Szemöldöklés

Én az ön helyében helyére tenném azt a pernahajdert. Mondta a Kapitány Rókalánynak, és felállt az asztaltól. A ceruzája még mindig a kezében volt, azzal hadonászott. Kommunikáció, angyalkám, hányszor mondjam még, kommunikáció! Mondta, és egy reccsintéssel kettétörte a ceruzát Rókalány orra előtt. Hiszen a jobb láb nem tudja mibe rúg bele a bal. Honnan is tudhatnánk egymás érzelmeiről, ha nem beszélgetünk róla?
Rókalány tekintete az ablakra tévedt, ahol kint a párkányon egy kismadár küzdött Kapitány fóliába csomagolt uzsonnájával. Én a következőt csinálnám az ön helyében, kezdte a Kaptány és egy ugrással fenn termett az íróasztalán. Egy. Adnék egy találkát annak a lélekölőnek. Bezony. Aszondanám, hé pajtikám, ugyan igyunk már meg délután egy kávét valahol, szeretnék mondani valamit neked. A Kapitány az íróasztalon fél lábra állt, és lassan előre dőlve egy szabálytalan mérleget csinált. Olyan helyre vinném, ahol kettesben még nem voltak korábban, lényeg, hogy mindketten józan állapotban legyenek, hogy megértsék egymást, és föl is fogják majd amit ön közölni akar. A madárka eközben bejutott a második fólia borításon, és vad tempóban kezdte el tépni a zsemle rugalmas külsejét. A Kapitány folytatta. Én az ön helyében ezt mondanám. Figyelj drágám, nem tudom te hogy érzel irántam, de én még mindig szeretlek, azt hiszem, és csak el szeretném mondani neked, hogy mit okoznak a te hirtelen feltűnéseid, és a mi beborozott, éjszakai egymásra mászásaink, így mostanában. A Kapitány most a bal lábára állt, és az előbbinél valamivel tetszetősebb mérleget csinált az asztal tetején. És elmondanám neki, hogy mit érzek egy ilyen egymásba gabalyodás után. Hogy felkavar, hogy újabb vágyakat szül, melyek kielégíthetetlenek, űrt hagy maga után, mit megtölteni nem lehet, tudom is én magácska mit érez, és mivel az a léhűtőszerelő se tudja, hát magácska majd szépen elmondja neki. A madárkának jó napja volt, mert a zsemle két fele között nem csak vajat, de egy szép szelet szalámit is talált. Kommunikáció, angyalkám, mondta a Kapitány és a csillárba kapaszkodott, akár az a szakállas krapek az esti torna rajzfilmjében. Nem kérném meg rá, folytatta a Kapitány, és lassan elkezdett himbálózni a csilláron, hogy forduljon sarkon, amikor éjjel véletlenül rám talál egy bárban. Ezt nem kérhetjük senkitől. De tájékoztathatjuk arról, hogy közeledésével, és reggeli távozásával minket totálisan kicsinál. Hát meséljük el neki, ha még magától nem jött rá, himbálózott a csilláron a Kapitány. Mondjuk el neki milyen sebeket ejt rajtunk, amíg ő vidáman tovább áll. Mert nem tudják ám ezt az ilyen pernahajderek. Legtöbbször fogalmuk sincsen róla, úgy bizám.És ez, ennek tudása felelősséggel jár. A felelősséget pedig ki nem állhatják, attól menekülnek, árkon bokron át. Mielőtt a csillár leszakadt volna a Kapitány egy elegáns mozdulattal a díványra lendítette magát. És ha abban a ágytornászban egy szemernyi érzés, egy leheletnyi szív sem lakozik, és a következő alkalommal mégis magára gabalyodik, én az ön helyében rámosolyognék, őrá, aztán meg magamra mutatnék, és még mindig mosolyogva hüvelyk ujjammal egy olyan mozdulatot tennék, mintha elmetszenék a torkomat. Beszélgetésünkre így emlékeztetném. Azzal a Kapitány feltépte az ablakot, de a szendvicse helyén csak egy pufók, repülni képtelen madarat talált. Nocsak, hökkent meg, mint aki paranormális jelenséget lát és kisujjával lassan végig simított a szemöldökén.

Ulman Kowalsky - Zavaros vizek és a Hentes Kapitánya (részlet)

Acél

Ott ültek a kopott nádszékeken és egy hosszú szalmaszállal szívták a délután sárga napszirmait. Csendes langymeleg őszi idő volt, mint mikor bikaviadal előtt a torreádor orrot fújna, de már nincs idő.

Ha az ember egy olyan könyvet vesz a kezébe, melynek cselekménye Párizsban játszódik, íródjon az Henry Miller vagy akár Georges Simenon által, rögtön feltűnik, egy mindegyikre jellemző sajátság, hasonlóság. A történetben az útvonalak leírása olyan részletes, mintha az írónak nagyon fontos lenne, hogy mi olvasók, a világ minden tájáról, pontosan tudjuk, hova megy a főhős, abból az utcába melyik utca torkollik, hogyan néz ki a sarkon a ház, vagy mennyi időbe telik megkerülni az adott teret. Árulja már el nekem valaki, miért olyan fontos teletűzdelni a történetet francia utcanevekkel, melyeket kiolvasni sem lehet. Mit szólnátok hozzá, ha nekiállnék apró történeteket írni, melyek Budapesten játszódnak ebben az időben, amiben most vagyunk, 2013-ban, de a történetben részletesen vázolnám, hogy merre járunk, és arra felé milyen a város, hogyan néznek ki az utcák vagy a házak. Budapesten. Tegyük fel, hogy azt valljuk, amit néhány dekáddal korábban Ági énekelt: "Én nekem csak Pest a Párizsom."

olyan vagyok, mint te. mondta a sötétben. csak én nem gondolkodom. én inkább érzek. az nem olyan kézzelfogható, ezért jobban terjed, mint a hang vagy a fény. megmásítható, nyújtható, szétszedhető. te darabosabb vagy. végzetszerű. olyan, mint egy rügy. a jövőbe mutatsz. én elhatárolódom az időtől. szertefoszlok, akár a savba mártott anyag. a semmiből építkezem és a semmibe tartok. te szilárd kötőanyagot választasz folyton. ragaszkodsz. én gyorsan felejtek. olyan mélyen élem át, hogy soha ne maradhassak a felszínen. te szeretsz kiválasztott pontok között lebegni. utakat jelölni meg. szeretsz választani, dönteni. nálam a továbbjutás mindig ösztönszerű, a pillanat mezejében gázol. akár az ártér, soha nem tudni meddig tart. te szeretsz kezdeni és zárni, sőt méred az időt. én az időtlenségbe veszek, hogy meg se kelljen születnem. így csak vagyok, miközben meg se születek.

Láppárbaj

- 10 percet kapsz, hogy megtaníts úszni - mondta gorombán Varázsló és Jótündérre fogta a csúzliját.
- Nem tudok úszni - húzta ki magát Jótündér, és megindult a láp felé.
A Nap éppen lehanyatlott és véletlenül szétnyomott egy kisbékát, aki éppen egy születésnapi tortát vitt a barátjának. Esőre állt.
- Add nekem a májad - mondta szelíden a varázsló és belehelyezett egy közepes méretű mogyorót a csúzli zacsijába.
- Nekem nincs májam - tódította Jótündér, de elkésett. A fejébe becsapódó mogyoró akkora lyukat ütött a halántékán, hogy egy maximalista harkály is megirigyelhette volna. Varázsló közelebb lépett és kivette Jótündér kezéből a csillagban végződő vékonyka botot. Azt gondolta, hogy elmosolyodik, de nem mert. A láp csendesen gőzölgött az egyre erősödő sötétben.

Agyregény 2001

Robin

- Látok! Újra látok! Végre látok! Látok! – üvöltötte Robin Williams, amikor hazaért. Aktatáskáját ledobta az ágyra és egyenest az ablaknak tartott, hogy határtalan kitárulkozásának, hogy hirtelen támadt megvilágosodásának teret engedjen. Szélesre tárta az ablaktáblákat, és még egyszer elbőgte magát: -Látok!
Karjait kitárta, miként Jézus és behunyt szemekkel rettenetesen mélyeket szippantott a csípős téli levegőből.
- Hé maga! – kiáltott le egy járókelőnek. – Maga lát? Ember! Maga lát? Mert én… látok!
- Dugd fel magadnak! – mordult rá lentről a járókelő és tovább vakarta lefelé a kutyaszart a cipőjéről, egy parkoló autó vonóhorgán.
Robin kedvét nem lehetett elvenni . Úgy ugrott a telefonhoz, mintha szárnyai nőttek volna. Lábai alig érintették a parkettát. – Felhívok valakit. - mondta átszellemülten és már tárcsázott is. Elvis Presley-t hívta, meg kellett valakivel osztania határtalan boldogságát, de Elviséknél senki nem vette fel a telefont. – Hol van ez ilyenkor. – mondta Robin Williams lüktető mellkassal A kedvét továbbra sem lehetett elvenni. Aztán olyasmi történt, amitől egy kötél idegzetű ember is frászt kap. Ha be nem szarik ott helyben, nevezetesen, amikor Robin éppen újra tárcsázni készült, megszólalt a telefon. Robin majdnem szívrohamot kapott.
- Te vagy az Robin? – kérdezte egy női hang, Williams pedig válaszolt: - Bö.
- Mit hülyéskedsz. Megint látsz? Mikor komolyodsz már meg. Add a bátyádat!
- Madonna. Ezerszer mondtam már, hogy a bátyám két éve kivándorolt Mexikóba.
- Ezt nem tudtam. – mondta Madonna, és a hangjából nem derült ki, hogy tényleg ilyen húgyagyú vagy csak viccel. – Nincs valami jó szavad?
Robin kedvét nem lehetett elvenni.
- Nincs. – mondta higgadtan. Madonna ugyanis napjában felhívta, egyrészt, hogy a bátyjával beszéljen, másrészt pedig szavak után kuncsorgott. Abszurd verseskötetet írt Kukikakafónia címmel.
- Te Robin, van már programod ma estére? Mi lenne, ha mi ketten… De Robin nem várta meg, hogy Madonna befejezze. Letette a telefont. Madonna kezdte a kedvét elvenni. Folyton a pöckölésen járt az esze, de Robin ma magasabb szférákban lebegett, nem volt kedve holmi földi gyötrelmekhez. Madonnától folyton elkapott valami nyavalyát. – Kinek mondhatnám el. – tűnődött Robin, - Ki az, aki megérteni, ki az aki tudja, mi is ez…

