanak hajolni a peronról a sínek fölé, hogy megnézzék, jön e már a vonat. Emberi láncokat látunk, akik egymásba kapaszkodva nyúlnak át a biztonsági sávon, egymás lábát , karját tartva. Nyugdíjasok botokból eszkábált állványait csodálhatjuk, melyekre tükröket szereltek. Fiatalok, hegymászókötelekkel biztosítják magukat a peronon álló oszlopokhoz és úgy lengenek be az alagútba.
G. kiskorában sokat gondolkodott egy pappá lett amerikai író könyvrészletén. Az író azzal ironizált a "Már az óvodában mindent megtanultam, amit az életről tudni érdemes" című könyvében, hogy miért gondolják az emberek, hogy előbb jön a metró, ha benéznek az alagútba, vagy miért hiszik, hogy gyorsabban jön a lift, ha többször nyomják meg a hívógombot.
G. ma már tudja, hogy az emberek egyáltalán nem buták. Tudják, hogy nem jön gyorsabban, ha benéznek. A metró nem tudja.
No comments:
Post a Comment