Nem jutott senki az eszébe, szóval úgy döntött, lemegy a kocsmába, ahová minden este lejárt. Abban reménykedett, hogy szerda lévén Jamariquai is lent lesz, hátul a biliárdteremben. Ő az egyetlen, aki jártas az ilyesmiben.
Kint megint havazott. A szemben lévő park fáin varjak kucorogtak, mint felpuffadt tojásszenek. Az emberek a megállókban dideregtek és a buszokat várták, amik nem jöttek. Robin Williams pedig átlebegett a szobán, hogy vizet eresszen a fürdőkádba. Mindig megfürdött mielőtt lement a kocsmába. Kocsmázni csak frissen ápoltan és tisztán lehet, vallotta, így lehet csak igazán, jól bemocskolódni. Bekapcsolta a rádiót. A csöndnél semmi sem rosszabb. A hangszórókból mézként folyt elő, hogy: la-la-la, la-la-la-la-la, la-la-la. Robin pedig csettintett a nyelvével. Mindig csettintett a nyelvével, ha ezt a számot hallotta. Az jutott mindig eszébe, milyen kár volt megcsalni Kyle Minoug- ot egy fogatlan lánnyal, akit csont részegen egy sötét lebujban szedett össze. Talán még mindig együtt járnának, talán még… de Kyle nem szerette a hűtlenséget. Két hónapja kiadta Robin útját. Szegény srác, fogalma sem volt, hogy Kyle regényt ír a kapcsolatukról ALQ az IQU – mal címmel és ebben a könyvében félnótás fatökűnek állítja be, aki fürdés után, külön még megmossa a hónalját, azzal az indoklással, hogy eltávolítsa az izzadtságot, ami a törölközés közben keletkezett. Ez egyébként igaz volt. Robin Williams ki nem állhatta az izzadtságot. Kedvenc oriásplakátja egy Secret dezodor reklám volt, amin egy izomagy kondizik, Teljes erővel a testszag ellen, felirattal.
- Látok. – mondta elégedetten Robin és beledobta a sárga kacsát a habos, gőzölgő vízbe. Ekkor megszólalt a telefon.
Robin szeretett volna már a kádban ülni, szeretett volna már a kocsmában lenni, szeretett volna már valami értelmes emberrel, komoly dolgokról beszélni, így annak reményében vette fel a telefont, hogy ez egy másmilyen nap, nem olyan mint a többi. Abban bízott, hogy ezúttal egy intelligens ismerőse hívja, mondjuk Tina Turner vagy Bono és végre megoszthatja egy arra érdemes földlakóval, földönkívüli, fékezhetetlen vágyát a világmindenségre, de tévedett. Ez is csak olyan nap volt, mint a többi. Robin anyja volt a vonal másik végén és ahogy hamarosan kiderült, megint jól felöntött a garatra.
- Anyádat csak megismered ! – kárálta a kagylóba. – Mikor látogatsz már meg minket? Tudod még, hogy hol lakunk, fiam?
- Persze mama. – mondta Robin és a kacsát nézte, - Amint lesz egy kis…
- Van már munkád, te haszontalan ?
- Folyamatosan ker…
- Idefigyelj ,- mondta az anyja komolyan- biztos, hogy meg tudod adni a tizenötezer forint tartozásodat ötödikén?
- Mondtam, ho…
- Megkaptuk a gázszámlát és nagyon kellene, mert képzeld…
Rosszabb nem is érhette volna Robin Williams-t, minthogy az anyja bebaszva felhívja valami rohadt gázszámla ürüggyel, hogy a száját jártassa, pont, amikor Robin épp LÁT !
Azért sem tudja elvenni feneketlen, igen, feneketlen jókedvemet, ismételgette Robin magában. Nem hallok, mondta, én látok.
- Hallod egyáltalán, amit beszélek? – kérdezte az anyja és szünetet tartott.
Sajnos Robin hallotta. És mivel kezdett egyre gyengébben látni, kimentette magát a jól ismert trükkel:
- Valaki keres a másikon, visszahívlak. – azzal letette. A gumikacsa csőrére apró habpamacs ragadt és úgy nézett ki, mintha ősz szakálla lenne. Ősz szakálla. Egy kacsának! Madonnának biztos tetszene. És Robin, hogy így megmenekült a mamától, fenemód sziszegve belemerült a kádba. A farka nem látszott ki. Hülye szokása volt, hogy alsógatyában fürdött. Egy gyilkostól tanulta a sitten.
Robin Williams a habot nézte, ami körülfogta jól kidolgozott testét, ahogy a kúszónövény öleli körül a fát. A kacsáját pöckölgette, ami nem tudott beszélni és most döbbent csak rá, hogy egyedül van. Lát, végre lát, megállíthatatlanul, de fájdalmas azt érezni, hogy más nem lát, nem látja amit ő. És mit ér a látás, ha más nem látja rajtunk kívül. Ha nem értjük a módját, hogy másokkal láttassuk, amit mi magunk látunk. Ha nincs közvetítőeszköz, ha nincs közös nyelvezet egy ilyen határtalan és féktelen érzet átviteléhez, átadásához, közléséhez. Robin csapdába került. Úgy érezte semmi esélye, hogy találjon akár egyetlen embert is, aki megérti amiről ő beszél, aki látja, amit ő lát. Nem létezik, hogy csak én látok ezen a kibaszott világon, mondta mégis magában. Hiába, örök optimista volt. Lelke mélyén, valahol a tudattalan tudat alatt érezte, oszló zsigereivel sejtette, hogy létezik, hogy van valami megoldás, van valami kiút, ami talán oly közel van, hogy csak egy lépés választja el tőle. Csak azt nem tudja, hogy ezt a lépést milyen irányba kell megtennie. Érezte, hogy lát, teljes erővel, minden jól kidolgozott porcikájával érezte. Látta a sárga kiskacsát, amint a sűrű habon egyensúlyozva a combja mellé úszik, látta a fürdőkád körül sorakozó hófehér csempéket, amint katonásan, egyenes sorokban és oszlopokban egymáshoz illeszkednek, ahogy a falon szinte körbefolynak, ahogy egyetlen, képlékeny, tömör fehérséggé, egy nagy fehérré, fehér tömbbé állnak össze. Volt kedvesét, Kyle Minoug- ot látta, amint a fehérségben derékig áll, piros kabátban és csizmában, hólapáttal a kezében, vidáman, dudorászva hányja a havat egy limuzin hátsó ülésére. Ahogy meglátja Robint, abbahagyja a lapátolást és letámaszkodik a lapát nyelére. Látok, mondja Robin Williams és kitárja a karját Kyle felé, de a szó valahogy erőtlenül hangzik. Látok, ismétli meg, de Minoug csak a fejét csóválja és a limuzin kitárt ajtajára mutat. Szállj be, utasítja Robint. Hangja nem ellenséges, de nem is barátkozó. Szállj be a kocsiba, mondja és Robin megindul a limó felé. Ahogy a kocsi ajtajához ér, azt látja, hogy egy feketekabátos ember az autó sárvédőjével kaparja le a kutyaszart a cipőjéről. Fejével Kyle felé bök és rámordul Robinra. Dugd fel magadnak. Robin lehajol, hogy az autóba szálljon és meleg légáramot érez a nyakszirtjén. Máskor ne menj el improvizált lányokkal privát, önteremtő szeánszokra, hallja Kyle Minoug hangját. A limuzin hátsó ülésén Madonna és Robin anyja ül, nyakig hóba temetve és egy kevertes üvegből szopogatnak. Amikor Robin bekecmereg a hóval telehányt luxuskocsiba, az anyja éppen azt mondja: már nyolc éves koromban ki tudtam mondani, hogy paralelepipedon. Már nagyon nehezen forog a nyelve, láthatóan csontrészeg. Madonna egy vonalas füzetbe írja Robin anyjának szavait és nagyot húz az üvegből. Ez nagyon jó, ez nagyon jó, lelkendezik, még sok ilyet kérek. Robin befúrja magár melléjük a hóba és arra gondol, vajon bent lesz e Jamariquai a biliárdteremben. Kyle közben tovább hányja befelé a havat, énekelve, már csak az orruk látszik ki és a kevertes üveg. Robin fázik. Először nagyon, később rettenetesen kezd fázni a fehér hó alatt és azt érzi, hogy didergő combjának belső feléhez hozzáér egy hideg kéz és egyre feljebb csúszik. Robin Madonnára, aztán az anyjára néz, akik most egy másik furcsa, abszurd szót próbálnak kitalálni és Robin képtelen eldönteni, hogy az egyre feljebb csúszó, jéghideg, simogató kéz vajon Madonnához vagy az anyjához tartozik e. Arra ébredt, hogy a víz, amiben fekszik jéghideg lett a fürdőkádban és hogy rettenetesen fázik és a sárga műanyag kacsa a combja között úszkál egy megmaradt, utolsó habpamacsban. Kikászálódott a fürdőkádból és amúgy, csurom vizesen, elgémberedett tagokkal a telefonhoz indult. Madonnát hívta és az iránt érdeklődött, bele írta e valamelyik abszurd versébe, hogy paralelepipedon, mostanában. A víz halkan csöpögött Robin testéről, le a padlóra és tócsát csinált formás lába körül.
- Figyelj, Madonna, - mondta Robin – azt hiszem mégis ráérek ma este.
Még mindig látott, de már kurvára nem érdekelte.

Siker a sékerben

Lakásázsványítók

Mert két harcos állt a falaknak nekiesve, hólyagosították éppen a spakula nyomait, heccelve berzenkedtek,
de mert a snejdling nem horpadt megfelelőképpen, hát hajba kaptak, ahogy az már szokás, csak úgy barátilag szapulták egymást, ahogy a torkukon kifért.
Tücsök 1 dolgozni akart és mindenkit megvetett, aki rühellte a munkát, míg Tücsök 2 kifejtette még az elején, hogy hülye az, aki dolgozni szeret. Igy csak köpködték egymást tovább, malteroskanállal keverték bele az objektumot a szubjektumba, a világ szétesésétől fanyalogtak, és az emberiség akaratgyengeségével szántottak az őszi vetésben, míg a falak olyan foltosak nem lettek, mint egy hullafoltos szalamandra. Eközben csak a csokoládé fogyott, a Nap tedihengerrel festette kékre az eget, a reggelből délitán lett, a két tücsökből meg egy sziámi elektromos rája, így estére a csapat úgy szét esett, hogy egy kafkai per sem tudta volna helyreeszkábálni.

Hogy az emberi belső malterosvödrének legalján milyen anyag szárad, az továbbra is rejtély, de aki hajnalban kel, nemcsak a sötétben töményet ivó naprakészeket látja, hanem a munka otthonában is leheverhet a kanapéra.

Rosál szombaTja

A lélek kapitulációja

A langyos békanyál csendesen csordogált a falba rejtett csövekben. Néha lezúdult egy ölnyi méhviasz, röfögő hangot adva az esti kornéliumoknak, melyek a dübörgő betonfalak bütykös nagylábújjai között, a mára már közönyös felnőttekké érett facsemeték gyökérbordáin, dohányrudat szivogatva sétáltatták elhizott szobaebeiket. Átlagos szombat este volt tehát. Aznap senki nem gyújtott füstölőket, hogy meditációs gyakorlatokba kezdjen.
Megnyikordult tehát a hűtőszekrény hűtött ajtaja és kikecmergett belőle némi kolbász és három krokodiltojás, hogy Rosál jól képzett ujjai között esti táplálékká váljon. A sárga aszpik felizzott, a babméretű olajbuborékok végtelen lyukaknak álcázva martak bele a zsiros szövetekbe, hogy az összeszáradt só csak úgy sercegett.
Ekkor történhetett, hogy a horpadt serpenyő hullafoltos fenekén masszává állt össze a tükörszelet, hogy a kanári szinű rotyogás illata megtöltve a konyha húsfalú üregeit, mélyebb szférákba ette be magát.
Rosál előbb csak megnyikordult, kezében megállt a margóvágó kés, a kenyérszeletek kérdőn száradtak tovább, s egy sóhaj, aminek nem kellett volna ott lennie keserű hörgésbe csapott át. A lélek fennhangon kapitulált.
Rosál megtántorodott, látta ahogy a serpenyőben lassan végez a buborék, aztán fordult egyet és szomorúan azt tapasztalta, hogy még mindig ott van, ahol eddig is volt. Észrevette, hogy nem változott semmi, és változtatni hiába, ő maga se tud, de semmin nem ám, a kenyérszelet csak szárad tovább, hogy magából nem tud kimenni, bár tudja mi van odaát, pedig ott belül valami nagyon erőteljesen , mindjárt a felszinre tör, feltartóztatni minek is, nahát.
Határozottan lépett a felizzott lefolyóhoz és a kávé kihűlt levével bepólyált, jól ismert bögre csúszós teste a levegővel érintkezve megadta magát. A cserépszilánkok a hűtő mögött kerestek menedéket a visszaváltatlan borosüvegek között. Míg Rosál vizenyős szemekkel vette tudomásul, hogy minden elveszett. Próbálta a zsilipeket elzárni és felhúzni a horgonyt a keserűség vitorlásaiban, de a szél felélénkült és akkora hullám csapott át a vizlepergető rácson , hogy kénytelen volt szüneteltetni a tükörkanári etetést.
Rosál minden lehetőséget számba véve, úgy döntött, hogy ebből továbbá nincsen számára kiút, hogy az egek békatalpa zárt garázsajtók kulcslyukaiba tapadt, hogy a fizikális tér satupofáiban, érveivel alul maradt.
Leroskadt a linóleumra és belekönyökölt önmaga szétgurultságának lávakövei közé. Érezte, hogy erre forróbb a tér és egyre fagyosabb az idő, hogy ami volt, az csak titokban lecsurgó békanyál, hogy nem gyújthat többé füstölőt, a tévét majd nézi a halál. Hogy ezen a szombaton a egész lénye a semmi értelmébe kapitulál…

Dugi Otok, A romantika titkos szigete

Dugi Otok

A Romantika titkos szigete, Mészáros Péter Moha, 2oo7.

A szigetről általában

Horvátország valósággal dúskál a szigetekben. Majdnem minden régióban találunk lakott vagy lakatlan, kisebb nagyobb szigetet vagy félszigetet. Az Észak- Dalmáciához tartozó Zadar szigetcsoport legnagyobbja, Dugi Otok. A név, bármennyire pikánsan hangzik is magyarul, horvátul mindössze hosszú sziget- et jelent. A szárazföldtől távol eső, mindössze 11 falvat és csaknem 3ooo lelket számláló sziget 43 km hosszú és 4.6 km széles. Zadartól komppal másfél óra alatt közelíthető meg. A sziget legnagyobb települése "fővárosa", a déli részen épült Sali.

Kocsival: A szezonálisan működő kompjárat, napi 3- 4 alkalommal szállítja oda és vissza a látogatókat. A komp Brbinj- be érkezik, ahonnan Északnak vagy Délnek vehetjük utunkat. A komphoz érdemes időben érkezni, különosen a sziget elhagyásakor, mivel megtörténhet, hogy nem férünk fel rá. A kompra magunkkal vihetjük autónkat is ( 1 személyautó és 2 személy kb. 16o kuna ). Sütkérezhetünk a fedélzeten, vagy megihatunk egy kávét a légkondícionált "szalon"- ban. A hajóút már magában is csodálatos, és időben egyáltalán nem tűnik soknak, mivel folyamatosan gyönyörű látvány tárul elénk a környező szigetekről.


Fekvése: A Hosszú Sziget északnyugat- délkeleti irányban nyúlik el az Adria középső részén, ezért mind időjárását, klímáját, mind pedig környezeti adottságait, növényzetét tekintve a szigeten erőteljesebb a mediterrán hatás, mint Dalmácia egyéb részein. A sziget legmagasabb pontja, Vela Straza, mely 338 m magas, és ahonnan lenyűgöző a kilátás a szigetet körülvevő aprócska miniszigetek kopár bálnahátaira vagy a nyílt tengerbe fejest ugró függőleges sziklafalak meredélyeire.

Dugi Otok Horvátország talán legromantikusabb szigete. Tökéletes azok számára, akik békés, nyugodt túristáktól mentes nyaralásra vágynak, ahol a változatos tengerpartok kísérte vadregényes táj és szinte érintetlen természet az aprócska halászfalvak által nyújtott meghitt és barátságos, tradícióval párosul. A Hosszú Sziget a strandolás mellett kiválóan alkalmas ugyanakkor búvárkodásra, erdőjárásra, bóklászásra, gyalogtúrára de kerékpározásra, horgászatra is.
A szigetet elsősorban olaszok látogatják, közelsége miatt, akik leginkább hajóval érkeznek augusztus első heteiben. A strandok és a falvak azonban még főszezonban sem zsúfoltak.
Aki nem yaht-tal érkezik, az is könnyedén bérelhet motorcsónakot ( Saliban 45o kuna 1 napra ), és elheverhet valamelyik közeli kissziget lakatlan partján, távol az emberektől. Vagy a településeket összekötő kiváló minőségű autóúton kényelmesen bejárhatja és felderítheti a sziget minden egyes zegzugát. Az autóútról pompás kilátás tárul elénk, bármerre is vezessen utunk, az azúrkék tengerben lubickoló lakott vagy lakatlan szomszédos szigetek, képeslapba illő látvánnyal varázsolnak el bennünket. A 6o km/h - val, megengedetten bevehető kanyarok, szerpentinek, az utakra jellemző gyér forgalom,pedig hozzájárul ahhoz, hogy gyorsan eljuthassunk bárhová a szigeten ( Hosszában 1 óra alatt átszelhető a sziget, próbáljuk csak ki! De előtte kössük be magunkat!)

Strandok: A szigeten számtalan, különböző adottságokkal rendelkező bícset találunk.A legtöbb strand sziklás (de ezek között is van különbség, legtöbbje pl. kényelmes, nagy, lapos kövekkel rendelkezik ), a lakott területeken vagy a falvakon belül betonozott és teraszos a partszegély, de találunk aprókavicsos vagy tojás alakú kavicsokkal fedett strandokat valamint, a hölgyek és gyerekesek körében közkedvelt homokos un. lightbícseket. A sziget szélei nem meredekek, ezért könnyen megközelíthetők mind a tenger, mind pedig a szárazföld felől.

A természet: A Hosszú Sziget varázslatos természeti csodákkal és lencsevégre való látványosságokkal rendelkezik. A délnyugati részen található Kornati Nemzeti Parkot 147 minisziget öleli körbe. Az ugyancsak délen elterülő Telascica Nemzeti Parkban pedig a csaknem 2 km hosszú Sós Tó felejthetetlen "lebegő" úszással kecsegtet. Az innen gyalogszerrel megközelíthető nyugati partszakaszon a végtelen, azúrkék tengerbe függőlegesen bevágódó, lélegzet elállító sziklafalak látványa felejthetetlen élményt nyújtanak. A barátságos, római stílusú, szinte érintetlen mediterrán halászfalvacskák, apró kikötők, vegyesboltok és éttermek lehetőséget nyújtanak a helyi specialitások kipróbálására.

Jó lehetőség van helyi jellegzetességek beszerzésére, úgyismint olivaolaj, méz, sajt, bor, törkölypálinka (grappa), sülthal, gyümölcsök, zöldségek.

Fesztivál: A Hosszú Sziget legnagyobb ünnepe az augusztus első hétvégéjén, Saliban megtartott Saljske Uzance. A 43 éve ünnepelt rendezvény, valóságos halászat- fesztivál, kirakodóvásárral, szamárversennyel, nemzeti táncbemutatókkal és egyéb sportakciókkal, kulturális eseményekkel.

Szállás: Dugi Otok szálláslehetőségek széles skálájával várja az ide látogatókat. A nagyobb falvakban (Sali, Bozava) hoteleket és több emeletes ikerappartmanokat is találunk, de szinte minden faluban megszállhatunk a helyiek lakóházaiban kialakított szállásokon. Kemping jelenleg még nincs, de a helyi jellegzetességeket, nyelvet és kultúrát leginkább úgy tapasztalhatjuk meg, ha az ott élő helybéliekkel elvegyülve szállunk meg egy appartmanban vagy kiadó szobában. Annak ellenére, hogy egy szigeten vagyunk az árak egyáltalán nem borsosak, különösen a kisebb falvakban. (45-55 Eu/ appartman, 25-35 Eu/ szoba)

Közlekedés: A Hosszú Sziget, kiváló célpont és központi pihenőhely a nagyobb hajókkal érkezőknek, akik hetekig hajózva sem érnek a végére a környező szigetek bejárásának. Autóval kényelmesen el lehet jutni a sziget valamennyi pontjára és csaknem minden standjára. A parkolás majdnem mindenhol ingyenes. Ne érkezzünk a szigetre csontszáraz tankkal, mivel csak egyetlen faluban van töltőállomás. Egyes falvak közt autóbuszjárat üzemel, de ritka, mint a fehér holló. A bátrak drótszamárral kerekezhetnek körbe, a meztelenül strandolók pedig motorcsónakot bérelhetnek, hogy lakatlan szigetet találjanak maguknak.

Pénzfelvétel, Bankkártya: Pénzváltás kizárólag Saliban, a fővárosban van, itt találunk bankautómatát is. Az északi ponton lévő másik nagyfaluban, Bozavaban kivehetünk pénzt MasterCard-ról, amit úgy mondanak: Májsztró!

Rómeó és a komponálási tilalom

hosszas gondolkodás után
egy üveg bor s a hamutál
tavasszal késő délután
a férfikor s egy női sál
Ulman Pelinkovacz- Tavaszi vaszi

Rómeó belépett a húsboltba és megemelte a kalapját. Kitapogatta zsebében a zsírpapírt amit Júloától kapott. A zsírpapíron gyermeteg betűkkel a következő vers állt.: Nem keveredek senkivel, a világ a hasamon táncol, egy pohár, tele whiskey-vel és a fények és a mámor, most itt vagyok, de lehetnék bárhol. Rómeó kívülről fújta a sorokat. A hentes ellenben rá se nézett. Egy félkarnyi hússzelet csontozásával bajlódott. Izzadt és véres volt. Rómeó arra gondolt, mi lyen számok születnének, ha központilag betiltanák új számok komponálását egy kerek évre s a zenészek csak a régebbi számok feldolgozásával foglalkozhatnának. Tökélyre lehet e fejleszteni egy zenemű feldolgozását vagy az átdolgozások száma végtelen. Melyik az a zenemű, melyet mindez idáig a legtöbbször feldolgoztak, mondta félhangosan és szemügyre vette a pult alatti üvegvitrin ízlésesen szétkaszabolt húscsodáit. Mennyi hús! kurjantotta Rómeó. Sosem fogy el, dünnyögte a hentes fel se nézve. Izzadt és véres volt.

ZuhanjRózsa lecsAVARva

A harmónia alapja: minden nap el kell élvezni.- SomaJenő, Sashegy2.

Krisz/Tián nekiállt a harmadik ablakrács nyaldosásának. Azt képzelte, hogy egy réten legel, a fű szagát szívja és hexaméteres fallosza szonátákat ír. Ő volt az első kortárs költője Lappföldnek, aki meg merte vallani egy interjúban, hogy fű nélkül nem tud leírni egy sort sem. Ezért került ide, a fehérre fertőtlenített vaságyas zártOSZTájra. A művésztársadalom sikereit orvosolandó, nem tűrte tovább kreativitásának határait.
A fű írja azokat a verseket, nem ő, vetették ellen sokan. A szopásról írt lírai elégiáját nyilvánosan húzták le a Pűvészetek Malotájának női wc-jében. Mindennek van határa- írták a Halál és Ponyva című irodalmi lapban.
Krisz/Tián pedig megfordult, szája sarkában zöld nyál csillogott, ahogy a belépő ápolóra nézett. Az meg egy tolókocsit gördített be és kedvesen elmosolygott:
- Elég a nyálas költészetből, sárkányfűköltőkém. Várnak az elektródák, apukám.

Ékezet az árkokon

"Először is Schopenhauerrel együtt hiszek abban, hogy a művészet és a tudomány felé irányuló egyik legerősebb motívum, a menekülés a fájdalmasan durva és vígasztalanul egyhangú mindennapi életből, az állandóan változó vágyak bilincseiből."
( A. Einstein: A tudományányos kutatás alapelvei )

Brúsz Vilisz kiszállt a kocsijából és ellentmondást nem tűrő határozott ábrázattal, csaknem borostásan taposta el a csikket a cipősarkával.
Remek, mondta. Megint tilosban kell parkolnom. Ebben a rohadt városban soha nincs egy átkozott parkolóhely, szitkozódott. És persze megint fáj a fejem és sehol egy rohadt patika. Cigim is csak két szál maradt.
Hiába, ez nem az ő napja volt. Zsebéből kikotort egy rúzsfoltos szalvétát, ismét ellenőrizte a pontos címet és megindult. Nem szeretett elkésni.

Nuhor gyomra két nappal élete első kínai kajája után (LÉPA)

Napok óta nem tudom kialudni magam. Vallom meg Nuhornak reggel. Nekem meg napok óta nem múlik el a másnaposságom, mondja Nuhor és retket vagdos egy óriási fémedénybe. Attól a rohadt ráktól hülyeségeket álmodok, mondja morcosan.
Az nem attól van, szól ki a wc-ből Velente. Dehogynem, kiállt vissza Nuhor, az a rohadt kínai kaja úgy megfeküdte a gyomromat, hogy még most is érzem. Persze, mert nem szokta meg, hogy ételt eszel, mondja a hang a wc-ből. Tudod, a bélbolyhok felhördültek: hol van a jó kis hántolt árpánk? Vagy azok a szép kerek borsók...különben is. Nincs benne tejföl!
Nuhor, erre már nem szól semmit csak felkiállt: Hát akkor lakoma! Mondja és levágja magát az asztalhoz egy kis maradék, megszáradt kínai rizzsel- nincs pazarlás- meg a vízes lábosával, amiben mint hóbortos tündérrózsák örömtáncot lejtve forgolódnak az apróra vágott nyers retek, répa és paprikadarabok. Velente a wc-n olvas tovább.

A vállalkozások veteránjai

- Gyűjtsél valamennyi pénzt, és ha hazajössz, majd valamit vállakozunk
Annyiszor hallottam ezt már anyámtól, hogy a végén csak ráhagytam, nem kezdtem el kérdezősködni, hogy mit, meg minek , meg hogyan, teljesen fölösleges. A mi családunk a vállakozásról ábrándozók nagy meste. Öcsémmel az élen. A minap azzal állított haza, hogy tud egy bizniszt, méghozzá a bábszínházat, mert beszélt valakivel és azt hallotta, hogy ötvenezer egy fellépés, szóval veszünk majd bábokat, meg beiratkozunk az állami bábszínházba a gyerekek végül is megűrülnek érte. Nem említem a szépségszalont, a riksabizniszt, a szalzaklubbot, a csónakházat, az országos fűnyírást. Ezek ugyanis annyira tuti vállakozások voltak, amik el sem indultak, még gondolati síkon sem, csak amolyan jól kidolgozott tervekként lebegtek a vasárnapi kerti asztal kövekkel lesúlyozott felülete fölötti térben. Egy ilyen alkalommal húzta ki magát öcsém a kerti széken, villáján csokoládétortát egyensúlyozva:
- Kitaláltunk egy új bizniszt- és jelentőségteljesen pillantott végig a családon- illetve a Záron.
- Mit? - kérdezem, az öcsém meg mégegyszer körbenéz, hogy megbizonyosodjon, ő van az érdeklődés középpontjában.
- Még nem lehet róla beszélni... nem lehet senkinek elmondani...tök új...még senki nem csinálja....
- Mi az? - kérdezzük egyszerre. Öcsém meg végre kiböki.
- Mosószóda. - és elégedetten bólogat.
- Ja vagy úgy, a mosószódabiznisz, az igen - gúnyolódom, de öcsém hozzáteszi.
- Úgy fogjuk hívni, hogy FELEZÖLD. A mosógépbe való. Fél rész mosópor, fél mosószóda...- és körbenéz és várja a hatást.
Mindenki röhög.
És az utcán befordul előttem egy fehér wartburg, a rozsda potyog róla, mint sajtról a penész, kész roncs az egész, de oldalán büszkén feszül a felirat, a tulajdonos vállalkozása, egy matricabetűkből összetákolt frappáns szöveg: KUTYACSIZMA. Pirossal. És hogy a szemlélő abszolút tisztában legyen, mi a frászkarikáról van itt szó, a felirat és a telefonszám fölé csinos matricakutyát biggyesztettek szép pici csizmácskákban, hogy majd hanyatt dőltem a röhögéstől, mert ez a rendszer bármit elkövet, nem vághatja ki még ollóval sem belőlünk a lehetőségekbe vetett rózsaszín hitünk illatos mézesmadzagjait.

AZ üveg nem törik el ( LÉPA, A Léhűtők Paradicsoma)

Velente arról panaszkodik már napok óta, hogy Boberto szülinapi bulija után állandóan fosni jár a wc-re.
Kedd éjjel 1 óra van és megállapítom, hogy Velente a wc-n van és szarik.
- Te mit csinálsz ? Szarsz?
- Ja,- szól ki Velente.
- Még mindig kurva sokat fosol?- érdeklődöm.
- Nem, csak az utolsó pár oldal van hátra és kurva izgalmas.
Az utcán valami búg. Valaki felrúg egy üres üveget. Az üveg nem törik el.

Keret vető Vera

És miért akarsz a vetésről beszélgetni, kérdezte Vera kedvesen és a muslincákat kapdosta a tócsa mellett. Keret, aki viszont a tócsában állt, a poharába nézett, s minthogy nem volt benne egyetlen muslinca sem,csak megvonta a vállát. Már nem emlékszem, majd eszembe jut. De Verát nem lehetett ennyivel lerázni, gyere velem kertészkedni, az volt a kedvenc mesekönyve. De mond csak el, mosolyogta, nehezen megnyíló típus vagyok. És Keret megdöntötte derékszögben a poharát és eszébe jutott, Vera régen felhagyott a naplóírással. Később csak a sötét erkélyen álltak és egy ablakot figyeltek, ahonnan reggelente mézzel bevont hintalovakat vágnak ki az utcára. Vera egy kört rajzolt a levegőbe hosszú újjaival és megigazította térdében a nyilakat. Írd le egy mondattal Verát, mondta Keretnek ott a kék sötétben Keret a palackozott muskátlikat vizsgálgatta, amiket elhamvasztott a nap. Ezek a muskátlik még melegek, mondta ügyetlenül Verának időhúzásként. Bicegve mentek neki aznap a körmondatok. Persze, hogy melegek, nevetett Vera. Nemrég jöttek fel a portáról, ahol beadták a kulcsot. Ha nem maradnak meg, majd keretet vetek. Imádott kertészkedni, annak ellenére, hogy négy kicsiny nyílvessző állt ki a lábából. Te vagy az a finom kis kerítés a múltam és a jövőm között, szedte össze magát Keret, akit a jelenben nem tudok átugrani. Azzal átnyújtott egy messziről hozott gyűrött cigarettát és többet nem mondott.

Hazai ViZekeN

Rambó elrakta a gránátokat és a madárcsicsergésre figyelt. Azt látta, hogy a fákon levelek pörögnek és az asztaloknál emberek disputálnak. Minden olyan természetes, könnyed, és nyugodt volt körülötte, hogy úgy gondolta végleg felhagy a háborúzással és ezentúl csak a jelennek él. Csak egyetlen gránátot még, mosolyodott el, mint aki elvágódó embert lát a jeges úton. Belenyúlt a hátizsákjába, de nem volt abban már más csak paradicsom. Igazi, kertben ért paradicsom. Ez a paradicsom, gondolta Rambó és kikerült egy meztelen csigát. Egy nagyon fiatal meztelen csigát. A Sült Galamb Váró Klubbban maradt cimboráira gondolt, akik elszálltak, mint a kánfor, bizonyára megharagudtak rá, hogy felhagyott a harcokkal vagy csak elfelejtették, mint egy jól sikerült részeg estét. Üzenete érkezett.
Jó itt, de félek, hogy lemaradok valamiről, ha itt maradok, olvasta a húga sorait.
Mintha csak ma lenne, gondolta Rambó, mégsem ismert fel mindent, amit annak idején itt hagyott. Felnézett a fékra és azt számolgatta, a húga haza ér e teliholdra. Azok a levelek, gondolta magában, azokért a levelekért. Megérte.
Megérte, megérte.

Mindig tarts egy baltát készenlétben, ha nem látnád a fádtól az erdőt.

--

Transzport

a Hajóskapitány buffaló szárnyakat rágcsált, amikor a hajója kifutott a nyílt vízre.
Szeme sarkából látta az üzleti negyed betonnyalábjai közül felszálló kerozinszitakötőket, orrába belenyalt a sós víz döglötthalszaga. Imádta a végtelen vízet maga körül. Hajója nem ment messzire, öltönyös fogaskerekeket transzportált a szemközti államba, onnan, ahol ő lakott: a Meg Nem Valósult Lehetőségek Hazájából. A hajótörött a gépház szögletében vacogott egy vastag pokrócba bugyolálva. Arról beszélt, mennyire nincs néha kibékülve önmagával. A hajóskapitány is gyakran érezte ezt, de nem szólt semmit, csak föltette forrni a teavizet. Mikor a hajó kikötött, s a rajta lévő polgárok végre kimászhattak, hogy bebújjanak békés otthonaikba, a hajótörött is feltápászkodott és megindult a kijárat felé. Vigyázzon magára, mondta a hajóskapitány. Vigyázok, mondta a hajótörött, bár inkább azt szeretném , hogy valaki más vigyázzon rám. A hajóskapitány a teafű után nyúlt, de a pokrócos már eltűnt a kikötő forgatagában. Ezt nem várhatjuk el igazán senkitől, gondolta magában a hajóskapitány, magunkra csak önmagunk vigyázhatunk, ez az egyetlen erő, amivel rendelkeznünk kell. És sziklaszilárdan állt a visszainduló hajó imbolygásában. S közben tudta, kapitány vagy sem, erő vagy lópikula, önmaga is csak egy gyenge ember, mint bármelyikünk. Az emberi jellem ugyanis nem alapos. Mindössze transzport az egyensúly ingatag végei közt.

VAKOLArT

Ulman Kowalsky, a neodadaista polihisztor, egy híres, soha meg nem festett képe, tulajdonképpen profán, idiotím önarckép.
Címe nem tűr ellentmondást:
A gyerek, aki frászt kapott Karácsonyra.

Nyerd el Korda György pénzét!

-Kispál és a Borz: Halszív-

Zsák Húsztó a kiegyenlítő kamrájában ült és papírkereteket húzgált a festményeire.
Az elmúlt hetekben azzal volt elfoglalva, hogy halszívmetszeteket és halpikkelyekkel díszített uszonyokat vitt át vászonra egy evezőmembrán segítségével. A képekből kiállítás készül és Húsztó éppen kiegyemlíti a művészeti mondanivaló - azaz szellemi üzenet- valamint a tálalás közti hézagot a keretezéssel.
- Hallom hazakészülsz, - mondta Kenszóda, mikor belépett és letette az áfonyatortát a fűrészbakra. Néha hozott áfonyatortát, nem mintha valakinek születésnapja lenne. Ez volt a szórakozása, néha csak úgy, hozott egy áfonyatortát.
- A nyári ragacs előtt szándékozom hazalapátolni,- mondta Zsák, aki öt éve érkezett erre a hatalmas korallzátonyra, de megunta a búvárkodást és most visszakészült Franciaországba, különösen, hogy azt hallotta, egy magyar arisztokrata lett a francia császár. Palack nélkül úszom vissza, mérgelődött magában, mikor a hírt meghallotta, egy búvárpipával tömöm be a pofáját.
Kenszóda komótosan szeletelni kezdte a tortát és arra gondolt, az álmok néha teljesen értelmezhetők, valamikor meg a fejük tetején állnak.
- Képzejle mi történt velem.- kezdte és úgy taposott el egy véletlen földre hullt áfonyát, mint egy férget. A padlón kék paca maradt. Áfonyafolt.
- Azt álmodtam, hogy nyertem egy vitorláshajót, erre reggel kimegyek az utcára és kiderül, hogy elvontatták a furgonomat.
- Nofene, -mondta Zsák, - az úgy tudom rengetegbe kerül.
- Nem is az - nyalta le a kést Kenszóda, - de nem tudok bemenni a városba. Metróra nincs pénzem, van egy biciglim, gondoltam majd azzal járok, de a bicigli kerekei benne vannak a furgonomban.
Megszólalt a telefon, de senki nem nyúlt utána. Mindenki szörnyen elfoglalt volt a kiegyenlítő kamrában.
- Biztos megint a SÜVÁK elnöke.- mondta Zsák Húsztó.- Ez az alak a Sültgalamb Váró Klubból nem akar békén hagyni. Legújabban azt találta ki, hogy dokumentumfilmet forgat rólam, hogyan bolyongtam körbe-körbe az amerikai zátonyokon. Mindent megtesz, hogy marasztaljon. Nem érti meg, hogy a szárnyasok közül, már a szárnyas hal sem érdekel. Csak a halszívek. Bizony, csak a halszívek.

Ez az én harcom- Rambó

Rambo a Corvin áruház tetején állt és egy dinamitos nyíllal az ellenséget próbálta eltalálni, aki egy sziklán sütkérezett. Neki könnyű. A való életben minden sokkal bonyolultabb, mivel az ellenség legtöbbször nehezen körvonalazható, így csak állunk valaminek a tetején és lövöldözünk, anélkül, hogy tudnánk pontosan, hogy mit is akarunk eltalálni. Az ellenség meg közben szépen tovább sütkérezik, de mi állunk a dinamitos nyíllal, mert el akarunk találni valamit.
Rambó abban az időben majdnem teljesen felhagyott a harcokkal és pirosas barlangrajzokat festegetett, meg fémlemezeket faragcsikált ami a legjobb akkor, ha szellemi valónkat mikrofonra húzott óvszerekkel akarjuk betölcséresíteni. A tudat pókhálójában az egykedvűen életüket hátrahagyó legyek mélabús szonátákat zengenek az obszcén papírlapokat kapkodó miniegereknek.
A dinamit elfogyott így Rambó kibújt a szűk farmergatyájából és felsóhajtott. Ez az én harcom, mondta de nem gondolta már komolyan. A Jótündér mereven landolt előtte. Mit kívánsz, tőlem. Mondta kedvesen. A pálcika végén nem is csillag, de vattacukor fénylett. Rambó egy borjúféle pillantást vetett a lenge jótevőre és elmosolyodott.
Mit kíván a magyar nemzet. Idézte a forradalmi szavakat, és a Jótündért válszra se méltatva, újabb barlangrajzba kezdett. A dinamit ugyanis elfogyott.

Sz Éles L Átás

Van egy sz-éleslátókörű haverom. Nem én találtam ki, de a rágózás és a csipszzabálás mellet a kutyatartóknak van a legvagányabb esélye annak álcázására, hogy neagyiste magukban beszélnek. A barátom nagy ,sötét napszemüveget használ, és mosóporral hintőporozza az arcát, az átható tiszta illat a fákra tekeredik. Ma organizálok, mondta Sügér úr. Egy külföldön nyaralkodó ismerőse egy alkalmasabb időpontról beszélt. Sügér hálás volt és letette. Minek hallgatott volna hipózott fecsegést a semmiről, mikor annyi dolgot talált ki magának már megint, hogy nem rejtheti véka alá. Ma organizál és arra gondol, hogy Párizst bezárták. A Hilton nem börtön többé, az apró mellek alukanállal esznek. Már csak a Körte van nyitva. A férgek még utoljára nekifutnak a hamvas húsnak. Hiszen nagy a homály. Indokot találni pedig, hah, a kutyatartók kiváltsága. A többi világos. Philip Glass GUESS napszemüvegben a zongorája tartott palackpostájában megismétel egy már megismételt taktust és hátra vágja a fejét. Slampos satyagraha a loboncos kupacon. Az idén elhagytam egy kesztyűt és a bátorságomat a gyengeséghez. Azt is körbe lehet rajzolni egy vonallal. Olyan élesen lát. Olyan szélesen. Rajzolja körte.

Ezer a valóság és egy a ruhája

szszAlonna vásárolni ment. Ha jobban belegondolt nem járt már ruha- vagy cipőboltban hovatovább 2 éve. Most se vett semmit csak csodálkozott mennyi szín, mennyi új motívum jelent meg a divatban mialatt ő önmagában járt és a mélységeket tisztogatta. A nap sütött, az emberek meg egymást tapodva költötték a pénzüket. Látott egy jó pólót. The freedom is dirty, ez volt egy zöld trikóra írva. Ez nagyon megtetszett neki. Dali egy villanypóznának támaszkodva cigarettázott. Mikor meglátta Szalonnát kiugrott a nadrágjából és körberohanta a teret. Szalonna azonnal elfeledte a boltokat, és visszatért a kénsavas összefüggések maró világába. Arra gondolt, majd halakat tart, hogy meg ne fulladjon ha otthon egyedül van. Megint olyat álmodott, amit magának sem mert még elmondani. Dali a madarakat hallgatta a tülkölő autók zaján keresztül. Egyszer úgyis felfogom, gondolta magában és visszabújt a nadrágjába. Szalonna szeretett volna csurdítani egyet, mint hajdanán, de nem látta sehol a bokrokat.

Áj kantt bí pozitív tudéj

Mikor a virágok nyíltak Kantt éppen villanypóznát gyomlált.Egyre melegebb napok jönnek, gondolta. Aa piros égen lila felhők úsztak és Kantt a tavasz első hírnökeit húzgálta ki komótosan a lámpavas és a járdaszegély rideg hézagjaiból. Úgysem hoznak semmi jó hírt, mosolygott magában. Ma nem tudott pozitív lenni. Ma nem . Olyan gyönyörű volt az idő. Ma nem tanulok semmit, gondolta. Felhagyok a filozofálással. Kényszerítem magam, hogy ne gondolkozzak. Ne okuljak semmiből. A túlzott agymunka egyszerűen az agyamra megy. Ma egyszerű leszek, mint egy gyerek.
Ma semmit nem teszek, mi előbbre visz. Ma abban hiszek, amiben mindenki hisz. Ma egyszerű és átlagos leszek. Eszem, iszom, alszom, leszek. Csak semmi feltűnés. Legyek csak egy a sok közül. Az okosságnak senki nem örül. Kantt az utolsó gyomnál tartott. Gyoma sem marad, viccelődött és azonnal el is szomorodott, mert megint kitalált valamit. A piros égen lila felhők lebegtek. Kantt éppen egy elhaladó káposztaárust nézett így nem vette észre a kocogót, aki félmeztelenül rohant el mellette. Hátára tetovált óriás angyalszárnyakkal. Kantt ma nem tudott pozitív lenni. Olyan gyönyörű volt az idő.

A Sültgalamb Váró Klub

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, amit úgy hívtak, Kukakirályság.
Ebben az országban, minden ember olyan pazarlóan élt, hogy észre sem vette, de minden lehetséges javát azonnal a kukába hajította. A szemét meg nőtt, mintha mi sem történt volna. De nem ez volt a legfurcsább ebben az országban. Hanem pedig, hogy volt ebben az országban egy körte alakú nagyváros, ahol mindenki csak a sültgalambot várta. Az ide költöző emberek mást se csináltak, de éveket töltöttek el a szobáikban ülve, azt várva, hogy a sültgalamb végre berepüljön a szájukba. Közben persze össze-össze jártak, kritizálták és imádták ezt a körte alakú várost, és folyton arról diskuráltak, milyen nemsokára itten lesz már az idő a berepülő sültgalambnak.
Addig vártak és diskuráltak, hogy egyre hülyébbek lettek, legtöbbje már azt is elfelejtette, hogy mit is vár valójában, de a Kukakirályság annyi földi jóval fürösztötte gyarló porhüvelyüket, hogy senkinek sem akaródzott elköltöznie. Így hát csak vártak és reménykedtek tovább, és mindenkit lebeszéltek, hogy elköltözzön onnan, mert a sültgalamb már itt jön nem sokára. Csak nagyon keveseknek sikerült a városból és az országból elmenekülnie és végre hazaköltöznie, mert itt mindenkit hülyének néztek aki nem a Sültgalamb Váró Klubbal tartott. A klubtagok száma mégis rohamosan csökken, sokan valamiért nem várnak tovább. Pedig a sültgalamb húsa nagyon finom, ezért meg lehet érteni azokat, akik még mindig várnak, ha ugyan meg nem haltak.

Az embereken utcák mennek.
Egek felhőkön lebegnek.
Ledöntöm lábáról a szelet.
A város a nyakába vehet.
Ulman Kowalsky: Fordítás

Kérjük A kopogást rendeléssel ne zavarja!

Pól meg Kártni a Jelen Kórházának söntésében kvaterkáztak.
A bárpult fölött tábla volt kifüggesztve a következő felirattal:
KÉRJÜK A RENDELÉST KOPOGÁSSAL NE ZAVARJA!
Így hát csak csendesen rendeltek, túrórudiztak, hogy a szemük se kopogjon.
Pól legújabb művészeti tevékenységéről beszélt. A napokban kezdett el egérlábnyomokat kiönteni gipszből, melyeket aztán gézbe csavarva csepépbe ültet.
Kártni a mennyezetről hulló esőcseppeket számolgatta és megkérdezte.
- Szerinted mi az oka annak, hogy te meg a sógorod soha nem nőttök fel.
Pól a zsebeiben markolászta a játékkatonáit, letette a legóvárat a bárpultra és alig hallhatóan lemorzézte a választ.
- Ti-tá-ti-ti-ti-tá-ti-ti-ti-ti-tá.
-Látják mi van kiírva?- kérdezte zordan a kocsmáros. Oboatanárnak beillő hallása volt.
- Sajnos elhagytam a szemüvegemet- mondta őszintén Pól és ráült a befőttesüvegre, amiben Kártni a napraforgóit tartotta.
Szerencsére akadt még náluk túrórudi.

NEkEd a kisAGY mondJA + hoGY kiHaGY!

Lolka és Bolka egy bárányfelhőn ücsörögtek, szotyolázva és az eső lógó lábait himbálták egykedvűen. Egy rézszamovárra vetített horrorfilmet néztek, emlékezetből. Ez az idő tájt volt, amikor Lolkára meg Bolkára már jóformán senki nem emlékezett, már nem hívták el őket sehova, csak akkor csörgették meg a telefonjukat, ha bébiszittelni vagy időtagyonütni kívántak velük. A lekvár meg behorpad a spejzban, ha nem zabálják. Így hát Lolka tette fel először a mocsárszemüvegét, hogy mostantól aztán fittyfenét se lásson. Bolka csak egy amolyan papírzacskót húzott a fejére, hogy ezentúl lassabban lélegezzen. Így ütötték agyon akkoriban az időt. Hanem, hogy a filmnek vége lett, Bolka csak nem bírt magával. Ráhelyezte a téliszalámit a mézeskenyérre és megszólalt.
- Tudod-e, hogy miért szeretek annyira filmet nézni.- kérdezte, s minthogy Lolka csak illedelmesen a fejét csóválta, folytatta.
- Mert kiszakít a valóságból. Elvisz valahova, egészen pontosan oda, ahol a történet játszódik, és én meg, amikor filmet nézek, nem csak elképzelem, de ott is vagyok, teljes valómban a szereplőkkel együtt és képes vagyok átélni azt, amit azok átélnek. Ezért sírtam az előbb, amikor a börtönbe zárt gengszter csak fantáziálta, hogy a kislánya meglátogatta a sitten, mert én voltam ott, akkor az a gengszter és a kislányom engem nem látogatott meg.
Lolka, visszatette az ebihalakat a befőttesüvegbe,amivel az előbb Noé bárkáját játszott és belefújta a szappanbuborékokat a szivárványba.
- Az emberek a mindennapi élettől halálra unják magukat- folytatta Bolka- ezért aztán kitalálnak mindenféle marhaságot, hogy szórakoztassák magukat, hogy kiléphessenek végre az egyhangú valóságból. Lolka kinézett az ablakon.:
- Nekem viszont néha muszály visszamásznom egy kicsit a valóságba, abból az őrületből, amiben amúgy effektíve élek. Engem a valóság szórakoztat. Ezért nem értem az unott embereket.
Erre Bolka már nem tudott semmit mondani. Tenyerével felseperte a lehullott pattogatott kukoricákat és elmosolyodott, amikor az eső csendesen eleredt.

Az eGyéni szaBadság bolDog HatÁrai

Figyeld a téglákat!
Ma rájöttem valamire. Írta egyszer Petővi a naplójába, de a bejegyzés sajnos nem folytatódott.
Figyeld a téglákat. Ha észreveszed, belső elszántságod mennyire törvényszerű, mennyire kiforrott, tapasztalatok milliárdjait sűríti magába, megnyugszol, s elfogadod személyiséged gyönyörű korlátait. Figyeld a téglákat. Mert ha összegyűjtöd azokat az elemeket, melyek igazán inspirálnak, melyek valóban előbbre visznek és boldogsággal kecsegtetnek, megérted, hogy saját világod felépítése nem a külvilág kizárásával jön létre, hanem önnön választásod, saját döntésed eredményeképpen.
Figyeld a téglákat, hogy végre észre vedd, eddig semmit sem vettél észre.

Május 35-e volt. Madonna és Mócárt maltert kevertek. A malterkeverés csoportos, társas tevékenység. A maltert keverők összehangolt, figyelmes munkája hozza létre ugyanis a tökéletes keveréket, mely majd építeni fog.
- Bízok az anyag mennyiségében, amit beleraksz.- mondja Madonna.
- Bízok a vízedben, amivel felhigítod.- mondja Mócárt.
És a ház felépül.

Seprűvel Sepert Öntudat

" Intenzíven, csak a kontrasztot tudjuk élvezni, a tartós állapotot csak nagyon kevéssé."-Freud

Bilgétsz arrébb dobott egy tucatnyi billentyűzetet, lesöpörte az egereket a padlóra, egy fél tekercs dáktépet használt fel a monitorok beikszelésére, s mikor a kemény lemezeket kezdte el darabolni, az egyik számítógép alól egy fénymásolt lap került elő.
- Talán ez az,- lihegett Bilgétsz- itt az üzenet. És valóban, a fénymásolt lapon egy cikk lenyomatának részlete volt dokumentálva:
" A Dada nem a káoszt juttatja érvényre, hanem az észlelést, az érzékelést szabadítja ki az őt évszázadok óta gúzsba kötő béklyóból...(...) az igazi káosz valójában a ránk kényszerített rend, amit, mint a jól idomított háziállat, hajlamosak vagyunk nem megkérdőjelezni. A dadaisták ezt a fullasztó rendet utasították el- mélyen lélegeztek, szabadok voltak, mertek élvezni. "
- Ez az,- lelkendezett Bilgétsz- most már tudom. Dadaista leszek. Azzal kitépte az internetcsatlakozást a falból és megette a központi számítógép memóriáját.
- Új világ kezdődik,- harsogta diadalittasan- Nem akarok semmire emlékezni ami volt, csak arra, ami ezután lesz.- Azzal lement az utcára egy papír kávéspohárral pénzt kunyerálni.
A tőzsdén aznap mindenki a haját tépte. Sokan öngyilkosságot követtek el a mobiltelefonjukkal, vagy a légkondícionált wc-ben akasztották fel magukat.
Az IBN részvényei soha nem látott gyorsasággal zuhanni kezdtek, s nap végére sikertelen kényszerleszállást hajtottak végre.
Az anyagi világ túlélőit még most is keresik.

A Sajtot nézők Önforradalma

az egyéni tömegiszony kezelése...
- Veszek egy doboz mentolos cigit- döntötte el Lennin hosszas önkontroll után.
Akkor már második napja nem mozdult ki a vonatkocsijából. Teljesen lekötötte önforradalmának szervezése. De most megfájdult a feje és levegőre vágyott. A papírlapokba bugyolált konyak szopogatása és az újhagyma rágcsálás sem mutatkozott tökéletes gyógyírnak. Mentolos cigaretta a torokbaj ellenszere.
A piszkos utcán görbe kandelláberek kénes fénye kísérte. Az egyik kapualjban mosólányok árnyait látta derengeni. A fonott hajú, terebélyes hölgyek némán cigarettáztak. A bolt bejárata mellett az ICE feliratú gigászi fémkapszula tetején cigaretta piros doboza hevert. Lenninnek rossz szokása volt, minden elhagyott cigarettás doboz átvizsgálása. A piros doboz ezúttal valóban cigarettákat rejtett.
USA Gold 1oo -as gégelyukasztót, majdhogynem használatlan állapotban. Könnyed léptekkel hagyta el a meg nem érintett boltajtó kopott fogantyúját és rájött, hogy nincs gyufája. Hazafelé tartva, éppen a mosolányok kapualja előtti járdaszigeten félig szívott cigaretta még izzó csikkjére lelt. Azzal gyújtotta meg a méregerős USA Gold 1oo-as dohányfogpiszkálót és elakadt a lélegzete. Hiába volt ingyen, a legrosszabb egy erős cigaretta torokfájáskor. Visszatrappolt a bolthoz és még félúton elhajította az erős koporsókeszeget. Vett egy mentolos cigit, kilépett az utcára és rájött, hogy nincsen gyufája. Egy, az utcára kipillantó kínai csatár éppen elfordult, amikor Lennin határozott mozdulattal felkapta az imént eldobott, még izzó, talált erős dekket.
Azzal gyújtotta meg a vásárolt mentolosat és elégedetten fújta ki a gyenge, torokszellőztető füstöt. Úgy tűnt, ebben a világban, minden mozzanat a rászorulókat szolgálja, Lennin mégis önforradalomra vágyott. Hiába, a jellemek nem hajthatnak fejet a valóság hazug szaloncukrainak. Visszatért szobájába és elégedetten ült le a tv elé, amiben már két napja egy sajt, januárban kezdett érését nézte. Megbabonázva.

Nézze a sajtot Ön is Lenninnel tovább: www. cheddarvision.tv

Megutáltak a legyek. Azt akarják, az legyek, mint a többi. Illatos húsvéti kölni.
Egy névtelen senki a ház falán. Ez nekik jó talán, mint élet, de én szeretnék egy ezredévet élni tovább. Ott hagyni vakon, minden házfalon, lábamnak nyomát. Berepülni minden szobát. Megkóstolni azt a végtelen szemetet, mit lehet, hiába dobtak ki, legyek harmincadjára az, ki vagyok. Ne ebek harmincadjára élő légyrajok ostoba tagja, ki kiszámolt telekre rakja a petét, s a szomszéddal betép. Legyek egy érző lény, egy vérző légy helyett, kit nem csapnak le ideges kezek. És ha megutáltak ezért a legyek, akkor nélkülük legyek az a légy, mi leszek.

Ulman Kowalsky- Egyéni Légy, 2oo7.

Légy ott a kölnivízben

A Légy naplója. 8részlet8

Húsvét hétfő: Ma majdhogynem tavasz lett megint, szóval nekiiramodtam a környéknek. Az üzletek zárva, a szeméttárolók majdhogynem üresek, a kevés járókelő miatt, naszóval nem az én napom. Ugyanakkor ez évben először, berepültem egy szobába.
Az ablaka nyitva volt, a párkányon meg egy halkonzerves doboz, szóval gondoltam körülnézek, mi lehet bent, ha már tavasz lett megint.
Rettenetes kis szoba volt, szóval nem sok repkednivaló, annál több érdekesség.
A padlót szőnyegszerűen barna sörösüvegek borították, a fal színe meg nem látszott, a rápakolt kartondobozoktól. Hogy mi volt a dobozokban, nem sikerült kiderítenem, de azt igen, hogy a szoba lakója megrögzött szelektív hulladékgyűjtő. Az asztal alatt dudorodó zsákokban különféle hulladék, szépen szétosztva. A mennyezetre erősített fogasokról használt ruhák, felemás cipők és elhagyott kesztyűk lógtak alá, a fészer szerű egérlyukat kukadzsungellé alakítva. A szobatulajdonos egy füzetben rajzolt , amikor berepültem, sikertelen kísérletet tett, hogy kitereljen ismét az ablakon, egy ideig még hadonászott a szobában, amúgy vaktában, aztán visszaült a laptopja elé, amin 2 másik emberrel konferencia beszélgetést folytatott az interneten. A Vezér nevű, Győrből éppen arról beszélt, hogy magánprivatizálni kéne egy várat, többségi erővel, mert Fokosland-on, nem is a pénz számít, inkább a jó ötlet és a kitartás. Ahogy mondta, hinni kell, következetesnek kell lenni, persze százból kétszázan remek példákat hoznak majd fel, hogy lebeszéljenek, de itt a vár a fontos és az ötputtonyos kilencven fokos. A szoba lakójának azonnal remek kedve kerekedett, mert hát ő is pontosan így gondolta a távlati terveit, vagyis, kis pénzből nagy dolgot kipattintani. Ahogy a falon meglátott. eszeveszett csapdosásba kezdett, aztán mikor nem figyeltem, megfogott és kihajított az ablakon. Most megúsztad, mondta a levegőbe, de ha visszajössz, kinyírlak. Részmeről érdekelt volna még. hogyan folytatódott a disputa, de inkább nem mentem vissza.

Lélektapogató Tornagyakorlatok 1.

Amikor megtelik szönddel a csoba, és átlényegülünk, és átmegyünk innen, oda, és emlékezünk, oh, mily csoda, hogy
megtörtént s mégse lettünk oda, és lázadunk, magunk vagyunk, mindenek ellen, s felnyögünk, úgyis elfelejtem, csak bennem ne visszhangozzon soha, az a szönddel telt végtelen csoba.

- Ulman Kowalsky, Szöndes Csoba, Meg nem történt valóságok,2oo7 - részlet-

Nem akarok locsolni, de mást se

Húsvéti feladat. A külföldön tartózkodó, tradíciókra fogékony olvasók figyelmébe.
Keressük meg a világhányón a böjt szó igazi jelentését.
Vigyázzunk, mert angol billentyűzetünk van! Most már késő.
bojt : kötött sapka végén vagy ruha szegélyén fityegő, labdácska alakú pamacs, anyaggumócska

A Bárány naplója (részlet)

Április: Az ám, nagyhét van, nem ettem húst hétfő óta, kopog a szemem, a környék összes pizzériáját végigpróbáltam, répát rágok és nyulakról álmodom.

A virágvasárnap utáni nagyhét a szellemi és testi felkészülés, megtisztulás és nyálcsorgató várakozás a húsvét vasárnapi sonkára és tormára. Ennek ellenére a héten, a hús evést leszámítva minden lehetséges bűnt elkövettem. Olyanokat, amiket amúgy is mindig véghezviszek mert gyarló egy állat vagyok, de ezen a héten, mivel önmegtartóztatást és önkontrollt igértem, a bűnök igazán fájnak, mert tudatosultak.
Én folyton tanulok az élettől valamit, ez borzasztó mert elgondolkodtat és befolyásolja az ez után következő cselekedeteimet, szóval megint hiába áhitozom stabil, kiforrott lelki életre, a folytonos belső átalakulás, nem hoz megnyugvást, de összezavarja az addig megtanultakat.
A réparágás jó, a körteevés már filozófikus síkokra terel, s a narancs felbontása magát őskozmoszt szeli apró darabokra.
Nagyszombaton utcai csinnadratta ébreszt. Az ablak alatt eltrappoló mazsorettek és fekete trombitások amerikai pop slágert fújnak a felhők fölé, kisuvickolt réztrombitáikból. A merika a tradíciók terrorja, mindent megtesz, hogy ne emlékezz arra ami ősi, ami eredeti, ami különbözik a műanyag kultúrától.
A művészi portéfilmben pedig csak az festhet félmeztelenül, akinek mellbimbóit ellentétes nemű emberi rajongók nézik, meleg csalódás a filmfesztiválon.
Az ember korlátokat emel maga magának. Ha nem építenénk házakat, nem lenne mit később ledönteni. Ugyanakkor felteszem a bárányi kérdést.
Létezik-e élet, húsvét vasárnap után.

Aki a Hazugok álmát AluSSza

Budspenszer és Terenszhil az autópályán csurogtak a város felé.
Opálos napsütés boronálta az utat, átellenben Manhattan góliátgyufaszálai úgy fénylettek, mint az Alfa Holdbázis egy Tavasz televízióban.
Bud megtúrta a szeméthalmot a kocsi padlóján, kotorászott egy kicsit a rekeszekben, leverte a zaccal rázkódó kávésflakonokat és rálelt a csonkra. Ráfüstölt és szelíden szívogatta a mágikus dekket, lélegzetét visszafolytva koncentrált a sávváltásra.
- Van egy haverom, Tom- kezdte mesélni Budspenszer- Azzal szoktam beszívni a kocsiban. Családos ember, egy munkából ismerem, találkozunk úgy hetente kétszer, felhív, hogy mi van, akarok e szívni egy kicsit, én meg, miért ne. Szóval eljön értem, egy vadiúj Mercedes-e van, beülök, ő meg megkínál fűvel, és elindulunk. Nem megyünk sehova, csak kocsikázunk föl meg le a környéken olyan negyven percig, szívjuk a füvet és annyi. Ő nem sokat beszél, szóval én is csak nézek ki az ablakon, aztán a kanyarok végén, mindig ugyanaz történik, arra hajt, amerre lakik, rámutat egy óriási házra és azt mondja:
- Az a házam. Szép nem?
Én meg bólogatok, hogy bizony Tom, a házad nagyon szép. És soha nem hív be, csak hazafuvaroz és annyi.
A múltkor arról beszélt, hogy valaki lehúzta harmincezer dollárral, szóval venni fog egy pisztolyt és lelövi az ürgét. Részletesen elmesélte, hogyan figyelteti az embert, tudja mikor megy dolgozni, meg mikor ér haza. Tom azt szervezi, hogy a szemközti ház tetején fog várakozni, onnan puffantja majd le.
Én nem igen szoktam beleszólni a dumájába, de aznap, nem álltam meg szó nélkül, nagyon be lehettem állva.
Szóval, azt mondtam Tomnak, ide figyelj, ez nem Szicília, itt nem lehet csak úgy valakit lepuffantani, mert elkapnak és akkor mész a dutyiba. A pénzedet se kapod vissza és még ülnöd is kell, nem is keveset és nem utolsó sorban megöltél egy embert. Megéri ez neked?
Azt mondtam Tomnak, figyelj ide, neked mindened megvan, vásárolj inkább egy repülőjegyet vigyél magaddal egy milliót és utazz egy évig, vagy kettőig. Járd be Európát meg az egész világot, ismerd meg más népek kultúráját, országait, annyi pénzből úgy nyaralhatsz bárhol, mint egy király. És amikor a pénzed elfogyott, szépen gyere haza, és ha még akkor is úgy érzed, hogy le akarod lőni azt az ember, hát egye fene, vegyél egy pisztolyt és lődd agyon.
Terenszhil otthon hagyta a napszemüvegét szóval csak hunyorgott a fakó napfényben:
- El tudom képzelni mit válaszolt az a tuskó- mondta mereven- Kösz a jótanácsot, de inkább lelövöm a ganét és elmegyek két évre utazni, hogy megünnepeljem, ott a házam szép egy ház ugye?
Budspenszer meg nevetett és a szeméttel telt, zörgő járgányával kihajtott az exiten.

Tátán Sangó

. Egy cselekedet, bármilyen ártatlan legyen is, nem enyészik el magában. Egy másik cselekedetet von maga után, események egész láncolatát indítja meg. Hol végződik az ember felelőssége cselekedeteiért, amely íly módon vég nélkül folytatódik, kiszámíthatatlanul és szörnyűségesen átalakulva?- Kundera

Az ember felelőssége ott ér véget, ahol önnön korlátai által szabott lelki mezsgyéje kaszálatlan területre nem ér.- Ulman Kowalsky, 2oo7

Legyen on line egy onlánnyal............

Látomás ott jártak az ifjak, a Látaomásban.
Közel a Nyagatihoz, keddenként.
És Vidra fázott. Hideg volt aznap éjjel, Vidra hideglelős volt. Lutrának meg volt egy inge. Lutra táncolt, izzadt is, nem fázott egyáltalán.
Szóval, Vidra, aki aznap éjjel fázott, elkérte Lutra ingét. Lutra meg oda adta.
Így telt az este. Mulattak, mint minden kedden a Látomásban.
Aztán egyszer Vidra odament Lutához.:
-Tetszik nekem az inged, nem adod el?
Lutra a falra vetített Jimihendrixet nézte:
- Nem, nem eladó.
- Adok érte ötszázat,- mondta Vidra.
- Ugyan már,- mondta Lutra a hangzavarban
- Jól van,- mondta Vidra, - legyen ezer...
Lutra meg megtelt a falravetített emlékekkel, és átlényegült:
- Figyelj, ez az ing egy mementó, ezer emlékem füződik hozzá, tudnád miket csináltam ebben az ingben, ....nem eladó...
Vidra azonban nem tűrt elletmondást.
- Adok érte títezret...TÍZEZRET!!!
Lutra buborékká vált a zene okozta légüres fénykáoszban.
- Tízezer?- hűlt el Luta a képtelenül magas összegen- Rendben, bazze, tízezerért eladom...tízezerért eladom....
Vidra, ördögien elmosolyodott, baljábal nyakon ölelte Lutrát és átüvöltötte a zenét:
- Látod, bazze, ennyit érnek az emlékeid...
Az idomított valóság mindig alul marad a pótszerek okozta angyali káoszon.

Tomán Ráncok

Különösen a zenei mű harmadik részét ajánlom mindegykinek.

Bartók Béla Amerikában. Modern zene, magyar népzenei motívumokkal és elemekkel.
Előzenekar : Barbaró , VHK, Anima Sound System (akiknek még nem sikerült)

Bartók volt a legtrükkösebb abban, hogy világhírűvé tudta tenni a magyar népzenét. Nem úgy, hogy népzenésszé vált és külföldön turnézott. Magyar népzenei elekre épülő modern zenét fabrikált, komolyzenét szerzett, vagyis egy olyan évszázadok óta ismert közvetítő csatornát használt, melynek kódja (kotta) minden nyelvre lefordítható, ezáltal bárkinek átadható, lejátszható.

Bartók egy modálatos csandarin. Béke Vele!

A felejtés eltöröl, az emlékezés átalakít

A Galamb naplója )részlet(

Aprilis 1.---Aznap, virágvasárnap volt és eme szent ünnep tiszteletére a röptetés dupla annyi ideig tarthatott. Sütött a Nap, az égen kósza felhők futbaloztak, mi meg a csapattal fáradhatatlanus nyomtuk a köröket a ház felett. Az épület kéményéről is ellátni messzire, de ha magasra szállsz, főleg ha az úgynevezett külső peremen repülsz, akár Manhattanbe is átlátni. Ha együtt repülünk, az maga a fiatalság. Nincs bennünk becsvágy, hogy jobbak legyünk. Nincs bennünk irígység, azon dolgok iránt amit korlátaink miatt el nem érhetünk. Eszünket nem zavarja szerelem, Szívünket nem zsugorítja páni félelem. Ha repülünk, szellemünk légüres térbe kerül, ez egyfajta mámor, mely kitép a valóságból, szétszed és újra összerak. Ez egy olyan szeánsz, melyet nem érthet senki, csak aki köztünk repül. Ahogy a repülésirányító lejjebb száll, lassít és landol a barakkunk tetején, s mi követjük példáját, és mi is letelepszünk pihenni egy kicsit, életünkbe máris visszatérnek a hétköznapok. Én például olyankor mindig szomjas vagyok, de lusta vagyok bemenni a barakkba, szóval csak a lánygalabokkal szemezek, de amint megint verdesést hallok, és nekiiramodok az egeknek a többiekkel, minden földi apróságot elfelejtek. Csak tartom a távolságot és gyönyörködöm, milyen csodás a világ.
Gondoltam arra, hogy városi galamb leszek, akinek a kajája bizonytan ugyan, de bármikor szabadon repkedhet, de a helyzet az, hogy én itt a csapatban mindenkit ismerek, a mag ingyen van, minden délután repülés, amit egyébként egész nap várunk a barakkban, addig meg elvagyunk bent, egymást, meg magunkat analizáljuk, és nem szökünk meg soha reptetés alatt, mert egy biztos társaság jobb, mint a bizonytalan.

Vers Mindegy Kinek ( EgoEMbólia)

A művészet, szellemi konditerem. Ha művész vagy, fitogtasd a képzelőerőd.- Ulman Kowalsky

S. kitalált egy kisfilmet. A metróaluljáróban játszódik, végülis nem is kisfilm, csak egy olyan állókép, a metróra várakozó emberekről. Azokat a módszereket mutatja be, melyeket az emberek az évek során kifejlesztettek, hogy biztonságosan mind jobban be tudjanak hajolni a peronról a sínek fölé, hogy megnézzék, jön e már a vonat. Emberi láncokat látunk, akik egymásba kapaszkodva nyúlnak át a biztonsági sávon, egymás lábát , karját tartva. Nyugdíjasok botokból eszkábált állványait csodálhatjuk, melyekre tükröket szereltek. Fiatalok, hegymászókötelekkel biztosítják magukat a peronon álló oszlopokhoz és úgy lengenek be az alagútba.
G. kiskorában sokat gondolkodott egy pappá lett amerikai író könyvrészletén. Az író azzal ironizált a "Már az óvodában mindent megtanultam, amit az életről tudni érdemes" című könyvében, hogy miért gondolják az emberek, hogy előbb jön a metró, ha benéznek az alagútba, vagy miért hiszik, hogy gyorsabban jön a lift, ha többször nyomják meg a hívógombot.
G. ma már tudja, hogy az emberek egyáltalán nem buták. Tudják, hogy nem jön gyorsabban, ha benéznek. A metró nem tudja.

Balett a Hóhér előtt puma mackóban

A Balettáncos felrúgta a kecsöpöt ( lőrinci tájszólással kecsupot) és belekapaszkodott a csillárba.
Evőpálcika lába számszeríjként feszült a gerendák sínsávjaira. Tavasz lett, vállán megpihentek a hajnal műanyag koszorúi.
A hóhér a pultra támaszkodva számolgatta az asztalon feszülő sörcseppeket. Reggel kigyulladt a gyufa a zsebében, de nem történt semmi baj. A gyufa mellé gyűrt könnyes zsebkendendő ügyesen eloltotta a feléledő lángokat.
- Igaz, hogy minden balett táncosnő lezbikus? kérdezte az asztalon homorító harcsadamilt.
- Nem igaz, mondta a Balettáncos, mint ahogy az is téveszme, hogy kiskorunkban a szüleink eltörték a lábújjainkat, hogy spiccesek legyünk.
Na lám, a máktea nem orvosol minden lelki bajt. A zaccban mindig marad egy kis keserűség.
- Szóval a perui macsómen dobott, gonoszkodott a Hóhér, egyáltalán magasabb, mint te?
- Egy kicsivel, pördült meg a balettbéka és lespiccelte a sajttálat a padlóra.
- Azt hallottam, régebben rókakereső voltál.
- Ez igaz, és olyan jól ment, hogy Bulgáriában edzőtáboroztunk. Reggel a tengerparton futottunk a helybéli fiúk kúrjongatásai között. Szegények, olyannyira el voltak maradva, sehogy sem fért a fejükbe, miért hívnak mindenkit közülünk Ritának. Ismerték a ciril betűket.
Mi meg mind PUMA melegítőben voltunk. Akkor rókáztam először külföldön.
- Az még nem lenne baj, csipegette fel a sajtot Hóhér, de hamis számot adtál meg nekem, sőt még a villanyposta címed is hamis mint a pásztorlány.
- Ne haragudj, mosolyodott el a Balettáncos, de mint említettem, nem vagyok lezbikus.
És a hajából egy apró antenna állt ki és ravaszul vörösödni kezdett.
Mán akkora a kisjányom, hogy négyujjam belefér. Mondta erre annó Bada Dada.
Az igazság odaát kan.

Szán do Kán

Mire használták az indiánok a lóbőrt?

Abban tartották a lovat

Anyagmozgatók kora

Az asztalon megkezdett gyufa. Egy szál cigaretta, emlékül, keresztbe csippentve a fehér nyuszifülekben. Fogkefe az ordas fogai közt.
A kistollat végül is itt hagyta. Először kellett neki, aztán úgy látszik mégse nem.
Meggondolta magát. Akár csak én, amikor valahova érkezem.
Az utcán talált könyveimet, amiket kiválasztott, egy táska mögé rejtette. Megtaláltam.
Tömködöm hát az egérlyukakat a sportszelettel. Az is valami. Aztán fejlődöm.
A kispolchoz lépek, leemelem a filozófiai kisszótárt, amiben a megtakarított pénzem van. Kiteregetem szépen az asztalra. Simítgatom egy darabig, aztán fogom a gyufát és egyenként elégetem a bankókat. Először a huszasokat, aztán az ötvenes majd a százas bankjegyeket. Fejlődésben vagyok elvégre. Azon gondolkodom mi ez, most velem. Visszatérés az édenbe? Mikroőssejtté alakulási kísérlet? Materiális böjt?
Mindegy, most már mindegy. Rendben vagyok. Bár lelkemet ősszilánkok szurkálják.
Gondolkodom. Sajnos mindig van min. Szeretnék vízesés lenni, mondta Tarzan. A semmiből érkezni és a semmibe veszni. Nagy hűhóval, gyönyörűen.
Lehet, hogy ez sikerülni fog, mondta Jane, csak pótold ki a pénzemet a bundára.
Te nagyon megkomolyodtál, mondta Tarzan. Ami rendben volna, de szörnyen megöregedtél tőle. Folyton anyagi dolgokról papolsz.
Ahelyett, hogy egy pappal anyagoznál.

Erkölcspiknik a Bölcsőzsírban

Rambó félretolta a pacalt és megitta a szörpöt. Az erőspaprika, holnap reggel nagyon fog csípni, de szerette az erőset, épp azért mert nem szabad.
- Hívtak partizni, de nemet mondtam.- mondta Vazarelly. A völgyben piknikeztek, halovány tavaszi virágok között.
- Vége a színháznak, - mondta Rambó és letört a sajtból, az ajtófélfán hegyes üzenet az időtlenségről. Vazarelly még egy kockát rajzolt a fatörzsre és a Marsot kezdte el tanulmányozni.
- Maga egy hangulatember, - mondta Rambónak,- és ma nincs hozzá hangulatom. Amolyan erkölcsi dagonyába másztam megint és önmagamat okolom, ezúttal.
- Félsiker, ha legalább magadhoz őszinte vagy.
Rambó elnyomott egy vöröshangyát a combján, és letette a zászlót a lábtörlőre.

1. - Te tudod, hogy mit akarsz az élettől?- kérdezte Vazarellyt és izzadtan nyújtotta át a Sport szeletet.
2. Műhajtűkanyarfúrót, hogy sötétben is szipoghassak.

De későre járt.
Vazarelly megint befejezett egy festmény, mint minden nap.
Ezúttal sem mert háromszöget pingálni.
A görbe vonalak, még az egyenes jellemeket is megzavarják.